- A futballt a magyaroknak találták ki.

- De hiszen az angolok találták ki!

- Mondom én! A magyaroknak való! 22 ember csinálja és ötezer nézi.

Kibédi Ervin a Hacsek és Sajóban

Célegyenes a VB selejtezők rajtja előtt. Sikerszéria küszöbén a formálódó válogatott. Berobban az élvonalba a Nyíregyháza, kiesés ellen küzd az MTK-VM, magabiztosan menetel a Fradi, a Tatabánya, a Videoton és a Vasas. Botladozik az Újpest, címvédésért küzd a Honvéd. 1980 őszére fordul a sorozatunk. Az utolsó nagy korszak előszobájában vagyunk.

Bajnokság

Szemezgessünk egy kicsit néhány csapat háza táján. Melyik, mivel vág neki az új szezonnak?

Honvéd. A bajnok - mi mást tehetne - a címvédést tűzte ki célul. És a helytállást a BEK-ben. A sorsolás nem állította nagy kihívás elé Tichy csapatát. A máltai La Valetta ellen kell kezdeniük, de erről majd később. Weimper távozott, de jelentősebb változás nem történt a keretben.

Ú.Dózsa. Fazekas Antwerpenbe távozott, Törőcsiknél pedig csak most kezdődnek a súlyproblémák. Fekete formája sem lesz többé a régi. Az újpestiek évadját a csatársor hiánya bélyegzi meg. A 7-es mezért hárman indulnak harcba: A tehetségesnek tartott Bodnár, a Ganz-Mávagtól visszaigazolt, fiatal Herédi és a Vasas Izzóból érkező Boda. Utóbbi később az MTK-VM-nél csinál karriert.

Herédi Attila. Most, hogy ezt a kis szövegboxot írom, lassan ideje elgondolkodni, miért van az, hogy három évtized távlatából olyan - zömmel - védőjátékosokra emlékszem vissza, akik higgadtságukkal, játékintelligenciájukkal és nem a stoplijukkal hagytak nyomot ellenfeleikben .... ? A kérdés persze költői.

Herédi Attila csatárjelöltként került a lilákhoz. Egyike volt azoknak, akiktől azt remélte az újpesti szakvezetés, hogy betölti a Fazekas által hagyott űrt. Számításuk nem jött be. Herédi soha nem lett az a játékos, aki "Kapához" hasonlóan ontotta a gólokat és gólpasszokat a jobbszélről. Az ő ideje majd csak egy évvel később jön el, amikor az Ú. Dózsát átveszi Temesvári Miklós, aki ekkor még az újonc Nyíregyháza edzője.  Úgy tudom, az ő ötlete volt, hogy Herédit kipróbálja a hátvédsorban. Többnyire jobbhátvédként válik fokozatosan csapata vezéregyéniségévé, majd idővel csapatkapitányává. Herédi-Kovács-Kardos-Tóth József. Ez volt a kontrákra építő későbbi Ú. Dózsa védelme. Talán a legfontosabb csapatrész. Attila védőként ötször ölthette magára a címeres mezt.

Herédihez is kötődik egy apró személyes élményem. Mint a lilák akkori csapatának nagy részét, őt is dél-amerikai túrájuk során ismertem meg. Legközelebb a 83-84-es bajnokság szeptemberi kettős rangadóján, az Ú. Dózsa-Bp. Honvéd meccsen ültem a Népstadion lelátóján. Bár a meccs gyalázatos színvonalú volt (a korabeli viszonyok ismeretében is abszurd volt a reakció: Az MLSZ megbüntette mindkét csapatot a lélektelen játékért!), Kisznyér káprázatos szabadrúgásgóllal szerezte meg a vezetést a liláknak, majd Dajka a tizenhatoson belül (!) csinált egy megkerülős cselt és egyenlített, utána Gere már fordított, hogy Kiss Sanyi egyenlítsen. Herédit a szünet után lecserélték, én mint hangos, ordíbálós kamasz nem tettem megjegyzést a partvonalhoz lekullogó védőre. És milyen szerencsém volt! A meccs hajrájában - már civilben - Herédi feljött a lelátóra és leült oda, pontosan a mellettem ülő néni mellé. Ahogy rájuk néztem azonnal felismertem a hasonlóságot: De hisz ez az anyja! Gyorsan számot vetettem összes addigi bekiabálásommal, aztán úgy döntöttem, nincs miért lesütni a szemem. A mellettem ülő hölgyet - ismeretlenül sem - vettem a számra. Attila csak biccentett felém, persze fogalmam sincs felismert-e...

