Varga Mihály alatt is zavartalanul folytatódik a matolcsysta trógeráj. Miután a múlt hónapban volt szerencsénk kézhez venni a kormány győzelmi jelentéseit arról, hogy Brüsszelnek elegendőek az eddigi megszorítások, sőt, a kormány szerint már ezekre sem volt szükség, mert Brüsszel nyilvánvalóan rosszul számol, Varga Mihály ma bejelentett egy újabb, legalább százmilliárdos megszorító csomagot. Ez csak az idén már a hetedik módosítás egy olyan költségvetéshez, amit Orbán tavaly júniusban azzal terjesztett be, hogy egy rendes ország már az év közepén tudja, milyen feltételek között működik majd gazdasága a következő esztendőben. De hát mit is tudhat Orbán Viktor a rendes országokról?
Erre a módosításra sem azért volt szükség, mert a költségvetés teljesen szétcsúszott, nem. Kizárólag azért, hogy Brüsszel még jobban örüljön. Bár az eddigi megszorításokat sem kérték, de erre a pakkra már végképp nem lehet ráfogni, hogy az eltúlzottdeficit-eljárás miatt lenne rá szükség. De aki nem próbálja meg becsapni a választókat, hogy megszólíthassa a lelkük jobbik felét, az sosem fog győzni, mint értesültem.
Varga Mihály a sajtótájékoztatón elismerését fejezte ki az embereknek, hogy milyen ügyesen kerülgetik a különadókat a fogyasztási szokásaik megváltoztatásával, pedig át sem lett rájuk terhelve, ezért — kizárólag elismerése jeléül — most megemel néhányat közülük. Az is meglepte a minisztert, hogy ilyen alacsony lett az infláció. Igaz, hogy eldicsekedett vele egy hónapja, hogy az nem volt ilyen alacsony a Tervhivatal megalapítása óta, de arról nem volt szó, hogy ennek következményei is lesznek?! Az alacsony infláció rossz, értem? A magas is rossz, értem? Innen üzenem a korszak névadójának, hogy két infláció kell, egy a költségvetés számára, egy pedig a tévéhíradónak.
Nagyon úgy tűnik, hogy a matolcsysta iskola (már ha iskolának lehet nevezni azt az intézményt, ahol a tanár a leghülyébb és a diákok szorgalmasan hülyülnek hozzá) Ali baba kiapadhatatlan kincses barlangjának nézi a tranzakciós adót és a telekomadót. A mai adóemelések indoklása alapján teljesen érthetetlen, hogy miért csak 3 ezrelékre emelték a tranzakciós díjat. Miért nem ezer ezrelékre? Vagy kétezer ezrelékre? Hiszen az ezrelék amúgy is egy nagyon kicsi szám, olyan kicsi, hogy abból akár még tízezer sem jelenthet gondot egy olyan intézménynek, ahol alapítóokiratilag szarják a pénzt. A matelcsit is megemelhették volna egy kicsit még jobban, elvégre a 3 forintos telekom különadó alig tíz százaléka a harminc forintos piaci percdíjnak. Plusz áfa. És akkor a jövedéki adóra még nem is gondoltunk.
A sajtótájékoztató után Varga Mihály visszasétált a minisztériumba. Csak a lépcsőházban jutott az eszébe, hogy a legjobbat elfelejtette: 7%-os különadót vet ki az önkormányzatok átvállalt adósságállománya után a hitelező bankokra. Azzal az indoklással, hogy — nem röhög! — „települési önkormányzatok állam általi átvállalásával a hitelezők kockázati kitettsége jelentősen csökken, ezért indokolt, hogy e kockázat-csökkenés a hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások állam részére történő arányos befizetési kötelezettségével párosuljon." A hír hallatán — mert végül szemfüles újságírók mégis csak kiszúrták az új adót a törvényjavaslatban — a Bankszövetségben pezsgőt bontottak a jubileumi huszonötödik átverésük megünneplésére.
Az érvelés nem csak intellektuális silányságával tűnik ki a hasonló kormányzati magyarázkodások közül, de cinizmusával is. Amikor egy jobb kockázati besorolású adós átvállal egy rosszabbtól egy adósságot, a hitelező valóban megfontolhatja, hogy felszabadítja-e a rossz hitelre képzett céltartalékot. Ez a hitelezőnél eredményt javít és társasági adóalapot növel. De ez önmaga (és könyvvizsgálójának) döntése. Itt azonban egy bóvli besorolású állam hivatkozik a saját jó hitelképességére. Nevezzük nevén a gyereket: amikor az állam elvárja, hogy a bankok pénzt fizessenek az állam által átvállalt hitelekért, és a jog erejével arra kényszeríti őket, hogy leírják a hiteleik egy részét, azt államcsődnek nevezik. Nem elmúltnyolcévnek, nem hajdúbétnek, nem összefogottazországnak, hanem államcsődnek. Bár erre a veszélyes kimenetelre már tavaly ősszel figyelmeztették a hitelminősítők a kormányt, Orbánék láthatóan nem értenek a szóból.