Heti Válasz. Címlap. Interjú Hajós Andrással, az ellenzék „Fábry Sándorával”. Öles betűkkel a kiragadott idézet: „Orbánnak még lehet igaza”. Hajós András többek között arról beszél, hogy befigyelhet számára egy műsor az RTL Klubon. Ha lesz, mondja, akkor abban nem anyázás lesz. Mert ő inkább szurkolna. Most a Fidesznek, egészen konkrétan Orbánnak, de ha 2014-től egy Fidesz-Jobbik jönne el, akkor annak. Ha egy tiszta Jobbik hatalom, akkor meg annak. Mert:
Az óvatos szurkolás persze nem jelent benyalást.
Az én óvatos rosszindulatom szerint viszont ez az óvatos benyalás része annak a szurkolásnak, amelyiket Hajós folytat, érzésem szerint azért, hogy mégiscsak legyen neki műsora az RTL Klubon. Pici kézcsók érte, olyan leheletfinom, alig észrevehető, van az így időnként, a Don nem vár el mindenkitől látványos behódolást, van, létezik olyan ellenfél, amelyiktől bőven elég egy ilyen aprócska, mondhatni jelzésértékű is. Óvatos szurkolás. Régebben: harcolni a békéért. Orbánnak, majd a Fidesz-Jobbiknak, esetleg a Jobbiknak óvatosan szurkolni olyan, mint harcolni a békéért, ami olyan, mint baszni a szüzességért.
No, ennyi volt a vörös farok, én amúgy kedvelem Hajóst, de lehet jönni védeni, ahogyan az már csak a magyar blogszférában szokás. A poszt lényegi, érdemi mondanivalója a felelősségről szólna, arra reflektálva, amit erről Hajós mondott, ugyanebben az interjúban.
Bármennyire tisztelem az Élet és Irodalmat, a Klubrádiót és a többi ellenzéki orgánumot, összesen nem jutnak el annyi emberhez egy hónap alatt, amennyihez egy akár 5-600 ezres imidzsműsorral el lehet jutni. Hatalmas felelősség. Félek is tőle rendesen.
Mindezeket magam is így gondolom. A közgondolkodást sokkal erősebben alakítja egy olyan véleményvezér, aki alkalmanként félmillió emberhez szól, mint aki csak tízezerhez. Hatalmas felelősség, ebben is egyetértünk. A megszólaló ambícióit illetően is egyetértek az interjúalany és a riportkészítő közösen összehozott összegzésével: vagy megmarad az apró helyzetkomikumoknál, úgymond hétköznapi jelenetekből építkezik (pellengérre állítja az üvegvisszaváltás anomáliáit, vagy körüljárja, hogy mi került ezen a fotelon 7200 forintba?), vagy, és itt megint idézem Hajóst:
Mindannyiunkat az érdekel, hogy valamit hozzátegyünk ehhez az országhoz, nem? Magukat, újságírókat is. Hogy hangyányit egy általunk helyesnek vélt irányba tudjuk befolyásolni a közgondolkodást.
Tehát kettő a pálya: vagy jópofizó semmitmondás, vagy mély, magvas, közgondolkodást befolyásolni is képes üzenet. Hajós az utóbbira szavaz. Rokonszenves. Átérzi a döntése súlyát, a felelősséget és így is felvállalja. Éppen elkezdeném magam összebizakodni, de előtte még tovább olvasok. Két bekezdéssel lejjebb:
Arról, hogy Orbán az EU-val, az IMF-fel távolságtartóan viselkedett, még kiderülhet, hogy helyes volt. Hogy esetleg sokunk előtt látta meg: ez nem érzelmi kérdés. Örültünk, persze, hogy EU-tag lett az ország, de a szabadságon túl mégiscsak az ócska joghurtot és a drága telefont kaptuk.
Tehát lenne az a bizonyos felelősség, annak a felelőssége, aki 5-600 ezer emberhez szól és, ismétlem: ÉS a közgondolkodás befolyásolásának az igényével. Vajon volt-e módja, ideje, kedve Hajós Andrásnak elgondolkodni azon, hogy miben is áll ez a felelősség? Nem tudom, de ajánlanék neki egy aprócska szempontot. Én azt várnám el egy ilyen véleményvezértől, hogy amit mond az legyen egy olyasvalami, amiről látni, hogy az egy kiérlelt gondolat. Hogy van mögötte munka, van mögötte szaros kis tízezres olvasottságú lapok forgatása, hogy elsőre is érződjön, miszerint az a közlés egy szűkebb, hozzáértőbb és kritikusabb közeg előtt is megállná a helyét. Ez lenne a véleményvezér felelőssége. Amitől nem félni kell, hanem tenni azért, hogy képes, alkalmas legyen megszólalni felelősen, ha már a közgondolkodást befolyásolni támadt ambíciója. Ez a joghurtos telefon nem olyan gondolatnak tűnik, ami arra engedne következtetni, hogy a világra hozója komolyabb munkát feccölt volna ebbe a bizonyos kiérlelésbe, és akkor most nagyon udvarias voltam Hajóssal, mert alapjában véve kedvelem.
Úgy gondolom, hogy lenne itt köztes lehetőség is. Tessék vezérelni a véleményt ott, ahol van komoly munkával kiérlelt saját gondolat, és ahol nincs, ott tessék inkább megmaradni az apró helyzetkomikumoknál, viccesen szétszedni foteleket, vagy még viccesebben vicceket mesélni, két szegedicsanád utazik a vonaton, ez mindig beválik. Nem csak Hajósnak, hanem mindenkinek, akinek a szája elé mikrofont ad a teremtő. Persze ha Hajós esetében valamit félreértettem, ha ő afféle házibohóca szeretne lenni ennek a hatalomnak, mint nagy mestere, Fábry, akkor elnézést, hogy ebben megzavartam.