A lilák védelmét két Kováccsal -  Kovács Józseffel és Kovács Bélával - erősítik meg. A kapuban - lassan egy évvel Tóth Zoltán kiugrása után - a veterán Rothermelre és Kollárra számítanak. Gyöngyösi és Handel távozott. Handelt később még látjuk, szintén az MTK-VM-ben. De a legfontosabb változás: Hamarosan távozik Várhidi Pál a kispadról és ezzel véget ér egy fényes korszak a Megyeri úton. 

A másik Várhidi

 

1980 őszén az Újpesti Dózsa a sajtótámadások és a viszonylag kevésbé sikeres szereplés hatására megvált Várhidi Pál edzőtől.

 

Korszak zárult le.

 

Ha Illovszky volt Mr. Vasas, Dalnoki meg maga volt a Fradi, akkor Várhidi-sokkal kisebb hírveréssel, de hasonlóan szép játékos pályafutással és komoly edzői eredményekkel-az Újpest eleven szimbóluma lehetett volna.

 

Játékosként 1950-ben került a lilákhoz és 15 évig keserítette közép-vagy balhátvédként a csatárok életét.

 

Szusza és Deák mellett kezdte, Bene és Göröcs voltak a sztárok, amikor befejezte.

Csekélység.

 

Nem a Dózsa volt a korszak sztárcsapata, de 1960-ban azért bajnokságot nyertek, 1962-ben pedig eljutottak a Kupagyőztesek Európa Kupájában a legjobb 4-ig, ott estek ki Hidegkuti edző Fiorentinája ellen.

 

Várhidi mindkét sorozatban jelen volt, amikor a csapat bajnok lett, Göröcs volt a jobbösszekötő, Szusza a középcsatár, az 54-es VB-n is szerepelt Tóth Mihály a balszélső.

 

A KEK-sorozat idejére már Újpesten rúgta a bőrt Bene Ferenc, Solymosi Ernő és Káposzta Benő, akik a Baróti-féle nagy Újpest oszlopai lettek.

 

Válogatott kerettagként Várhidi egészen jó helyről nézhette meg a 6-3-at és a teljes 54-es világbajnokságot: közvetlenül a kispadról.

Egyetlen percet sem játszott…

 

A korabeli közönségnek-akkor sem volt más a szurkoló lelkivilága-természetesen az maradt meg, hogy a 60-as római olimpia elődöntőjében kihagyott egy tizenegyest a dánok ellen, így „csak” bronzérmes lett a csapat.

 

Edzőként a Dózsa tartalékcsapatánál kezdte a komolyabb munkát, innen került 1974 elején az első csapathoz. Jó eredményt vártak tőle.

 

Ez nem volt annyira egyszerű feladat, mint hinnénk.

A megelőző 5 (!) bajnokságot az Újpest nyerte, hármat Baróti Lajossal, kettőt Kovács Imrével a kispadon.

Előbbit nem kell bemutatni, utóbbi szintén mesteredző volt, Fehérvártól Győrön át Pécsig számos helyen alkotott maradandót.

Fel volt adva a lecke.

 

Várhidi azonban mindenkit ismert, sokakat ifiként vagy tartalékként edzett.

74 tavaszán  így ő ült a kispadon, amikor a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a legjobb 4 közé jutó Dózsa összecsapott a Bayern Münchennel.

1-1 és 0-3 lett a vége-abban az évben a Bayern nyerte a BEK-et (4-0 az Atletico Madrid ellen),a Bayernre épülő nyugatnémet válogatott pedig kicsire rá a világbajnokságot.

 

Az Újpest azért bajnok lett Várhidival 74-ben.

Meg 75-ben, 78-ban és 79-ben is.

Ezüstérmes volt 77-ben és 80-ban.

Bronzérmes 76-ban.

7 év a kispadon, 7 érem. Többsége arany.

 

Amikor Várhidi elkezdte 74-ben, még Szentmihályi védett, Harsányi és Horváth volt a védőpár, elöl Bene és Zámbó rugdosta a gólokat.

Mire a végére ért, Tóth Zoltán őrizte a kaput, Kardos Jóska és Sarlós voltak a védelem erősségei, a gólfelelősök pedig Törőcsik András és Fekete László voltak.

