Lelkesítő olvasmányra bukkantunk ezekben a pillanatokban. Illetve csak olvasmányrészletre, állítólag a Magyarországon világhírű filozófus, név szerint Lánczi András a Heti Válasz nevű hetiválaszban mondanivaló híján velünk foglalkozik:
"Ki az a Vincent? A névtelenek senkik maradnak akkor is, ha himalájányi véleményük van. Jöjjön ide, vállalja az arcát, a valódi nevét, megbeszélek vele bármit!"
Nos, én a Heti Választ ezért az interjúért meg nem veszem, és mivel más okból sem, ezért maradnék annál, hogy pár teljesen lényegtelen szót reagálok ennek a neves valakinek az idézett fontos megmondására, nem azért, mert látnám bármi értemét is, nem, hanem csak úgy passzióból, ahogyan az ember blogot írni szokott, még ha ezzel neves filozófusokat meg is találnék lepni.
Első gondolatom, hogy én kifejezetten jól érzem magam névtelen senkiként, de mindenképpen jobban, mint ha neves senki lennék, Orbán Viktor kegyelméből.
Második: látok egy érdekes valószínűséget. Nem lehet azt kizárni, hogy a névtelen senkik álarca mögött titokban akár neves valakik legyenek, tehát nekünk még van esélyünk, viszont egy neves senkiben mi a misztérium? Abból mi lehet, mivé lényegülhet át? Legfeljebb államtitkárrá, Magyarországon. Hajrá, neves Lánczi filozófus úr!
Harmadik. A Pikádó presszóban a Szippantós Józsi is pont így szokott érvelni, szinte pont ezekkel a szavakkal söpri le a kritikát: Ki az a Balog Gyuri? Az egy névtelen senki és ne pofázzon, hogy én az erdőben eresztem le a szart, mert ha idejön úgy megbeszélem vele, hogy a fal adja a másikat!
Negyedik. Én ugyan oda nem megyek, azért van egy szint, de Szippantós Józsival szívesen összehozom.
Hát, úgy nagyjából ennyit akartam én erről elmondani, bár úgy érzem, hogy még így is túlbeszéltem a dolgot, amiért elnézést kérek. Tudják hogy van ez, hiúság. Bekerül az ember a neves hazai filozófus diskurzusaiba, és az vesse rám az első követ, aki ettől nem illetődne meg egy pillanatra. Névtelen senkiként azért ez egy komoly karrier. Ja, és csókoltatom a gazdáját, remélem büszke rá, de nagyon!