Édes bóbitás Magyarországocskám, úgy áll rajtad az ötvenhat, mint tehénen a gatya. Tapsolsz te mindennek, ami mozog. Egy ideig csak hazudtad, hogy forradalmár voltál, de ma már hiszed is, mert úgy könnyebb. Pedig hogy beszartál, amikor a Jenőke megtalálta a munkásőr igazolványodat a pornógyűjteményed alatt.
Még megvan a kötött zokni, amelyet a jubileumra kaptál a pártbizottságtól, de már azt terjeszted róla, hogy abban lőtted a Konyev marsallt az Üllői úton. Szép, nagy Pozsgay Imre-fejet növesztettél magadra drága Bokrétám, pedig harminc éve még olvasói levelet írtál a Pajtás újságba, hogy mennyire meg akarod őrizni a Münnich elvtárs emlékét.
Nyolcvannyolc végén három hét alatt jöttél rá, hogy a fehérterroristák még sincsenek a spájzban, miután harminc évig a hetet a nyolccal nem merted összeszorozni. Te valahogy mindig akkor jöttél rá a dolgokra, amikor szükséged volt rá. Még a memóriád is haszonelvű, Kárpátok büszkesége.
Úgy kell neked a kádárjános, mint egy falat kenyér. A te nemzeti egyetértésedre általában rendszert építenek. Veled lehet alkudozni. Ha ellenforradalom, akkor ellenforradalom, ha forradalom, akkor forradalom, csak a sajtos pogi árát ne emeljék fel, mert akkor odacsapsz. Aztán felemelik, és persze nem csapsz oda.
Szabadságharcos nép vagy. Mondjuk nem tudom röhögés nélkül leírni, de azért próbálom. A szabadság számodra azt jelenti, hogy valakinek szabad, teszem azt, csak a példa kedvéért, egy bazinagy stadiont építtetnie a budija mellé, és szabad neki olyat mondania, hogy nem közpénzből van, hanem a magyar úri osztály végtelen jó indulatából, és ezt szabad a néptelevízióban a takácsmarinéninek többször egymást után hibátlan hangsúlyozással közölni a szocializmust építő népünkkel, hogy végre elkezdődhessen a táncdalfesztivál.
Schmidt Mari már tervezi a gusztuskát a hatvanadik évfordulóra, lesz majd ankét, plénum, meg aktíva, sok-sok ütemes taps, és a krumplileves újra krumplileves lesz, és majd csak találsz valakit jövőre is, akibe jól belerúghatsz. Muszlimok sajnos már nem jönnek, de azért nem féltelek.
Ha egyszer úgy adódik, hogy a fekete megint fehér lesz, de legalábbis szürke, akkor a mai napot fogod letagadni. Előveszed a kötött zoknit, amelyben egyszer majdnem csúnyát gondoltál az Orbán Viktortól, megbíráltad Bayer Zsolt hexameterjeit, kétszer is késve kapcsoltad be a Híradót, kiviszed a Jenőkét a Simicska újratemetésére és megfogadod, hogy mostantól tényleg rendes demokrataarcú ember leszel.
Aztán majd nem.