 

A Dózsa történetének egyik legnagyobb edzője volt.

 

2009. augusztus 29-én a 78 éves Várhidi Pált Újpest díszpolgárává választották.

Medvegyev

Tatabánya. Lakat Károly a válogtatott kispadjáról a bányászhoz ült át, hogy megmutassa, mit lehet kihozni a tavalyi ötödik helyezettből. Az új igazolás a honvédos Fejes volt, akivel alakulóban volt a Kiss–Szabó Gy., Lakatos, Fejes, Fischer, Emmer, Csapó, Hermann, P. Nagy (ex-Fradi), Kovács I (ex-Vasas), Schmidt csapat. De tudnék még még mondani más neveket: Knapik, Barabás, Néder (ex-Fradi) Dupai és később ide igazolt még Tepszics a Fradiból, valamint Weimper - kerülőúttal - a Honvédból. De rebesgettek már egy szárnyait bontogató ifjú tehetségről, bizonyos Kiprichről Jóskáról, aki majd tagja lesz a legendás csatársornak, Plotárral és Vincze Piluval.

Ferencváros. Az Üllői úton megérett az idő a változásra!  A csalódást keltő hatodik hely után egy szétesett gárdából kellett csapatot kovácsolnia korábbi sikerei helyszínén, immár edzőként, a legendás hírű védőnek, Novád Dezsőnek. Nézzük a játékosállományukat indulás előtt: A tartaléknak érkező Kakas László - Zsiborás betegsége miatt - másodikból első számú kapussá lép elő és egy mérkőzés kivételével, végig Ő őrzi a hálót. A védelemben Jancsika, Judik és Rab mellett, Takács lesz a meghatározó ember. A középpályán az Ebedli-Nyilasi-Mucha trió helye biztos. Mellettük csak alig néhány mérkőzésen jut majd szóhoz a sérülékeny Koch, Major vagy Horváth. Csatárokból pedig túlkínálat van. Pogány és Szokolai megkerülhetetlen. A külföldre kacsintgató Pusztai utódját a szélvésgyors Muraiban látják. Mikor Pusztai végül Eisenstadtba igazol megkezdődik a Fradi hosszas jobbszélső-keresése, amely éveken át tart. Murai nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, pár évvel később az ifjúsági EB győztes Zsinka János tűnik majd az első jó megoldásnak. Zömmel a pálya szélén vár bizonyítási lehetőségre a bajnokság kezdetén még Nyíregyházán játszó Szepesi (akit majd Filipovic mintájára Verebes fog felfedezni a Rábának), később a budafoki Mörtel, a Szombathelyre ingázó Szabó Ferenc (maga korában szintén egy elkallódott tehetség) és Mészöly Pál, a Dózsa elleni 7:1 hőse, aki utóbb a Csepelben talál menedéket.

Egy csapatról ejtsünk még szót, mert az 1980-81-es szezonban rendesen felbolygatta az erőviszonyokat az NB I-ben. Ez a Nyíregyháza. Történelme során először jutott fel az élvonalba, ráadásul 10 pontos (!) előnnyel nyerte meg az NB II Keleti csoportját. Az esélylatolgatásnál valamennyi edző a kiesők közé sorolta a Szparit akik aztán az év meglepetéscsapatává váltak. Idézzünk fel néhány nevet Temesvári Miklós csapatából: Buús, Szekrényes, Gáspár, Szűcs, Cséke, Kozma, Moldván, Czeczeli (a Videoton ezüst-csapatából), Polyák, Turtóczky, Kiss M., Szendrei (Csámpi) és Kozma. Az új évadra Turtóczkyt visszavette az MTK-VM (mint később meglátjuk, neki ez nem bizonyult jó döntésnek). 

Még két dolog kötődik a Nyíregyháza élvonalbeli szerepléseihez. Az egyik a közönség. Ahogy a Szpari feljutott az NB I átlagnézőszáma rögtön ugrásszerűen megemelkedett. Ha nem számítjuk a Népstadionbeli kettős rangadókat (20-25.000 néző) akkor csak az Üllői út volt képes meccsről-meccsre tízezer fölötti nézőszámot produkálni. A többségnél 3-4.000 néző már jónak, 1-2.000 pedig gyengének számított. Ehhez képest a nyírségben teljesen átlagos volt a 20.000 néző amikor Temesvári gárdája hazai pályán játszott.

