Ha ez egy görög sorstragédia lenne - miután a főhős sajnálatos módon elhalálozott - megjelenne Pallasz Athéné és unottan elrendezne mindent. Pallasz Athéné azonban éppen most alakított kormányt kisebb istenekkel, akiknek mindenféle érdekeik vannak, inkább nagy ívben leszarja főhősünket, aki már régen megmérgezte magát, miután kiderült, hogy a barátnője pont az anyukája volt, és megette a saját apját.
Mi itt a Kórus vagyunk. Láttak már olyan görög sorstragédiát, hogy a Kórus fogja magát, szétcsap a szereplők között, és győzedelmesen vonul be Panathinaikoszba?
Tegnap ott álltam az Alkotmány utcában, punkok, nácik és háziasszonyok között. Meghallgattam a vidéki gimnáziumok önképzőköreit idéző frappáns beszédeket, amelyek lényegi eleme a nemtűrjük, raboklegyünkvagy és a mostmárténylegtennikénevalamitbazmeg volt. Én, hogy levetkőzzem elitizmusom, közben arra gondoltam, hogy mennyivel jobb ez így, mintha valamilyen káderarcú ember mondaná el ugyanezt, esetleg egy százkilenc éves filozófusnéni Kierkegaard idézetekbe csomagolva. Ha a helyzet reménytelen, akkor ne végezzünk félmunkát.
Mit kellene most tenni? Most tényleg baromságokat tetszik a kedves Olvasónak kérdezni? Honnan a picsából tudnám én azt, hogy mit kellene most tenni?
A helyzet a következő. A tömeg követeli, hogy legyenek új választások, mert. Orbán Viktor erre azt fogja válaszolni, hogy inkább ne legyenek. Legyen helyette neki egy kétharmada, hoppá már van is, és válasszuk meg Princess Ráhelt a Magyar Tudományos Akadémia Főelnökének.
Erre a tömeg toppant egyet a sarkával és még hangosabban követeli, hogy legyenek új választások. Amire Orbán Viktor törvényt hoz arról, hogy Budapest vagy fideszes, vagy lebontják a metrót. A tömeg erre azt mondja, hogy no, erre nem is gondoltunk, akkor most baj van?
Pontosan az van. Baj.
El kell döntenünk, hogy kit kérdezünk most meg Tamás Gáspár Miklóst vagy Szun-Ce-t. Tamás Gáspár Miklóst normális ember soha semmiről sem kérdezi meg, marad Szun-Ce generális. Szun-Ce valószínűleg a menekülést javasolná, de tegyük fel, hogy kreatívabb hangulatában találtuk. Akkor vélhetően olyan javaslatokat tenne, amelyeket én ide nem mernék leírni.
Arról van szó, hogy a FIDESZ jelenleg legyőzhetetlen. Éppen próbálták legyőzni, és ez lett belőle. Tudom az Olvasónak lennének ötletei, hogy deígykellenemegúgy, fogjunkössze, de persze úgy, hogy nefogjunkössze. Esetleg tessék hozzátenni még az alulrólkellépítkeznit, a menjünklevidékrebeszélniazegyszerűemberekkelt és a valódiprogramokatkellbemutatnit. Cicák, nincsenek választások, direkte most voltak. Legközelebb négy év múlva, aztán nyolc, azután meg tizenkettő.
Szun-Ce generális arra célozna, hogy nem legyőzni kell a FIDESZ-t, hanem megegyezésre kényszeríteni. Arra kell kényszeríteni, hogy ne kezelje másodrendű állampolgárokként az ellenzékét, hogy konszolidálja a hatalmát, korlátozza a lopást, és változtassa meg azt a kibaszott Alaptörvényt úgy, hogy az ne a Szájer-Handó Családivacsora igényességét tükrözze, hanem valamiféle nemzeti konszenzust.
Hogyan lehetne ezt elérni? Mint azt fent megjegyeztem, én nem merném leírni azt, amit Szun-Ce tanácsolna, és két bekezdés után sem lettem sokkal bátrabb. Lényegében sehogy sem lehet elérni. Alakulhat úgy a helyzet, hogy a dolog elérődik.
És nem, azt sem írhatom le, hogyan lehetne közelíteni ezen helyzet felé, ráadásul én továbbra is a Kórus vagyok és nem a Szun-Ce admirális.
A harag rossz tanácsadó. De ha nincs más...
