Timothy Gowers a Matematika két kultúrája című esszéjében feltesz egy kérdést az Olvasónak. Melyik csoporthoz tartozik inkább?
(i) Aki úgy érzi, hogy a problémamegoldás lényege az, hogy általa jobban megértsük a matematikát.
(ii) Aki úgy érzi, hogy a matematika megértésének lényege az, hogy általa képesek leszünk megoldani bizonyos problémákat.
A "theory-builderek" közül Gowers Sir Michael Atiyah-t emeli ki, a "problemsolver"-ek közül pedig Erdős Pált. Atiyah persze zseniális problémamegoldó volt, a "probabilistic method" nevű matematikai elmélet atyja pedig Erdős Pál volt, de tény, Erdőst elsődlegesen a problémamegoldás érdekelte.
Erdős nem elméleteket fejlesztett tökélyre, hanem saját magát. Ő maga volt az elmélet. Atiyah-t a materiális világ törvényei motiválták a matematikában, Erdőst pedig Isten csodálatos könyve a tökéletes bizonyításokkal.
Erdős Pál sokkal több volt, mint egyszerű zseni. Erdős egy gondolkodásmódot definiált, a világ megértésének egy különös módszerét, számára az esztétika nem csak önérték volt, hanem eszköz, Erdős agya egy hangszer volt, akárcsak Johann Sebastian Baché, és ezt nem lehet megérteni, megismételni, el sem nagyon lehet képzelni, az Erdős-jelenséget el kell fogadni.
Ahogy az Atiyah-jelenséget, a Grothendieck-jelenséget, a Serre-jelenséget, a földöntúliság többi megnyilvánulását sem igazán lehet megérteni, csak elfogadni.
Nincsenek igazán emlékeim Erdősről. Egyszer beszélgettem vele hosszasan, valahol az Isten háta mögött Észak Karolinában, és leginkább Ady Endréről beszélt, akire neheztelt az Elbocsátó szép üzenet miatt. Akkor én Atiyah-t olvastam, éjjel és nappal, konkrétan egy 1976-os cikkét az indextételről nemkompakt sokaságokon. Ez látszólag oly távol állt az Erdős-féle matematikától, amennyire csak lehetett. Sok-sok év múlva jöttem rá, hogy ez még sincs így.
Mondhatnám, hogy már nem szorongok Erdős felfoghatatlan képességeitől, de ez nem lenne igaz. Nem Erdőst szoktam meg, hanem a szorongást.
Erdős Pál a legnagyobb magyarok közé tartozik. Utcát ugyan nem neveztek el róla Magyarországon, de nem is biztos, hogy örülne egy utcatáblának a Horthy Miklós tér és a Nyirő József sugárút környékén. Erdősről "csak" a világ megismerésének, az emberi gondolkodásnak egy kultúrtörténeti értelemben is megkerülhetetlen fajtáját nevezték el, mint valami virágot. Egy virágot, amelyik túléli az emberiséget.