De volt egy árnyoldala is. Három évvel később a Nyíregyháza botrányos körülmények között, bundavád és eltiltások keresztüzében esett ki a másodosztályba. Csak ezután "nyíltak meg" egyes fociszakemberek azzal a vallomással, hogy mióta a Nyíregyháza felkerült az élvonalba, a bunda ragályként terjedt az - amúgy sem patyolattiszta - magyar NB I-ben. Hmmmm...

Ebedli győztes gólja a Vasas ellen (FTC-Vasas= 1:0)

Megkezdődött tehát a bajnokság. Nyíregyházán Kozma "Kicsi" sporttörténeti gólt lő a DVTK ellen és repülőrajtjával, újonchoz méltó lelkesedésével idegenben győzi le a Vasast és az Újpestet is. Hazai pályán pedig szinte verhetetlen. A nyíregyházi katlanból csak a Fradi tud majd (egy keserves) győzelemmel eljönni. Hasonlóan remekül szerepel a Tatabánya, de még náluk is jobban, a hosszú ideje statisztaszerepre kárhoztatott FTC, amely - Nyilasival az élen - ontja a gólokat. Tartja a lépést a címvédő Honvéd és a Mészölyt a kispadjáról elengedő Vasas is egész derekasan helytáll. Temesvári Nyíregyházája, Novák Fradija, Tichy bajnokcsapata, Verebes Videotonja, Bundzsák Vasasa... volt miért izgulni ebben az idényben.

Verebes a Videoton kispadján

A nyitányon a Fradi 8:0-re lelépi a Dunaújvárost. A Volán egy fordulatos mérkőzésen, meglepetésre 3:2-re nyer a Megyeri úton.

Herédi még megszerzi a vezetést a hazaiaknak (Ú.Dózsa-Volán= 2:3)

Vasas-Csepel= 3:2 Kiss L. gólja volt az első

Kiss és Mucha párharca a rangadón

 Válogatott 

Mészöly Kálmán. Innentől egészen a spanyolországi VB-ig, sőt még azon is túl, róla szól a válogtatott. A Vasasból érkezett - akkor még fiatalnak számító - harsány tréner és társa, a csendes, visszafogott Mezey György, aki az MTK-VM-et hagyta ott ezért a feladatért. A válogatott barátságos mérkőzései ekkor már arról szóltak, hogy mire megkezdődnek a selejtezők, kialakuljon egy új csapat, amely képes kijutni a Mundialra. 1982-ben Spanyolországban minden addiginél nagyobb létszámúnak ígérkezett a világ futballjának seregszemléje. Argentínáig még 16, de a következő VB-től már 24 csapat indult a tornán. A cél: bejutni közéjük!

Az első meccs még a szezonkezdet előtt, augusztusban. Az ellenfél Svédország.

A kapuban Katzirz, a védelmet a Paróczai-Bálint-Garaba-Tóth J. négyes adta. Csereként szóhoz jutott az - akkor már - zetés Kereki is. Pásztor, Nyilasi, Csongrádi és a második válogatottságát játszó Burcsa volt a középpályán. A kétékes csatársort - a gyenge formája miatt végül kimaradó Töröcsik helyett - Kiss L. és Esterházy alkotta. Bodonyi és a letűnőben lévő Kuti csereként még szóhoz jutott.

Katzirz bravúrosan véd

Szavak helyett nézzük a mérkőzés góljait és képeit:

Ez volt egyébként Burcsa Győző első gólja a válogatottban.

Alig egy héttel később ugyanitt, vendég a Szovjetunió.

Daszajev öklöz Nyilasi elől

Nagyjából ugyanez az összeállítás, csak Bálint helyén a visszatérő honvédos Kocsis, akit Mészöly évekkel később még előhúz majd a kalapból. A csatársorban pedig Törőcsik, akinek megoldódtak a "súlyproblémái". Már a második percben vezettünk!

Sajnos nagyjából ennyivel be is fejeztük. Ami utána következett az rémálom. Blohin, Szulakvelidze, Burjak és Rogyionov telepakolták a kitámadó magyar csapat kapuját. Magyarország-Szovjetunió= 1:4. Katzirznak egyik legrosszabb emlékű mérkőzése a válogatottban. 2 évvel korábban, egyszer a görögök ellen fordult még elő, hogy négyszer kelljen kiszednie a labdát a hálóból, de soha többet.

