Nekem most negyedórám van posztírásra, ezt a posztot a kommentelőink, Önök, Ti, kedves Olvasó, fogják megírni.
Az a kérdés, hogy vajon a magyar baloldali-liberális-konzervatív értelmiségi véleményformáló elitből ki az, van-e egyáltalán olyan, aki mérhető Schmitt Pálhoz. Nem a kádárista sportállamtitkár Schmitt Pálhoz, nem a kisdoktorit plagizáló Schmitt Pálhoz, nem az aláírógép Schmitt Pálhoz, nem az "álamfő" Schmitt Pálhoz.
A kétszeres olimpiai aranyérmes Schmitt Pálra gondoltam. És most ne tessék elkezdeni a nemisvívottadöntőben dumcsit, mert vívott a Nyikancsikov ellen. Ez a legcsekélyebb mértékben sem menti fel a fenti Schmitt Pálokat, azok a Schmitt Pálok azonnal mondjanak le, és szégyelljék magukat.
Van azonban ez a fiatalember, vagy hát leginkább volt ez a fiatalember, a rokonszenves Schmitt Pali, a bajnok Schmitt Pali és ez a rövidposzt az ő védelmében született, ha már legalább négy másik Schmitt Pál elárulta.
Elolvasom a politológust, a filozófust, a történészt, a szociológust, osztják az észt, virítanak a Bokréta fényes egén. Ezek a nagy koponyák, kiváló tudós emberek, akik soha a büdös mocskos életben nem fértek be a saját szakmájuk tudományos folyóiratainak nemzetközi harmadik vonalába sem. Persze nem hamisították a kisdoktorijukat, vagy a nagyobbat, de az soha senkit nem is érdekelt a Lajtán túl, és soha nem "vívtak" a Nyikancsikov ellen, nem is látták a saját Nyikancsikovjaikat, annyira nem játszanak velük egy pályán.
Ők most ott sunnyognak, miközben ez a szerencsétlen bohóc, az egykori nagy bajnok, áll mint a Milos Forman filmjében, a Tűz van babámban, az a bácsi a disznósajttal, a tolvaj tűzoltók között. Jó, Schmitt Pál nem akarta visszatenni a "disznósajtot", és hát hogy méretes képzavarral éljek, a trambulin tetejéről pisilte be a disznósajtot a tűzoltóbálba, de akkor is. Ne vigye el Schmitt Pál egyedül az egész mocskos balhét.
