"A storm which sweeps away a copse and transforms a favorite view, the death of friends, the sleep of friendship, the desuetude of customs of behavior, the retirement of a favorite clown, involuntary exile, reversals of fortune, the loss of abilities enjoyed and their replacement by others – these are changes, none perhaps without its compensations, which the man of conservative temperament unavoidably regrets.
"A vihar, amely letarolja a bozótot, s meg-
változtatja az emberek kedves kilátását, barátok halála, a barátság elszunnyadása,
viselkedési szokások elavulása, kedvenc bohócunk nyugalomba vonulása, kényszerű
száműzetés, a szerencse forgandósága... – ezek mind változások, pótolhatók talán,
de amelyeket a konzervatív vérmérsékletű ember önkéntelenül is fájlal."(Michael Oakeshott, On Being Conservative)
Tegnap jutott eszembe Oakeshott gondolata, amikor észrevettem, hogy bezárt a Felni söröző a Jókai utcában. TGM kesergett minap - ő az utóbbi évtizedekben elég gyakran kesereg - amiatt, hogy ma az értelmiség sorozatokat és sportközvetítéseket néz. Igen gyakran nézek sorozatokat és megnéztem a magyar portugált. A magyar értelmiségi nem olvas világlapokat (ha rettenetesen fontos lenne, talán el tudnám olvasni a francia híreket, de kizárólag brit és amerikai lapokat olvasok, két év Lausanne-t bekkeltem ki angolul, amire nem vagyok büszke), nem olvassa el a fontos könyveket (én tipikusan a fontatlanokat sem).
TGM -nek sajnos igaza van. Ha én értelmiségit játszanék ezzel a felkészültséggel, az elég szomorú lenne.
A legszomorúbb persze az lenne, ha konzervatív értelmiségit próbálnék játszani. A konzervatív értelmiségi lét ugyanis nem elhatározás kérdése. A konzervativizmushoz egy élet munkája kell, ki kell fejleszteni az ízlést, a jó értelemben vett előítéletességhez pedig olyan olvasottság kell, aminek a gondolatától is megijedek. A konzervatív értelmiséginek fel kell építenie magát, a liberálisnak könnyebb, neki ott van a metódus.
A matematika egy őskonzervatív tudomány, mi nem megértjük a tudományunkat, hanem megszokjuk (von Neumann) és erre néha egy élet bizonyul kevésnek. Egy matematikus saját nyelvet fejleszt ki, hogy a reménytelenséggel szembenézzen, és ez hasonlatos ahhoz, amit Pascal javasolt Descartes- tal szemben a világ megértésére. A konzervatív nem megérti a világot, hanem megszokja. Ehhez viszont nagyon jó képességekre és tudatos szellemi önépítésre van szükség.
Azért nincs magyar konzervatív értelmiség, mert azok, akik kiválasztattak arra, hogy a magyar konzervatív értelmiségi elitet képezzék, nagyon gyenge képességű emberek, akikben a kiépítettség szikrája sincs meg. A tipikus magyar "konzervatív " publicista pedig egész egyszerűen egy iskolázatlan sutyerák, lásd Heti Válasz (és ők azért Raymond Aronok a gajdics-huth-féle fasiszta tahókhoz képest).
A nyugati konzervatív értelmiségieknek nincs kisebbségi komplexusa a liberálisoktól. Ők nem a privilégiumokat féltik, hanem a kultúrájukat. A magyar "konzervatív" elitnek nincs kultúrája, az életük élménye, hogy Kötcsén együtt tunkolhatják a csirkepaprikást a Németh Szilárddal.
Ma valószínűleg a Lukács -tanítvány Vajda Mihály a legkiemelkedőbb magyar konzervatív entellektüel. Ez az az ellentmondás, ami nélkül a magyar értelmiségi szcéna nem érthető meg.