Blohin szerencsére ezt kihagyta

Egy hónap és jöhet a következő meccs. Az ellenfél a leendő VB házigazdája Spanyolország.

A kezdőcsapatban két újonc kap lehetőséget. Balhátvédként bemutatkozik a kispesti Varga József ("Kacsa"), és a csatársorban klubtársa Dajka László. A 12. percben pedig szimbólikusnak is tekinthető váltás a válogatott balszélső posztján: Lejön - és ezzel elbúcsúzik - a 25-szörös válogatott újpesti Nagy Laci, helyére beáll a Rába balszélsője, Pölöskei Gábor aki méltó utódja lesz hosszú évekig.

De megérdemel pár szót a rangos ellenfél is. Spanyolország házigazdaként nem kellett, hogy selejtezőket játszon, de a hazai elvárások hatalmasak voltak a Real Madrid egykori csillagával, José Emílio Santamaria kapitánnyal szemben. A minimális elvárás az elődöntőbe jutás volt a szakvezetőtől. Arconada, Zamora, Juanito (fiatalon, 37 évesen hunyt el egy autóbalesetben), Gordillo, Satrústegui voltak azok a nagyobb nevek, akik az idegenlégiósoktól hemzsegő bajnokságban, spanyolként kinőtték-kinőhették  magukat. Később bebizonyosodott, ez a spanyol csapat nem lesz képes megfelelni a túlzott elvárásnak.

A Real ásza, Juanito gyorsan vezetést szerez, de mielőtt a publikum - és a csapat - nekikeseredhetne, egy baloldalon vezetett támadás után grundfocira emlékeztető jelenetek végén, Kiss Laci a léc alá perdít. Íme:

A félidőben - spanyol fölény ellenére - már nem változott a helyzet. A második játékrész elején aztán rögtön Bodonyi Béla - ha elsőre nem is - második próbálkozásra betalál Arconada hálójába:

Bodonyi első lövését még védi Arconada 

A győzelem azonban nem lett meg. Satrústegui a 68. percben beveszi Katzirz kapuját és ezzel Magyarország-Spanyolország= 2:2.

Érdekes megnézni a találkozó visszhangját:

Mennyi teendő 82-ig!

Mészöly: a játékosaimnak úgy kéne futnia, mint nekik

Érdekesség, hogy ugyanazon a napon Levanteban a két ország "B" válogatottja szintén 2:2-t játszott egymással. Csakhogy ott a szünetben már két góllal vezettünk.

Az őszre még maradt két mérkőzés - két sima vereség.

Az első Bécsben Ausztria ellen. A sógorok simán győznek 3:1-re. Keglevits két-, és Weltzl egy góljára a jó formában lévő Bodonyié volt a válasz. Ezen a találkozón mutatkozik be a válogatottban az újpesti Kardos József.

Nyilasi elől szedi fel a labdát az osztrák kapus

Íme Bodonyi gólja a 81 percben 0:2-nél 

A másik meccsen az NDK ellen (ez volt az utolsó előtti találkozónk ellenük) Halléban 0:2 az eredmény. Az alaposan felforgatott csapatban helyet kap Szántó, Kerekes Attila, Baranyi, Pásztor és Tatár György. Utóbbinak ez volt a búcsúja a címeres meztől, ahol 11 mérkőzésen ötször volt eredményes.

Szántónál a labda

Két vereség után keserű szájízzel és látható erőnléti problémákkal zárta az évet a nemzeti tizenegy. Csak utóbb láthattuk, hogy az év újoncaival és a visszatérőkkel kezdett összeforrni az a csapat, amely a következő mérkőzéseken megkezdi nagy menetelését a selejtezőcsoportban és kijut a világbajnokság huszonnégyes döntőjébe.

Európai Kupák

A BEK selejtező körében, a Honvéd a máltai La Valettát fogadja első találkozóján, amelyen ritkán érezhető fölénnyel gólzáporos 8:0-ra nyer. Nem sok kérdés maradt a visszavágóra. A gólokon Dajka és Varga (2-2) valamint Garaba, Bodonyi, Esterházy és Kocsis osztoztak.

