A borzalmas versek újabb különkiadása jön itten. Péntek óta leveleket kapoxorgos olvasóinktól, bennük a legújabb békemenetre emlékező költeményekkel. Egyesek nem átallottak ezek közül már sorozatunk előző rendes részébe is beidézni egyet. Szóval, gyűjtsük inkább itt őket!
Nem mellesleg, nem tudoxabadulni a röhej érzésétől, valahányszor ez a "békemenet" kifejezés előkerül. Az a helyzet ugyanis, hogy a kultúrának abban a szeletkéjében, amelyből én táplálkozom (ez nem egészen a menet résztvevőinexeletkéje) ez a kifejezés már foglalt. Az istenek a fejükre estek c. filmben foglalta le Sam Boga(?), amikor összeterelte géppisztollyal a kisgyerekeket, majd megindult velük a határ felé. Ő nevezte el tervezett útját békemenetnek, amikor rendszeres ellátmányt követelt magának meg a túszoknak. Azóta a "békemenet" ezt jelenti, és pont.
Mi tagadás, nem csak különbségeket érzek, de bizonyos kísértetes hasonlóságokat is. Minálunk a túszok tereléséhez nem kell a géppisztoly: önként, sőt, büszkén vesznek részt. De önállóságuk, az kb. annyi van, mint a filmben a szegény kis purdéknak.
Úgy vélem, a versekből ez maradéktalanul kitűnik. Ja, a fő lelőhely:
http://www.facebook.com/pages/B%C3%ADzunk-a-korm%C3%A1nyban/147395015371733
Ismeretlen költő:
Százezrek az Országház előtt, nekünk ez a nagygyűlés bejött. Vidám arcok, tudatos tömeg, jó volt ez az orbáni szöveg. Összefogás és szeretet, bizony, minket ez vezetett. A levitézlett szoci sereg vélhetően még kesereg. Itt volt velünk sok-sok lengyel, áldás rájuk köszönettel. Büszke nép ám ez a magyar, tudja, s teszi amit akar.
Másik ismeretlen költő:
Harmadik ismeretlen költő:
Március idusán tudjuk, hol a helyünk,
a Milla helyett a Kossuth térre megyünk,
hívd el a szomszéd lányt, a kokárdát tedd fel,
hallgasd Orbánt, ne ahogy Dopeman rappel.
Bízunk a kormányban, fiatalok vagyunk,
mi vagyunk a többség, hallatjuk a szavunk,
hiszünk abban, hogy majd beérik a munka,
a Fidesz rászolgált a szavazatunkra.
