Miért lenne bárhol, a gazdaságpolitikától a felsőoktatásig, a külpolitikától az élelmiszeriparig más a helyzet, mint a fociban? Hajszálra ugyanaz a helyzet. Pontról pontra.
1. Ezeknek a politikai és szakmai „eliteknek”, a gazdaságpolitikától a felsőoktatásig, a külpolitikától az élelmiszeriparig fogalmuk sincs arról, mi van most a világban. És halálos sértésnek vesznek minden erre tett utalást, főleg mert nem is értik.
2. Megrekedtek negyedszázaddal ezelőtt, a nyolcvanas években. Ez volt az utolsó történelmi pillanat, amikor a magyar eliteket komolyan érdekelte, hogy mi van a világban. (tokfalvi elek, kapitalizmus.blog.hu)
Az Egyesült Királyságban öt évente felmérik az egyetemi tanszékek tudományos teljesítményét. Ez a Research Excellence Framework, a REF. Öt kategória van: 4. A világ élvonala. 3. Nemzetközi viszonylatban is kiváló. 2. Nemzetközileg elismert. 1. Hazai szinten elismert. 0. Aki nem éri el az 1. szintet. Ezek a pontszámok egyénekre vonatkoznak, négy publikáció alapján értékelnek, és a végén ezen pontszámok alapján rangsorolják a tanszékeket.
A kategóriákra szeretném felhívni a figyelmet. Ezek a kategóriák nemcsak a tudomány világában értelmezhetőek, hanem mindenütt, ahol lehetőség van nemzetközi összehasonlításra. Tokfalvi valójában azt állítja, hogy a magyar elitek leginkább az egyes kategóriába sorolhatók, amikor éppen nem a nullásba. Természetesen vannak olyan magyar elitcsoportok, amelyekre a négyes vagy a hármas kategória jellemző, a vízilabdától a kombinatorikáig, de a meghatározó elitek a közelében sincsenek a nemzetközi színvonalnak. Ennek egyik fontos oka a kádári kontraszelekció. Értéktelen emberek százai kerültek elit pozíciókba még a hetvenes-nyolcvanas években is, gyenge képességű karrieristák, akik részben személyesen, részben tanítványaikon keresztül a mai napig komoly befolyással bírnak Magyarországon.
Hazánkban az elmúlt negyedszázadban nem volt jellemző az, hogy a Nyugat erős intézményeiben képzett fiatalok tömegei jöttek volna haza, felkavarni a szakmai állóvizet. Voltak, akik hazajöttek, de a tudásexport lényegesen meghaladta a tudásimportot.
A magyar politika intenzíven retteg mindentől, amit nem tud kontrollálni. Érdemes megnézni a fiatal pártpolitikusokat, teljesen rémisztő, képzetlen, agresszív, jellegzetesen keleti figurák. Ha a rendszerváltás az osztályvezető-helyettesek forradalma volt, akkor az elmúlt évek az unokaöccsök és segédtitkárok forradalmát jelentették.
Magyarországon el nem hanyagolható befolyása van egy pszichiátriai szempontból is aggasztó csoportnak: tanácsadó, kormányzati véleményformáló pozíciókban vannak, a közbeszéd részei, kitüntetéseket kapnak stb.
Magyarország útban van a gazdasági, kulturális, intellektuális marginalizálódás felé, és ezért nem egy ember felelős. Sajnos, nem elegendő egyetlen bálványt ledönteni. Szükségünk lenne egy informális REF-re, le kellene pontozni ezt a országot.
