Mivel hűséges olvasóink időnként rákérdeznek, hol találom ezt a rengeteg borzalmat, most engedek némi bepillantást műhelytitkaimba. A múlt héten ugyebár Nedudgi néni meghökkentően szép líráját élvezhettük, és úgy véltem, jó lenne valami kivezetés, afféle átmenet más költők munkássága felé. Szóval, vettem az első vers címét (Árpád népe) és rákerestem, mi mondanivalója van erről a szép fogalomról a többi olyan poétánknak, akiket ez a birtokos szószerkezet föllelkesít. Mondhatom, sok.
Megosztom Veletek kutakodásom néhány eredményét:
Tóth Ferenc: Árpád népe.
Árpád népe ne feledd,
Küldetésed van neked.
Volt már itt tatár, török,
Trianon sem lesz örök.
Fogj hát össze végre már,
Hogy méltó helyedre állj.
(Így, a cím végén ponttal stb.)
Ezer sebből vérző nemzetem!
Siratnom kéne tán,
De ezt nem tehetem,
Siratni a halottat szokás.
Nem, te nem vagy holt,
Csonkolt tested bár megtiport,
S maradék véred szívják egyre,
De nem, nem vagy eltemetve!
Míg magyar lelkû fiak születnek,
Magyar anyák nevelnek gyermeket,
Nemzeti öntudatra tanítanak igaz apák,
Addig ne temessük Árpádnak honát!
Míg magyar ifjak élnek e hazában,
Kik tenni is mernek valóban,
Él még a remény, felébred a tetszhalott,
Megmozdul az ezerszer megtiprott!
Haldokló vagy bár Árpád népe,
De én reménnyel nézek az égre!
Szemetekről levesszük a hályogot,
Lássátok meg végre a valóságot!
Nemzetem sebei majd beforrnak,
A sírás örömre fordul,
S nyoma sem lesz a csonkaságnak,
Hazánk felett őrködik a Szent Turul!
Budapest, 2009.01.26.
Egy bizonyos (alighanem nagyon fiatal) maricának is van Árpád népe c. költeménye, de azt itt nem idézem, mert nagyon hosszú (bár el kell ismerjük, érdemleges). Ehelyett egy eddig nem idézett költőóriás művével zárom eheti összeállításunk. Itt és most leszögezem, hogy a következő részt Szuhanics Albert művészetének kívánom szentelni — mert megérdemli!
Szuhanics Albert: Árpád napján
Emlékezzünk Attilának
dicső nagy nevére.
Ő volt nekünk a királyunk,
másfél ezer éve.
Magyarország, Hungária,
így ismernek minket.
Hun lélek néz szemeinkből,
mi magyar tekintet.
Attilának öröksége
Árpád-háznak vére.
Ősi magyar királyoknak
összes nemzetsége.
Emlékezzünk Árpád apánk,
dicső, nagy nevedre.
Honfoglaló seregedre,
fényes tetteidre!
Árpád napján, ne feledjünk
gondolni urunkra.
Dicsőséges őseinkre,
romlatlan múltunkra!
Nagyurunk, ki fehér lovon
jöttél be Vereckén.
Oly derekan ülted lovad,
mint ki jár szerencsén.
Erősítéd országunkat,
fennáll ezer éve.
Kívánjuk, hogy szálljon áldás,
a szent Árpád névre!
Debrecen, 2007. 12. 10.
