Orbán Viktor úgy gondolta, hogy az elkövetkező hét év nagy nemzeti célja egy három hétig tartó sportverseny legyen. Több ezer milliárd forintról volt szó. Lehet, hogy csak kettőről, de inkább háromról, vagy négyről.
Orbán Viktor úgy gondolta, hogy egy ország erejét az olimpiai aranyérmek adják, vagy egy nyomorult futball-világbajnoki cím (Uruguaynak kettő is van belőle), hogy a világ ilyesmire figyel, hogy ezzel lehet "Hungary Great Again".
Orbán Viktor ezt gondolja a huszonegyedik század Magyarországáról. Egy stadiont lát, izzadt testeket, zászlókat, dobogót, himnuszt, és egészen komolyan úgy gondolja, hogy ez teszi naggyá az országot.
Orbán Viktor magyar nemzettudata központjában egy bőrlabda van, egy párbajtőr, egy úszósapka. Nem mesterséges intelligencia, robotika, kvantumszámítógép, nem Apple, hanem Videoton, nem Google, hanem Puskás Akadémia.
Orbán Viktor kizárólag a sportbeli tehetséget képes érzékelni. Ennek részben az oka, hogy soha magyar politikai vezető nem vette körül magát annyi rémisztően tehetségtelen emberrel, mint ő.
Orbán Viktor nem hisz a valódi magyar tehetségben. A fogalomban sem hisz, el sem tudja képzelni, tornatermet tud elképzelni és szotyolát.
Ez az Orbán Viktor, aki egy hatalmas szalonnaszagú Albániát lát Magyarország helyén, beszél nekem magyarságtudatról.
P.S Most nem lesz olimpia, lesz helyette hőbörgés, hogy pár huszonéves srác elvette a magyar nemzet célját, a kalapács nem lesz elvetve, nem lesz szabad a fogás. Pedig mekkora Svájc lehettünk volna ha tizenegy aranyérmet nyerünk Budapesten, ha huszonhármat, ha ötvenkilencet, és mi az a Svájc, hány aranyérme van a Nestlének, a Novartis-nak, a Rolexnek, a Glencore-nak, nekünk van Testnevelési Egyetemünk, nekik meg mijük van, EPFL, ETHZ, és, tudnak ők kétszázhetvenhárom centit ugrani magasba? A trianoni átoknak lett volna vége, ha Szlacsányi Hajnalka szlalomkenuval végighajt a Stefánián. Ha nincs az ellenzék árulása, akkor mi lennénk a. Aki a legnagyobbat, vagy legalábbis a leggömbölyűbbet. Így meg nem.
