Jó a viszonyuk a bankoknak a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) új vezetésével, de a Magyar Bankszövetség számára a jegybank vezetője, Matolcsy György is abszolút tekintélynek számít... (Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára)
A jobboldali abszolút tekintélyt ismertető jele, hogy a középszerűség olyan bugyraiból tör elő, amelyek létezéséről addig nem is volt tudomásunk. A jobboldali abszolút tekintély metamorfózisa valahol Hegyeshalomnál következik be, ahol fároszból hirtelen turistává válik. A jobboldali abszolút tekintély forrása ugyanis Orbán Viktor. Orbán Viktor (továbbiakban JATF) hatósugara pedig erősen korlátos.
Amikor Boros János, a kóklerkedésével oly sok derűs pillanatot szerző kormánypárti filozófus egy Spiegel-cikket lefordítva nyalja ki a fent nevezett JATF egyik részét, amelyet jogi képviselőnk szelíd noszogatására nem nevezünk meg, de semmiképpen nem nevezhető elülsőnek, vagy amikor Schmidt Mária (jogi képviselőnk enyhén hisztérikus hörgéséből arra következtetek, hogy ide most semmiféle hasonlatot nem írhatok, de az Olvasó szabadon gondolhat pikáns dolgokra) az "Európában is verik a négereket" címmel próbálja sokadszorra elfelejtetni JATF-fal egykori megingását, akkor az ember befejezi a többszörösen összetett mondatát, és csak vigyorog.
Nem adják ingyen a jobboldali abszolút tekintélyt.
A JATF képes arra, hogy színházigazgatót csináljon egy hetedosztályú bűvészből vagy egy szélsőjobboldali alkoholistából, de elég hamar a péceli gyepcurling szövetség főtitkára lesz abból, akiből rossz időben, rossz helyen bontakozik ki az okosság.
A jobboldali értelmiség nagy szinonimaszótárában az "abszolút tekintély" és a "JATF hasznos idiótája" címszavakat szinte egymásra nyomtatták.
Most arra kérem a kedves Olvasót, hogy mintegy száznyolcvan fokkal fordítsa el a fejét a JATF irányából. Amit lát, azt akár BATF-nak is nevezhetnénk. Nem egy BATF-ot lát a kedves Olvasó, hanem rögtön hármat. A három BATF persze nem akar feltétlenül miniszterelnök lenni, mint JATF, ezt onnan is lehet tudni, hogy naponta elmondják. Ők az összefogásról gondolkodnak, egyáltalán nem óhajtják magukat előtérbe helyezni, és céljuk, hogy a JATF rendszere helyett végre olyan, teljesen demokratikus rendszer jöjjön létre, amelyben az abszolút tekintélységhez nem kell jobboldalinak lenni. Hanem.
A három BATF az összefogásról gondolkodás olyan szintjéig jutott el, amely csak nyomokban emlékeztet a Donald Duck – Mickey Mouse – Magilla Gorilla death-match-re. De én nem erről írok most, hanem az abszolút tekintélyről. A nemegészenjobboldali abszolút tekintély persze függetlenül gondolkodik. Emellett általános, európai kitekintést nyújt olvasóinak, és csak érintőlegesen említi meg, hogy a háromtagú BATF egy vagy két tagja szargombóc. Hogy melyik egy vagy két tagja? Hát valószínűleg az, amelyiknek nincs benne nyakig a (nem hozom én ma a frászt a drága jogi képviselőnkre) mondat végében.
A nemabszolút tekintély egy párizsilondoniberlini egyetem diákmenzáján ül és az A menüt eszi. Nem eszik mindennap A menüt, volt már, hogy B menüt evett, csak nem emlékszik rá, hogy mikor. Százezer eurós évi fizetéséből megengedhetné magának, hogy étteremben egyen, de ott nem találja meg azt a finom A menüt. Ülsz vele szemben, eszed a B menüt, juszt is, nem szólsz neki, hogy kicsit leette az ingét, és megkérdezed tőle, hogy mégis, hogy van azokkal a kohomológiákkal. A nemabszolút tekintély egyáltalán nem vágja rá a választ, hanem elkezd rád szerencsétlenül nézni, annyira szerencsétlenül, hogy elszégyelled magad. Talán — pillant fel az A menüből. Talán egy kicsit úgy van, hogy — és mondja. És akkor, amikor mondja, nem eszi az A menüt, nem eszi le az ingét, hanem ott fent jár, ahol a mindenoldali abszolút tekintélyek soha sem. Persze, lehet, hogy tévedek — fejezi be. És persze nem.
Az ő nemabszolút tekintélyének a forrása nem JATF és nem BATF, hanem egy szemüveges kisgyerek, aki beült a nagyfotelbe, és egyre szemüvegesebb lett, és továbbra is egy kicsit kisgyerek, amíg rá nem érzett az A menü ízére valamikor tizenhét éves korában, az egyetem utolsó éveiben.
Róla kellene írni a posztokat, a nemabszolútokról és a pecsétes ingeikről, nem a kaviáros zergevese mellett adomázó abszolút tekintélyekről. Mert ők tartják a vállukon a világot, miközben az A menüt kanalazgatják.
