A "Népesedési kerekasztal" ciklusból
Emlékeztetőül: az aktuális hatalom időnként előáll azzal, hogy ő jajjdemennyire szeretné, ha a - jelentsen bármit is - középosztályban megnőne a gyerekvállalási kedv. És hogy ha valakinek lenne ötlete, hogy mitől, az ugyan, írná már meg nekik is, ki tudja, hátha. Nekik nem írom meg, mert nem bízok benne, hogy komolyan kíváncsiak a véleményemre, egyrészt, másrészt pedig már megírtam, és úgy hajtottak el, hogy évekre elment a kedvem a megírástól, de megírom csak úgy, hátha valakit érdekel. Megírom, és beleteszem egy palackba, aztán eljut, akihez eljut. Message in a bottle. I'll send an SOS to the world, trallala.
Szóval középosztálybeli polgár népesedik, és ebből adódnak a konfliktusok, amelyeket időnként jó lenne épeszűen feloldani. Erre hülyeországban szinte semmi esély, tehát aki élvezi ezt, aki kellően kalandor, az bátran vállaljon ebben az országban gyereket, nem fog unatkozni.
Bevezetőül: a gyerekvállalás a középosztálybeli polgár értékrendje szerint egy felelős döntés. Olyan döntés, amelyik minimum 18, de jellemzőbben 23-25 év időtartamra keletkeztet felelősséget. Sok-sok apró felelősség, és ezek mindegyike valahol arra irányul, hogy legyen módom, eszközöm odahatni, hogy az általam a világra teremtett lényecskéknek ne legyen rosszabb, sőt, horribile dictu jobb legyen, mint amilyen nekem volt.
No, ennek a felelősség-hegynek az egyik rögöcskéjéről szeretnék pár rövid szót ejteni.
Nagyon nehéz lenne azt elvitatni, hogy egy mai, középosztálybeli polgár gyermekének kell tudni autót vezetni. Ehhez ugye több dolog is kell, az egyik a jogosultság megszerzése, a másik a vezetési tudás legalább egy alapfokú elsajátítása. Felelős polgár tudja, hogy a jogosultság megszerzése hülyeországban nagyon enyhén korrelál a vezetési tudás legalább alapfokú elsajátításával, így a körülményekhez alkalmazkodva megpróbál stratégiákat kidolgozni. Én erre a problémára megoldásként azt gondoltam el, hogy kölkem 17 évesen megszerzi a jogosultságot (jogosítvány, vulgu dictu), majd még mielőtt elkerülne a háztól szépen beül a helyemre az autómba, én át az anyósülésre, és együtt ügyesen levezetgetünk néhány ezer kilométerecskét, profitálva abból, hogy apukának viszonylag sokat kell autóznia. Az elgondolás mögött az állt, hogy mégiscsak nyugodtabban alszom, ha a csemetém úgy megy el a szülői háztól, hogy van a lábában tízezer levezetett kilométer. Én úgy gondolom, hogy egy felelős polgár egy épeszű országban kalkulálhat így, miért is ne?
Apró málőr, hogy mi egy picinyke országban élünk. Egyszer egy Kanadában élő barátomnak panaszoltam el mélben nap végén, hogy mennyire hullafáradt vagyok, körbeautóztam az országot, blőőőő. Mire visszaírt, hogy most akkor képzeljem el azt, ha neki kéne körbeautóznia a sajátját. Szóval pici ország, így ésszerű, hogy ha valaki sokat akarja vezettetni a padavanját az külföldre is magával viszi. Sőt, duplán ésszerű, mert ez a külföldön vezetés is egy olyan műfaj, amit úgyszintén érdemes elsajátítani, és most megkímélem a kedves olvasót azoktól a vicces történésektől, amelyekkel a Kiskunmajsa környékén "rutint" szerzett hazai autóvezetők (például) a bécsi közlekedőket megnevettették. Tehát: felelős polgár úgy érzi, hogy felelősen vállalt porontyát illene erre is felkészíteni. A lehetőség adott, apukának viszonylag sokat kell autóznia, és nem csak belföldön. Jó, eddig világos, de akkor mi a búbánat hátráltatja ebben felelőspolgárt, kérdezheti a kedves olvasó, és akkor el is jutottunk a lényeghez.
Ebben a felelős polgárt a hülye állama hülye törvényei hátráltatják.
Egészen konkrétan a 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet, idézem a vonatkozó pontot:
5. § (3) A „B” kategóriára érvényesített vezetői engedély a járművezető 18. életévének betöltéséig és a nemzeti kategóriára érvényesített vezetői engedély csak belföldön történő járművezetésre jogosít.
Püff neki. Csak belföldön történő járművezetésre jogosít. Ebből felelős polgár azt olvassa ki első ránézésre, hogy az elképzeléseinek annyi, hiszen a fenti passzus értelmében a gyereke amíg be nem tölti a tizennyolcat külföldön nem vezethet. Felelős polgár ezen helyből bosszankodik egy jót, de aztán lehiggad és átgondolja. Ugyan, miért is ne vezethetne?
A kormányrendelet értelmében az a jogosítvánnyal amúgy rendelkező, 18. életévét még be nem töltött fiatal amennyiben külföldön járművet vezet azzal valami olyasmit csinál, amit a szabálysértésekről szóló törvény engedély nélküli vezetésnek nevez, és büntetni rendeli. Sőt, az átengedés is büntetendő, tehát elvileg mind a ketten a szőnyeg szélére kerülhetnénk, ha mégis ragaszkodnánk a felelős polgár felelős elképzeléseihez. Büntetni rendeli a törvény, de van azért itt egy csavar: a szabálysértésekről szóló törvénynek van területi hatálya, tessék megnézni:
3. § (1) A szabálysértést meghatározó jogszabályt – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a belföldön elkövetett szabálysértésre kell alkalmazni.
Hoppá. Tehát a külföldön elkövetett jogosulatlan járművezetés csak akkor büntethető, ha azt belföldön követik el. Magyarán: nyugodtan vezethet a gyerek külföldön, apuka nyugodtan átengedheti neki a vezetést, mert törvény ugyan tiltja ezt, de nincs semmi szankciója.
De akkor meg mi értelme? Minek ilyen hülyeségekkel bekeverni a polgárnak, minek kell a hatalomnak oda is betuszakodnia, ahol elvileg semmi keresnivalója, ráadásul ilyen ostoba és félrevezető módon? És ez nem csak engem vezetett félre egy rövid ideig, hanem nagyon sok ember ezt ma is készpénznek veszi: 18 év alatt nem vezethet, állítja még a szakember is.
Figyelmeztetés: igen, tudom, hogy ezek apróságok, pimf kis szarságok, de azt is gondolom, hogy az élet akkor élvezhetőbb, ha nem keserítik meg az ilyen pimf kis szarságok. Pláne, ha azoknak az égvilágon semmi értelmük a bosszantáson kívül, és hogy a legtöbb ilyen szarság egy egészen elenyésző kis odafigyeléssel, aprómunkával kiküszöbölhető lenne. A felelős, középosztálybeli polgártól szerintem nem áll távol az a gondolat, hogy jobb lenne az az ország, az a társadalom, amelyikben nem a hülyeségekkel való megküzdésekre mennek el a kreatív energiák, hanem teszi mindenki a dolgát, felelősen, középosztálybelien, polgárul. Például neveli a gyermekeit.
