Rajcsányi Gellért több részes tanulmányt írt a mandineren a balliberális értelmiség válságáról. Akkor vetem rá a első követ, ha majd nem írok több részes tanulmányt a balliberális értelmiség válságáról.
Ergé arról ír, hogy végre megtört a balliberális értelmiség nyelvpolitikai és véleményizélési hatalma. A jobboldali értelmiség mintegy felszabadult ez alól a hatalom alól, és azóta szökkent cukorkaformájú kicsi szárba.
Konkrétan a Konrád Györgyről szokták mondani, hogy mekkora egy nyelvpolitika, meg a Heller Ágnesről, György Péterről, talán kicsit a Csepeli Györgyről, esetleg a Vásárhelyi Máriáról. Szinte látom ergét, amint a Heller Ágnes bármire is kényszeríti (inkább nem látom szinte).
A balliberális értelmiség leginkább a balliberális politikai táboron bévül bírt véleményizélő hatalommal, és ez a tábor tűnt el, a politikai befolyás tűnt el, és nyilván valamennyi készpénz sem ott van, ahol pár éve volt.
Mikor volt a Schmidt Mária a milliárdjaival, a mérhetetlen kóklerségével és a döbbenetes hatalmával bármikor is ideológiai rabságban, ergé, miről beszélsz? Hogy szegény Bayer Zsoltinak nem volt szabad zsidócigánybuziznia? Akkor mégis hogyan sikerült neki?
Meglehetősen régen írhatok teljesen szabadon arról, hogy én legnagyobb tisztelettel, de pont leszarom, ha csúnyán néz rám valamelyik ballib okostojás.
A klasszikus balliberális értelmiségi elit megszűnt elitnek lenni, a hálózat szétesőben, ennek a ténynek azonban gyakorlatilag semmi köze ahhoz, hogy konkrétan igazuk volt-e vagy sem. Szerintem elég gyakran még igazuk sem volt, de ez teljesen irreleváns.
Ma nem az a nagy történet, hogy mi nincs már, hanem, kedves jó ergé, az, hogy mi van helyette. És egy döbbenetesen kínos, súlyos teljesítmény- és tehetséghiánnyal küszködő jobboldali értelmiségi elit van helyette, amely elitnek van pofája a nyolcvansokéves hellerkonrád nénibácsit okolni azért, hogy az elmúlt negyedszázadban egy értékelhető sort nem bírt leírni. Minősített kurvaélet.