A piros-fehérek - már csak a formaság kedvéért is - kimennek Máltára, ahol Esterházy két-, és Bodonyi egy góljával 3:0-ra nyer. Összesítésben 11:0, ami jól jön a magyar kupacsapatok átlagának (ez határozta meg az UEFA kupában indulók számát nemzetenként). La Valetta-Bp. Honvéd= 0:3

Máltai kaland után a főtáblán következzék a portugál-magyar párbaj első meccse, a Sporting ellen. Gól nélküli első félidő után, kellemes meglepetésre  Bodonyi szerez vezetést, hogy aztán a hajrában Nagy Antal azt egy további góllal megtoldja. Ritka öröm, ha magyar klubcsapat idegenből hozta el a két pontot. Sporting Lisboa-Bp. Honvéd= 0:2

A KEK-ben ugyanennek az ellenkezője történt. A Glasgowba látogató Diósgyőr féltucatot kap a patinás Celtictől. A vasgyáriak erejéből csak egy félidőre futja, hiszen a szünetben még reménykeltő 0:0 az állás, aztán a DVTK minden további nélkül összeomlik. Mentségükre legyen mondva, hogy a korábbi évek sikercsapatából hiányoznak eltiltás, sérülés és betegség miatt olyan meghatározó játékosok, mint a kapus Veréb, vagy Tatár, Fekete és Magyar. Ekkorra már más csapatban játszik Kutasi, Salamon és Váradi. Ez már nem az az együttes, amely kiverte a Dundeet vagy a Rapidot. Celtic Glasgow-DVTK= 6:0

UEFA Kupa. Két indulónk az Ú. Dózsa és a Vasas. Egyik sem ért el túl bíztató eredményt a nyitányon. A Megyeri úton a lilák - gól nélküli I. félidő után - Kardos góljával vezetést szereznek a Real Sociedad ellen a 68. percben, de Alonso 9 perccel később egyenlít. A hazai bajnokságukban feljövő baszkoknak a visszavágón már egy gól nélküli döntetlen is elég lesz a továbbjutáshoz. Az Újpestnek tehát támadnia kell majd. Ú. Dózsa-Real Sociedad= 1:1

Arconada öklöz

A Vasas eredménye rosszabb: A legyőzhetőnek tűnő Boavista már a szünet előtt eldönti a mérkőzést és a továbbjutást. Komjáti korai öngólja után da Costa állítja be a végeredményt: Vasas-Boavista= 0:2 Pont annyi, amennyivel a Honvéd ezen a napon Lisszabonból hazatér.

A nem túl bíztató kezdet után következzenek a visszavágók:

A Honvéd felteszi az i-re a pontot, amikor Dajka góljával a visszavágón is legyőzi a Sportingot. Négy mérkőzésen, négy győzelem, 14:0-ás gólkülönbség. Szép teljesítmény a magyar bajnoktól! Bp. Honvéd-Sporting= 1:0

A diósgyőrieknek még mindig tartalékos csapattal, legalább a tisztes búcsú volt a cél. De nem úgy indult! Nicholas szerzett vezetést a zöldeknek, majd kisvártatva Görgei egyenlített. A második félidőben ismét Görgei volt eredményes és a sípszóig már nem változik az eredmény. Diósgyőri VTK-Celtic Glasgow= 2:1 Ezzel véget ért a DVTK nemzetközi kupatörténete.

Kerekes harca a skót csatárral 

San Sebastianban az Újpest keményen küzd a továbbjutásért. Celayetát kiállítja a bíró, de az utolsó előtti percben a lilák megkapják a kegyelemdöfést, amikor - egy héttel a Népstadionbeli válogatott meccs után - Satrústegui ezúttal a Dózsa kapuját is beveszi. Real Sociedad-Ú. Dózsa= 1:0. Továbbjutott a baszk együttes. A spanyol sajtó Lopez Ufarte teljesítményét dícséri.

A korábban leírt Vasas csaknem meglepetést okoz a Boavistának. A hazai 0:2 után Kiss László góljával nyerni tudnak idegenben. Ez csak a szépségtapaszra elég. Kiesnek az angyalföldiek. Boavista-Vasas= 0:1.

Csak a Honvéd maradt talpon. Ellenfele a Real Madrid, amely ekkortájt szinte minden évben kifog egy magyar klubcsapatot.

