Valamivel kettő után indultunk el. Borult volt az ég, de nem volt hideg és nem esett az eső. A trolival lementünk a metróhoz, onnan csak egy megálló a pályaudvar. Ez egy Székesfehérvár méretű város. Két metrója van, és tucatnyi trolibuszjárata. Vevey negyedóra. Kisváros a tóparton. A főutcán ott is troli jár, lemegy egészen a fogaskerekűhöz, ami felmegy a hegyre. Elsétáltunk Montreux-ig. A világ egyik legszebb sétaútja.
Ez alatt a három óra alatt hazudta rekedtre magát az Orbán-rezsim hírszolgálata, verték meg a náci patkányok az indexes tudósítót, üzentünk hadat sokadszorra Barrosóéknak. Itt meg senki sem tudja ki a miniszterelnök. Svájcnak nincs is miniszterelnöke, egy kollektív államfői testülete van, de az országot ezernyi helyen kormányozzák, formálisan és informálisan. Itt úgy sem Ő lenne a fontos, hanem Te. Nem arra büszkék, hogy kiknek üzentek hadat, hanem arra, hogy pontosak a vonatok, tökéletes a tejcsokoládé, jók az egyetemek, és, hogy össze tudtak fogni nehéz időkben.
Magyarország arra büszke, hogy nemsvájc. Ez a szerencsétlen ország, büszkén megy körbe Ópusztaszeren, eszi a tőgypörköltjét a turulba' stanicliből és közben marhára büszke arra, hogy nemsvájc. És persze mindenki tudja, hogy ki a miniszterelnök, ki volt a miniszterelnök, és ki lesz a miniszterelnök, mert az a legfontosabb. Magyarországot mindig is egyetlen székből kormányozták. Itt nem Te vagy a fontos, hanem Ő. Magyarország arra büszke, hogy még Guatemalának is hadat üzent, késnek a vonatok, pocsék a csokoládé, rosszak az egyetemek, és, hogy bármilyen időben szét tudnak húzni.
Magyarországon eljátszották az apáink jövőjét, aztán a mi jövőnket, és most kedves fiatal barátom, a te jövődet játsszák el. Nem, nem vagy az aktuális vezér unokahúga, nem meneteltél az első sorban, nem álltál a Hát mögött. Nincs esélyed. Mondhatnám neked, hogy: látod a jobbarcú ember egészen értelmes dolgokat mondott, és talán el is hiszi, amit beszél. Valóban mondhatnám, és nagyon közel voltam ahhoz, hogy mondjam, de hidd el, aki ilyesmire bazírozza az életét, az nem teljesen normális. Ezt a hülyeséget hagyd meg... mondjuk nekem.
Hogy a romkocsmák a Kazinczy utcában? A séta a Ligetben? Ezt nekem mondod? Olyan romkocsma nem lesz, olyan séta sem lesz, még Vevey és Montreux között sem.
De nem zabálják fel az életed. Nem törik darabokra a reményeid, nem kell gyűlölnöd a tegnapi barátot, nem kell fülkeforradalomnak hazudnod a mindennapos politikai szart. Húsz év múlva késő lesz. Nem, otthon megölni nem fognak, nem zárnak börtönbe, csak a reményeid törik darabokra. Szépen, lassan. Nem úgy fogják elvenni a szabadságod, mint a nagyapádét. El fogják magyarázni, hogy minden a te érdekedben történik, és lehet, hogy egy nap el fogod hinni. Mert a nagyapádék is elhitték, mert egy idő után nem lehet máshogyan élni. Egy idő után elalszol, nyitott szemmel fogod végigaludni az életed, és elhiszed, amit az újságok írnak. És amikor felébredsz, már késő lesz.
Magyarországon nem lesz polgárháború. Magyarországon már ma is polgárháború van. Nem a golyó, a vér és a halál jelenti a polgárháborút. Amikor arra gondolsz, hogy az aki az utcán szembejön veled, aki melletted ül az előadáson, aki előtted áll a sorban a moziban, ellenség lehet, mert másik tüntetésen volt, másik idióta blogot olvas, másik politikus baromarcúságát hiszi el, akkor polgárháború van.
Ez az ország ezt akarja, úgy szorítja a fogaival a maga kicsi polgárháborúját, mint valami pitbull. A legrosszabb ami történhet, hogy egyszer a te életed is ez fogja kitölteni, hogy felszívja a lelked ezt a mocskot, mint valami szivacs, és nem tudod már kimosni magadból. A döntés a te kezedben van. Nem az övékben. Egy életed van, amit most el akarnak venni tőled. Ne add oda.
P.S fél éve még "lehet"-et írtam.
