A szerelem: férfi és nő. A család: papa, mama, gyerekek. Ez számunkra nem kérdés, nem téma, hanem alap. Magától értetődő. (Szilvay Gergely Mandiner)
Szegény jogi képviselőnk imént hívott fel mobilon, hogy valahogy bezáródott a spájzba, sajnos egyelőre nem találom a kulcsot, és egyre rosszabb a vétel, halló, halló, jaj, megszakadt a vonal. Azt gondolja szegény, hogy arról fogok írni, hogy megítélésem szerint Szilvay Gergely szexuális vágyainak tárgyai hány évesek és milyen neműek. Azt gyanítja, (ne tessék már annyira dörömbölni, fel fog jönni a Smulcz néni a harmadikról), hogy írok egy kedves pap bácsiról, aki a kis Gergely vállára tette anno a kezét, és aztán elindult, mármint a kéz, Dél felé. Ugyan.
Számomra is vannak magától értetődő dolgok. Van, ami nem téma, hanem alap.
Ez a Magyarország a Neumann János, a Wigner Jenő, a Szilárd Leó, a Kármán Tódor, a Polányi János országa is lehetett volna, de a szilvaygergelyek országa lett. Ez az ország beleszeretett a tehetségtelenségbe, és én szemben Szilvayval, nem akarok semmiféle szerelem útjába állni.
Ez az ország halálosan komolyan a Nemzet Írójának tartotta a Jókai Annát, a Nemzet Történészének tartja a Schmidt Máriát, és egyszer a Nemzet Filozófusának fogja tartani a Szilvay Gergelyt. Mert magára ismert bennük.
Ez itt 2017, egy olyan országban élek, ahol tizenkilenc meleg konzervatívot választottak meg parlamenti képviselőnek, nem fogok egy pázmányos surmónak kiselőadást tartani, mert minek.
Azt kellene megígérnem, hogy Magyarországon soha nem fognak megalázni meleg embereket, hogy nem teszik tönkre az életüket, nem kell magukra zárni az ajtót, de nem tudom megígérni, mert látom ennek a piliscsabai Savonarolának a kis pofikáját, látom a karrierlehetőségeit, látom a Mandinert megszerző Tombor-Habony Andrást, aki szigorúan filozófiai értelemben a Szilvay háta mögött áll a szigorúan filozófiai értelemben vett zuhanyozóban és, hopp, most csusszan ki az a szigorúan filozófiai értelemben vett szappan a kezéből. Azt is meg kellene ígérnem, hogy marad a CEU, hogy nem zaklatják a civileket, hogy lesz WC-papír a kórházban, hogy nem előz meg minket Albánia a PISA-teszten, és azt sem tudom. Reménykedni tudok. Egy hűvös őszi hajnalban, amikor nem tudom, hogy mi fog elkezdődni, csak azt, hogy mi ér majd véget.
