Az Orbán Viktor által Mészáros Lőrincen keresztül tulajdonolt televízióban, az egész életében Orbán Viktor által kitartott Bayer Zsolt (öltöny, ing, nyakkendő, koszlott tornacipő) és az Orbán Viktor által alapított számos fasiszta kutatóintézet egyikének főizéje Szakály Sándor beszélgetett a zsidókról.
A műsorban mind a zsidótörvények, mind a numerus clausus kapcsán elhangzott, hogy azok gazdasági illetve más jellegű kiigazítások voltak. És a Numerus Clausus tulajdonképpen olyan volt, mint a női kvóta.
Kecskeméten a család hozzájárulása nélkül egy egyetemnek még távolról, rossz fénytörésben sem nagyon látszó intézményt neveztek el Neumann Jánosról, aki pontosan ugyanolyan vallású szülőktől származott, mint Lukács György (akivel kapcsolatban Bayernek olyan kis csinos izomrángása van).
Igen. Neumann, Erdős, Teller, Szilárd, Kármán Tódor, Wigner Jenő zsidók voltak. Helyettük kapott ez az ország vezető értelmiségként Schmidt Máriát, Molnár Attila Károlyt, Lánczi Andrást, Maróth Miklóst, akik meg nem zsidók, és ez az egyetlen dolog, amit fel tudtak mutatni a tyúkszaros életükben.
Én annyira leszarom Bayert, Szakályt, ezt az egész nagytestű háziállatokra gerjedő óturáni génhibát, amennyire csak lehet. Hú, ez nem volt igazán politikailag korrekt, de, a kedves Olvasó bizonyára ki fogja találni, hogy mit csinálok annyira a politikai korrektséggel. Zsidó is csak annyira vagyok, amennyire ez az egész borzalom -amiből soha sem fog kilépni az ország- arra kényszerít. Csak az nem fog menni, hogy bekussoljak ezektől az izéktől, és senki másnak se javaslom a bekussolást. Nem a Bibi Netanyahu nevű kellemetlenség fogja nekem megmondani, hogyan viszonyuljak ehhez a bandához. Jaj, őt is, annyira.
Ha ez az ország nem takarítja el ezt az undorító fasiszta tolvajbandát, az az ország dolga, az, hogy én kinek a jóédesanyjának saccolom meg az eredeti foglalkozását, az meg az enyém. Magyarországon nem nagyon változnak az illatok Taksony vezér óta, a kedves bayerarcú hiénák mindig megtalálták a maguk zsidóit, protestánsait, szabadgondolkodóit, kommunistáit, antikommunistáit, valakiknek a kinyírásából mindig lehetett karriert csinálni, és ez így is marad, az ember ne csináljon úgy, mintha képes lenne bármin is csodálkozni.
Nagypapám borzasztóan okos ember volt, de nem járhatott egyetemre a "kiigazítás" okán, számomra csak ennyi maradt, ennyi ok arra, hogy majd esetleg egyszer... De ez tulajdonképpen nem tartozik senkire.
