2013. május 15-én (és nem 15-től!) a MÁV "a menetrendben megjelölt egyes gyors- és sebesvonatok igénybevétele esetén" (brrr...) gyorsvonati pótjegyet vezetett be. Az erről kiadott, részletes tájékoztatóban vannak felhasználási szabályok, mentességek, van felár-bérlet és átalány-kártérítés. Külön tárgyalja, hogyan utazhatunk Budapesten és elővárosában(???), a végén pedig "átmeneti szabályokat" tartalmaz (pontosan egy szabályt).
Az viszont nincs benne, hogy a pótjegyre a törvényben előírt kedvezmények nem érvényesek. Se a közalkalmazottaké, se az özvegyeké és árváké, senkié. A gyanútlan vásárló kérné a kedvezményt a pénztárban, mire mondják, hogy nincs. — De hát a kedvezmény a viteldíjból jár! — Ez nem a viteldíj része, hanem pótjegy. — Szóval, nem a viteldíj része. Eszerint elvisznek enélkül is? — Nem, ezt ki kell fizetni. — Akkor mégiscsak része a viteldíjnak? — Nem, ez pótjegy.
Itt szögezzük le, hogy ugyanez a helyzet az előző pótjegyfajtával is, amit IC- (ejtsd: intercity-)pótjegynek neveztek el, mert hogy a rajt- és célállomás között megállás nélkül (aztán: na jó, egy-két megállóval) közlekedő, kvázi plusz szolgáltatást nyújtó vonatokra vezették be. Nézzük meg, hogyan néz ki ma egy ilyen intercity!
Az S 19705 számú, Tapolca–Budapest intercity például 11:40-kor indul, és 23 megállóval jut el a Déli pu.-ra. A 184 km távolságot 3 óra 34 perc alatt teszi meg. Itt jegyezném meg, hogy ez a járat Tapolca vasútállomás interneten közzétett menetrendjében nem szerepel; ott 11:38-kor indul a sebes, és 4 óra 2 perc alatt, 29 megállóval ér a Délibe.
Szóval, ott tartunk, hogy a MÁV menetdíj-szabályzata bármikor fölülírhatja a törvényt. Mert csak.
