Szereplők: Felsőoktatási Intézmény, Diák, Állami Vállalat.
Diák a Felsőoktatási Intézményétől feladatául kapja, hogy tervezzen meg egy középületet. Nem nagy ügy, gondolnánk, hiszen középületet mindenki látott már, azért középület. Látott a Diák is, csak hát ugye az a feneség, hogy a köz tipikusan azt a részét látja ennek az épületnek, ami az ügyfelek számára is nyitva áll, és lássuk be, hülyén nézne ki a terv, ha a pult mögötti rész helyén kérdőjelek lennének.
Tehát Diák — nem mellékesen a Felsőoktatási Intézmény ösztönzésére — elhatározza, hogy alaposabban is szemrevételez egy ilyen középületet. Olyan túl sok választása nincs, hiszen az Állami Vállalatnak monopóliuma van a szóban forgó középületek üzemeltetésére, tehát Diák ír egy elektronikus levelet az Állami Vállalatnak: ugyan, mondanák már meg, hogy melyik, általuk üzemeltetett középületben nézhetne ő körül egy kicsit alaposabban.
Állami Vállalat válaszában közli, és ezt idézném szó szerint, hadd tépje egy kicsit a haját a Vincent Nyelvművelő Tagozata is:
„Az Állami Vállalat Zrt. belső utasítás keretében támogatja a szakdolgozatok elkészítésének egységes támogatási rendjét.”
Értve vagyok, ugye?!? Na, ennek az izé izéjének az izéje megköveteli, hogy Diák a levélhez mellékelt 2, azaz kettő darab formanyomtatványt legyen kedves kitölteni, az egyiket 2, azaz kettő példányban, a másikat pedig legyen kedves kitöltés után alá is írni. Ezen 3, azaz három okiratot papír alapon, postai levél formájában szíveskedjen elküldeni az Állami Vállalat címére.
Lófasz fog itt folyni, nem söralátét.