Az első meccset a Bernabeuban játszák. Isidro, Camacho, Gallego, Stielke, Cunningham, Santillana és Juanito. Igazi sztárcsapat, már akkoriban is. A Honvéd a Gujdár-Kocsis-Paróczai-Garaba-Lukács-Varga-Dajka-Nagy A.-Bodonyi-Esterházy-Kozma összeállításban lép pályára, mint látható jócskán telepakolva védőjátékosokkal. A taktika bevált. A királyi gárda nem nagyon bír a vendégek védelmével és be kell érnie egy szerény egygólos előnnyel, amit Santillanának még az első félidőben szerzett fejesgólja hoz meg. Real Madrid-Bp. Honvéd= 1:0

Szenvedni Budapesten! Santillana fejese mentette meg a Madridot

A visszavágóra még minden kérdés nyitva marad. A Honvéd hátránya behozható, viszont nincs idegenbeli találata. A kispestiek összeállítása is nagyjából ugyanaz mint az első meccsen, de itt már csereként szóhoz jut Gyimesi és Kerepeczky.

A madridiak jól felkészültek az ellenfelükből. Stielke, Camacho és Isidro semlegesítette a hazai rohamokat, a legveszélyesebben játszó Esterházyt pedig Benito iktatta ki a játékból. A 27. percben Juanito szögletét az angol Cunningham fejelte Gujdár hálójába és ezzel el is dőlt minden. Hernandez szabadrúgásgólja a második félidőben már csak a ráadás volt. A végeredmény: Bp. Honvéd-Real Madrid= 0:2. Az ünneplő spanyolok mellett a honvédosok leszegett fejjel mentek az öltözőbe. Megint nem jutott magyar csapat a tavaszi fordulókra.

 NB I

A nemzetközi porond eseményei után térjünk vissza az őszi idény hajrájára. Az MTK-VM keserves ősz végén a 16. helyen szomorkodik. A korábban elképzelhetetlen kiesés réme minden mérkőzésükön ott kísért. A Kaposvár helyzete már ekkor reménytelennek tűnik.  A Nyíregyháza szárnyal, a Fradi pedig az őszi bajnoki címre tör és 5 év után ismét reális esélye van a bajnoki cím megszerzéséhez. Ez igaz feltámadás! Nyomában a Tatabánya, a Videoton és tartja magát a Vasas. Nem adta fel még a címvédő Honvéd sem. Várhidi helyett januártól Szusza Ferenc ül a Dózsa kispadján. A szezon végéig vállalta.

Nézzünk néhány eredményt, mozzanatot, amelyet megörökítettek az utókornak a korabeli fotósok:

Szokolai fejese úton a kapuba FTC-Kaposvár= 6:2

áúúúú... ez fájhatott. Birinyi (Vasas) rátart Hermann (TBSC) lábára

A válogatottban rövidesen találkoznak majd. Törőcsik és Sallai (DMVSC-Ú.Dózsa= 3:2)

Nagy László gólja előtti pillanatok (Ú.Dózsa-FTC= 3:0)

Nyilasi gólja mindent eldöntött (FTC-Volán= 1:0)

Kozma győztes gólja (Honvéd-FTC= 1:0)

Mielőtt befejeznénk a negyedik részt, ejtsünk néhány szót egy olyan játékosról, aki nélkül hosszú évek óta elképzelhetetlen volt a magyar élvonal. 1980 nyarán igazolt Belguimba és a kor legsikeresebb magyar idegenlégiósa volt. Mint későbbi részeinkben még láthatjuk, a külföldi szerződés korántsem levezetés lesz nála. Fontos mérkőzések és fontos gólok állnak még előtte.

Fazekas László. 

A túlélő

 

1965. november 7-én nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ünnepelte egy 18 éves fiú, ha egyáltalán ünnepelteJ

 

Aznap az Újpest a Doroggal kettő-kettőt játszott, a két gól egyikét újoncként bizonyos Fazekas László lőtte. Jó napja volt.

 

Ha akkor valaki rámutat a srácra és azt mondja: Uraim, ez az ember több, mint kilencvenszer lesz a magyar válogatott tagja, csekély híján beéri Bozsik Cucut és több nemzedéknyi jobbszélső kenyerét eszi majd el-bizonyára kiröhögték volna a jóst.

 

Vékony, látszólag könnyen elnyomható, ügyesen cselező gyerek volt akkor. Nem több, nem kevesebb.

 

Rá egy évre-pár hónappal az angliai VB után- a Dózsa 1-0-ra verte a Dunaújvárost, öt játékos alkotta a csatárláncot: Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó. Akkor először álltak ki így, aztán úgy fél évtizedig csak így álltak ki.

