Remélem, mind egyetértetek velem abban, hogy gondolkodó ember számára kevés fontosabb dolog van az önreflexiónál. Tán nem sértlek meg Titeket, e rovat olvasóit, ha ismeretlenül is effajta gondolkodó lényeknek tekintelek: olyanoknak, akixeretnek tudni dolgokat.
Álljunk meg! Vizsgáljuk felül tudásunkat! Helyesen gondoljuk-e? Mit gondolunk például arról a szép szóról, hogy "magyarságtudat"?
Kérjük hozzá a költő segítségét!
Kapu József: Ébresztő MAGYAROK!
Magyarok! Vegyük már észre,
Sok erényünk el van veszve.
Először is magyarságtudat,
Pedig ez nekünk sokat adhat.
Régen nagy csaták dúltak,
De akkor élt a nemzeti tudat.
Hiába tört reánk hódító nép,
Nem hajolt a magyar derék.
A nagy politikus Széchenyi
És a forradalmár Petőfi,
Tudták mitől lesz jobb az élet,
S mi boldogítja e földi létet.
Deák a haza bölcse,
A nép tanulhatna tőle.
A gondolkozási mód,
Mellyel nyerhetünk sok jót.
Egytől egyik hősök mind,
Mert kibírták a temérdek kínt,
Mely dűlt rájuk az évek alatt.
A haza meg nem torpant, sőt haladt.
Barbár tört sokszor ránk hiába,
Nem hajtottak ők sokáig igába.
Hiszen felkel a magyar,
Ha elnyomást nem akar.
Ha most nézek szét,
A helyzet nem éppen szép.
A nép csak kesereg,
Nem tudja, mit tehet.
Hiányzik a küzdő morál,
Melynek folytán
A nép naggyá válhat,
S elszáll rólunk a bánat.
Egységes lehet e nemzet,
Csak vigyük véghez a tettet.
Eme tett Trianon eltiprása,
Hisz ez sok ember vágya.
A másik nagy vágy,
Egy olyan párt,
Melynek első a nép,
A balból sokunk nem kér!
Szuhanics Albert: Magyarságtudat
A nagyvilág titkokat rejteget,
e földön élsz, nézd mennyi gazdagság!
Várnak reád hegyek, tengerek,
új városok, vagy ősi csodák.
Bejárhatod a Földet mindenütt,
vannak ahol a népek gazdagok.
Bármerre mész, valami szíven üt,
mert érzed azt - Én magyar vagyok!
Hazát cserélsz, de származást sosem,
Magyarország örök otthonod.
Beszélhetsz te idegen nyelveken,
mégis tudod - Én magyar vagyok!
E kis sziget a népek tengerén,
ímé e hely ahol a föld magyar.
Erős gyökér az éltető remény,
nem tépi el egy végzetes vihar!
Itt mindent véd az ősök szelleme,
Tisza, Duna lásd összetartanak.
A rónaság, délibáb képzete,
e csend üzen, és nem a nagy szavak...
Magyarország, nekünk a nagyvilág,
itthon vagyunk igazán boldogok.
Bárhol élünk, itt van a mi hazánk,
egy az igénk - hogy Én magyar vagyok!
Debrecen, 2009. április 17.
Az utolsóban ugyan nem ilyen direkt módon szerepel, de a poet.hu-n a "Magyarságtudat" kategóriában találtam. Külön felhívom figyelmeteket a dátumra...
Kustra Ferenc: Don-kanyari keserv
Keserv öntötte el a szívemet,
De utálom én ezt a harcteret.
Nem jöttem én ide magamtól,
Elszakítottak a családtól.
Otthon nincs, ki munkálja, a földet,
Család nélkülem kínban... üvölthet.
Riska tehén lassan megellik,
Ki lesz az, ki neki ott segít.
Karácsony jő, otthon akartunk lenni,
De... itt vagyunk, erre kell rádöbbenni.
Keserv öntötte el a szívemet,
De utálom már ezt a harcteret.
Szegény hazám... óh, hazám, te mindenem,
Érted adom orosznak az életem?
A családom meg árva marad,
S nincsen nekik betevő falat.
Itt minden tiszta jég és hó,
Mi szép látvány... nekünk nem jó.
Oroszok lőnek ránk folytonosan,
Mondják is, támadnak hamarosan.
Keserv öntötte el a szívemet,
Nagyon utálom ezt a harcteret.
Nem messze itt, most lecsapott egy akna,
Félek, megremegett a bunker fala.
Mit vétettem én az oroszoknak?
Miért szemeltek ki ide harcosnak?
Ki fog otthon tavasszal szántani, vetni,
Ki fogja a kis szőlőmet megművelni?
A gyerekeknek este ki fog mesélni,
Fehérnépet este ki fogja szeretni?
Keserv járja át a szívemet,
Úgy utálom ezt a harcteret...
Gyűlölőm az orosz harcteret!
Most szólt nekünk Tímár őrmester,
Hajnal négykor megyünk, frontmester
Társaságában oroszokhoz, "nyelvet" fogni...
Magyarok Istene segítsen visszajönni.
Vajon holnap reggel, mire felvirrad a nap,
Visszajöttünk, vagy imát mormol értünk a pap,
És a százados küldi-e haza a kis motyónkat...
Az oroszok lelőttek, mint ellenséges lotyókat?
Keserv járja át teljesen a szívemet,
Úgy utálom már ezt a rothadt harcteret...
Gyűlölőm én nagyon az orosz harcteret!
Istenem, engedd még élni a szívemet...
Vecsés, 2012. április 29.
