Szóval, az ideg-elme kategória képviseletében koszorús költőnk, Csoóri Sándor:
Egy dalos ajkú kismadár köszöntőverse
(Rákosi Mátyás elvtársnak 60. születésnapjára)
Aranyos madaram,
sárgatollú madár,
merre szálltál eddig? -
régen láttalak már.
Régen jártál erre,
régen énekeltél -
sugaras nyarunkról
még nem is meséltél.
Tavasz óta fekszem
álnok betegségben
és te még csak meg se
látogattál engem.
Gyönyörű madárkám,
gyere szállj a fámra,
levélejtő fámról
szobám ablakába.
Biztató éneket
dalolj onnan nékem:
feledjem a bajom
feledjem egészen!
Szállj ide és maradj,
maradj itt sokáig,
ezüstös reggeltől
alkony beálltáig.
És hogyha útrakelsz
csillaggyúlás előtt
Budapestre repülj,
ne is tarts pihenőt!
Rákosi elvtársnak
szállj az ablakába,
s illendően, szépen
kocogtass be nála.
Mondd meg neki, mondd meg,
- de ne panaszlóan -
hogy betegen fekszem,
azért nem hall rólam.
Mondd meg neki, mondd meg,
így, ahogy üzenem:
hogyha felépülök,
tüstént fölkeresem
és a színe előtt
teszek hitet rája:
én leszek a leghűbb
ifjú katonája.