 

1968-ban 21 évesen olimpiai bajnok lett Lakat Károly csapatában, jobbszélen ő, balszélen meg az a Nagy Laci, aki nem nagyon fért be az Újpestbe akkortájt, az említett csatársor miatt.

Abban az évben a Dózsa 102 (!) gólt rúgott, ez elég is volt a bajnoki ezüstéremhez.

 

De aztán nem volt pardon: Baróti Lajos 3, Kovács Imre 2, Várhidi Pál 4 bajnokságot nyert 1969-1979 közt az Újpesttel.

Közben a csapat eljutott az akkor VVK-nak nevezett UEFA Kupa döntőjéig, ahol ugyan kikapott a Leeds-től, rá öt évre, 74-ben a BEK legjobb 4 csapata között küzdöttek a Bayernnel

 

A történet mindenkit túlélő főszereplője Fazekas volt.

Benne volt mind a 9 bajnokcsapatban, benne volt a kupasikerekben, gólt rúgott a Bayernnek.

 

Göröcs megsérült, Dunai II megkopott, Bene lelassult, Zámbó már csak csereként villogott 20 perceket-a villámgyors és jól fejelő Fekete Laci, no meg a kiszámíthatatlanul zseniális Törőcsik mellett is Fazék volt a fix jobbszélső.

 

Legjobb éveit 76-80 közt élte, kétévente volt gólkirály és egyre több góllal, ami az idő múlásával annyira nem jellemző azért: 76-ban 19, 78-ban 24, 80-ban 36 gólt rúgott.

 

Legnagyobb mutatványa a 76. májusi Újpest-Fradi volt, amit 8-3-ra nyertek a lilák, egymaga 5 gólt rúgott Hajdú Attila papájának, Jóska bácsinak. 10-est kapott a Népsporttól.

 

A válogatottban már nem volt ilyen szerencsés: ott volt Marseille-ben, amikor a csehek 4-1-re verték a magyar válogatottat a 70-es VB selejtezőjén.

 

Részese volt a 78-as és 82-es, sikeres VB- selejtezősorozatoknak, aztán bőven kijutott neki a kudarcokból is, mind Argentínában, mind Spanyolországban.

 

Pusztai, Szőke, Májer és társai egy-egy időre kiszorították. Mindig visszakerült.

 

92 válogatottság. A második legtöbb magyar színekben.

408 bajnoki meccsen 254 gól Újpesten, 15 év alatt.

 

80-ban elment Belgiumba. 33 évesen más ember már csak levezet, pénzért.

Ő négy év alatt 105 meccsen rámolt 34 gólt a Royal Antwerpen színeiben.

 

Elnyűhetetlen volt, szívós, ügyes és ötletes.

Ahogy öregedett, úgy lett csodagyerekből egyre jobb, érettebb játékos.

 

Ma Belgiumban él, egyszer elmondta, mennyire fájlalja, hogy nem kérdik a régieket arról, hogy lehetne ismét naggyá tenni a magyar focit.

 

Nem mindig ő volt a Főszereplő.

De nagyon fontos szereplő volt a futballtörténet több, egymást követő korszakában…

Medvegyev

Elérkeztünk az 1980-as esztendő végéhez. A Mészöly-Mezey párosnak már csak egyetlen  barátságos mérkőzése maradt a kísérletezéshez, és Luzernben megkezdődik a VB selejtezők sorozata. Egy korszak kezdete. Mindezidáig az utolsó olyan korszak, ahol Magyarországgal számolni kellett, számolni illett. Ha az EB-ket nem számoljuk (és jobban tesszük ha nem számoljuk :-) ) akkor egészen Mexikóig, a magyar futball - élén a válogatottal - sorra hozta az eredményeket. Egyre többször jelentünk meg a focivilág élmezőnyében és sajtójában. Egyre többször kaptk fel a fejüket világszerte egy-egy mérkőzés után. Előbb a nemzeti tizenegy, aztán időnként egyes klubcsapatok. A bajnokságban is új korszak kezdődik hamarosan. Most még a Fradiról, a Tatabányáról és a Nyíregyházáról szólnak a hírek. De hamarosan megtörik majd a fővárosi csapatok hegemóniája is... az V. rész: 1981 tavasza következik.