I. Miklós, minden oroszok cárja, szerette a "Holt lelkek"-et. Pontosan tudta, hogy Gogol az ő korrupt hivatalnokairól, az ő mélységes mély orosz szartengeréről írta a darabot, mégis szerette a "Holt lelkek"-et és szerette Gogolt. A Cár támogatta az irodalmat, a balettet, és életrajzírói szerinte rendkívül ritkán köpdöste szanaszét szotyolával a Nyizsnyij Novgorodi orosz birodalmi stadion VIP-páholyát, miközben Sziám 3:0-ra verte a cári tizenegyet. Vannak zsarnokok, akik jól mutatnak bronzlovon ülve, tekintetükkel a horizontot kémlelve, és vannak, akiket márványklotyón ülve fog megőrizni az utókor.
Szeretem, amikor a manchesteri vonaton a hölgyek előttünk rituálisan bébasznak a borzalmas pezsgőtől, majd a szabályos téglaalakra nyírt szemöldökük és hibátlan tizenhárom centis tűsarkuk mögül előtör a cumbriai kelta vér, és arra gondolhatok, hogy alig harminckét óra múlva ott leszek a Katonában. Nem lehet mindenki cár,vannak akiknek kisebb örömök adatnak.
Ez a Holt lelkek nem az a Holt lelkek, ez visszakézből vág pofán, ez a darab nem akar ráébreszteni semmire. Ha valaki annyira hülye, hogy még mindig nem ébredt fel, az haljon meg. A vejek, és a futballkapuk csak azért szerepelnek az előadásban, hogy a minisztériumi ellenőr tudjon valamit szép konkrétat jelenteni Balog elvtársnak. "Hivatalosan" a Holt lelkek vers. Epikus költemény prózában. Ezzel valószínűleg arra gondolt Gogol, hogy a Mészáros Blankának el kellene énekelnie az Ócsi Csornijét. És meglett az ő akarata.. A Madáchban negyven éve Balázs Samu volt a Kormányzó, itt Elek Ferenc, Márkus László Szobakevics, itt szintén Elek Ferenc, Madame Korobocskát pedig a Dajka Margit játszotta és valószínűleg sejtik, hogy ebben az előadásban ki volt Madame Korobocska. Az Elek Ferenc. Baromi jó darab, ha éppen nem vagy megyei Fidelitas-titkár. Ha megyei Fidelitas-titkár vagy, akkor úgy sem színházba jársz, hanem Wass Albert Lovasmisére.
Aztán elmentünk a Rádaiba. Múltkor az If-ban a Tsachik dobolt, egy zseniális izraeli matematikus, most meg a Serei Dani, aki a Attiláékkal is játszott. Ilyenkor érek haza, hazahaza, nem érdekel a borzasztó plakát a sötét bőrű szerencsétlen emberekkel, nem érdekelnek a hazugságok, nem érdekel a "vasárnap", csak a séta, a kávé a színház előtt, az "egészen tűrhető lenne ez a város ha..." érzés.
Lestyán Attila nevét valószínűleg még nem hallották. A fiatalember a kép baloldalán. Akkor éppen a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum diákjaként indult biológiaversenyen. Gyurcsány Ferenc nevű olvasóinkat kérjük, hogy ne nézzenek ennyire hülyén. Lestyán és a Csicsikovot játszó Vizi Dávid kiváló és igen bátor választás, valakinek a Katonában meglehetősen jó a szeme (és valakinek a Vígben meg nem annyira). Négyemberes Holt Lelkek. Alig több, mint egy óra. A Sufni erre való.
Jó ez így. Bővebben nem jó persze, de megígértem, hogy a szar kis választásokig nem fogok írni a szar kis politikáról.
Gogolnak fantasztikus dramaturgiai érzéke volt: Mielőtt meghalt csak ennyit mondott: " Egy létrát. Gyorsan,egy létrát. " Több fényt bárki tud kérni élete utolsó pillanatában, de létrát, csak a legnagyobbak. Nem tudom miért ez a vége a posztnak, de ha Gogolnak jó volt a létra, akkor nekem is tökéletesen megfelel.
