Sokan vagyunk, akik már csak edzőként emlékezhetünk rá, játszani nem láthattuk.
Van, aki a '81-ben bajnok Fradira esküszik, és van, akinek a 95-96-os, a Bajnokok Ligájába is bekerülő gárda jut eszébe róla.
Ahogy írják, játékosként szigorú jobbhátvéd volt, nem mellékesen a pontrúgások specialistája, rettegett 11-es- és szabadrúgáslövő.
A legnagyobb csapat, amelyben pályára lépett, így nézett ki:
Jasin (Mazurkiewicz)-Novák, Marzolini (Perfumo), Seszternyov, Schulz-Beckenbauer, Szűcs, Overath-Amancio (Metreveli), Albert (Rocha), Dzsajics (Farkas)
(A meccset Rióban rendezték '68 novemberében, 93.000 néző előtt Brazília 2-1-re verte a Világválogatottat.)
Egyszer a foci történetében nagy nemzetközi kupát is nyertünk.
1965-ben, a VVK (később UEFA Kupa, mai nevén Európa Liga) döntőjében a Fradi Torinóban verte meg a Juventust. (1-0)
Híresen jó évtizede volt a zöld-fehéreknek, 1968-ban megint döntőt játszhattak ugyanitt, de a Leeds United vihette haza a kupát, 80 000 néző orra elől a Népstadionból. (0-1 és 0-0).
Erős Fradi volt akkortájt, '63-ban,'64-ben, '67-ben, '68-ban bajnokok.
Azokban az években rendszeres vendégei voltunk még az olimpiáknak. 1960, Róma: harmadik hely, 1964, Tokió és 1968, Mexikó: aranyérem.
Voltunk EB-harmadikak is, amikor '64-ben egy balszerencsés elődöntő után legyőztük a dánokat.
Egy ember volt csak, aki mindenhol ott volt: a Világválogatottban, két európai kupadöntőn, három olimpián, az EB bronzmeccsén és a négy bajnokcsapatban is: Novák Dezső.
Tegnaptól duplán igaz, hogy ott VOLT.
Nyugodjék békében!
