Így nyáridőn lényegesen kevesebbet érek rá e szépséges rovatunkra, mint általában, de egy-egy csütörtök azért becsusszan. Ez a mostani amolyan felidéző jellegű, lévén Lengyel Károly művészetének mélységes bugyraiba a VIII. és a XXIII. részben már bepillanthattatok. Költői életműve azonban azóta jelentősen kiteljesedett, és hiba lenne, ha nem követnétek művészi fejlődését:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1985&n=lambert&blog_kategoria=Lengyel%20K%E1roly%20%EDr%E1sai,versei
Itt idézett versei közül az elsőt 2013. február 12-én írta a pápa lemondásának döbbenetére. Akiket maga az esemény amúgy közvetlenül nem sokkolt volna, azokat majd a vers...
FENT LESZ LENT
körben állnak már a szentek
minket az ige összeterel
ha szólalnak a harsonák
fent lesz lent három napon át
hírnökök hiába szólnak
csak járják a vad táncokat
egy életen át halálig
míg az idő megtorpan
A másik bemutatandó dal sajátossága nem az, hogy a szerző a újmódi magyarkodók által kitalált "Öregisten" alakját összemossa a keresztény atyaúristenével, elvégre ez a teljes modern sámánizmus "eszmei" alapvetése. Ebben nincs semmi extra. A különös az, hogy a szerző immár nemcsak a közneveket írja nagybetűvel, ha olyan kedve kerekedik, de a mellékneveket, horribile dictu az igéket(!) is...
Karaul imája
Felmegyek én, de felmegyek
az Életfának csúcsára,
onnan kérem őseinket
Kárpát szabadítására.
Éltető Nap sugarában
küldjenek szép üzenetet,
Szabad Szelek susogással,
csobbanjanak Élő Vizek,
Értő Szívek álmaiban
öreg dobnak hangja szóljon,
visszajáró lelkek által
jó szavunkra megtaláljon.
Ne nézd, kérlek, botlásaink,
Öreg Isten, ránk figyelmezz!
Úgyis látod, száz baj kerít,
s Hozzád szólni nem enged.
Szánd meg, kérlek, magyar néped!
Elég lesz a szenvedésből,
naponta látunk szükséget.
Nézd, éhezők könnye ma gyöngy!
Mondd meg magyaroknak,
mit kérsz tőlünk a világban!
Hogyan éljük Élő Fényben,
erőt adjunk Életfának?
Ó, Öreg Isten, nagy Isten,
előtted néped sarjai,
meggyújtottak őrtüzeket,
már csak Rád várnak lelkeik.
Adj egy jelet, Hozzád méltót,
mint eddig is mindig tetted!
Segítsd, kérlek, a toppantót
ha elkiáltja szent Neved!
Eddig jutott a gondolat,
míg álltam Életfa tövén,
óriás törzsét átkaroltam,
szikrát szórt a Csillagösvény.
,,Áss a földbe, le a mélybe,
ottan bújjál gyökérszálba!
Ne félj tőle, nem akadsz meg,
reád vár a virág szirma.
Ezer virág Égre néz most.
Ülj az egyik közepébe,
s megérted az ősi titkot
honnan kél az Élet Vize.
Mosakodj meg harmatában!
Ha az égre feltekintesz,
most már egyedül sosem vagy.
Életágak körülvesznek."
Letett Isten tenyerébe.
Mint a fűszál, ősök vártak,
Újra rám lelt Égnek Csendje
mielőtt nagy vihart támaszt.
Hisz' Életfa vagyunk mi mind,
gyökerünk a földet fogja.
Így növünk a csillagokig,
Isten szavát virágozva.
Ó, Öreg Isten, nagy Isten,
mutasd meg nekünk jóságod!
Tartsd meg békességben néped,
ki bennünk élsz és Világolsz.
Köszöntöm Isten a Neved,
és hogy Kárpát bércei közt
áldást osztani megjelensz!
Lásd, felettünk Turul köröz!
