(Címet én adtam neki, de ha kérik, megmásítom — Pasteur/c)
A blog szerint (Dúsgazdag környezetrombolók) a Greenpeace „egyetlen nyilatkozatában se fedezhetni fel se a szaxerűség, se a gimnáziumi szintű környezeti ismeretek, se az elemi logika elemeit se.”
Sajnos nekem úgy tűnik, hogy pont a blog írója keveri össze az alapvető tényeket, szakmai, jogi előírásokat. Pontokba szedtem a szerintem lényegesebb tévedéseket.
1. Hulladékok keverése, különösen veszélyes hulladékok keverése teljesen ellentétes a hulladékgazdálkodás alapelveivel – ezért is tiltja az EUs irányelve alapesetben a hulladékok keverését. A semlegesítés nyilván logikus vörösiszap esetén, viszont az Almásfüzitőre szállított lúgos ammónium-hidroxid nyilván nem fogja semlegesíteni a szintén lúgos vörösiszapot, de a szerves oldószerek, olajok sem. Mivel nyilván nem bizonyított, hogy pl. a klórozott szénhidrogéneket, POP anyagokat (pl. dioxin) lebontaná a vörösiszap, így itt pont a veszélyes hulladék tömegének növelése történik, ami ha a Greenpeace félelme beigazolódik (sajnos szokott) pont sokszorosára növeli a kezelési költségeket. Veszélyes hulladékot veszélyes hulladék lerakóba, illetve égetőbe lehet tenni. Olyan a világon sehol sincs, hogy vörösiszappal és nem veszélyes hulladékokkal keverik, amiből kijön a „nem veszélyes komposzt termék”. A módszer még a valós újrahasznosítás esélyeit is jelentősen csökkenti. Az, hogy az almásfüzitői bűvészkedésnek az alternatívája a szűz területek veszélys hulladék tározóvá alakítása lenne, abszurdum. De ha a cikk szerzőjének logikáját követjük, miszerint a Duna menti területre már nyugodtan oda lehet hordani bármi veszélyes anyagot, akkor miért nem javasoljuk mindjárt az összes atomhulladék almásfüzitői lerakását? Úgy se találtak még arra se megfelelően biztonságos technikát.
2. A blog szerzője szerint: „Fogadjuk el, hogy Almásfüzitőre olyan hulladékokat szállítanak, amiket olcsóbb lerakni, mint feldolgozni!” Igen. Valamit valahol lerakni mindig olcsóbb, mint tisztességesen feldolgozni. A blogbejegyzés szerzője viszont azt nem értette, hogy Almásfüzitőn a Tatai Környezetvédelmi Zrt (mert hogy így hívják a céget, vesd össze az 1984 Béke, Szeretet és Háború minisztériumaival) pont azzal trükközik, hogy feldolgozásnak hívja a lerakást, és ezzel kikerüli a lerakás szigorú követelményeinek való megfelelést.
3. „Nem mellesleg Balázskánk legalább azt megtanulhatta volna a közelmúlt kolontári katasztrófájából, hogy a vörösiszap nem méreg. A vörösiszap az európai jogban nem veszélyes hulladék: a vörösiszap talajjavító anyag.” Ezt a folyókból kipusztult halaknak, élővilágnak is jó lett volna időben megmondani, esetleg a lúg miatt szétmart sebesült embereknek is. A vörösiszap az EU jogban tényleg nem veszélyes hulladék, addig a pillanatig, amíg nincs benne annyi lúg, vagy veszélyes anyag, ami veszélyes hulladékká tenné. Az ajkai vörösiszapot pont ezért minősítette veszélyessé az EU. Arról, hogy talajjavító anyag lenne az EU nem rendelkezik.
4. A blog megkérdőjelezi a GP azon állítását, hogy a gát anyaga kétséges. Igen, nincs szigetelve, magas víz esetén kellemesen átereszti a szennyezőanyagokat. Senki nem gátomlásról beszélt (bár egyes szakértők felvetették, hogy a terület szeizmikus zónában van, így földrengés esetén komoly veszélyt jelent) hanem folyamatos szennyezésről.
5. A blog szerzője szerint félrevezető "jelentős mennyiségű" csapadékvízről írni. Ajkán és sok tározón országszerte jelentős víz állt a tavaly nyári esőzések után, sőt a kolontári katasztrófát is sok szakértő szerint a sok esőzés miatt jelentős víztöbblet okozta. Almásfüzitőn nem állt nagy víz pedig ott nincs is folyamatos csurgalékvíz elvezetés.
6. Szintén nem gondolja blogoló, hogy problémát jelentene a gátból kikerülő szennyezés. A felügyelőség viszont megállapította: „A részletes tényfeltáráskor megállapításra került, hogy a területen lévő talajvíz toxikus fém szennyezése uralkodóan a Ny-i szomszédos területen lévő nagy mennyiségű vörösiszap depóniákból származik" (Észak-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Hatósági Engedélyezési Irodája H-8212-2/2010, 2010 november 26)
7. A megfigyelő kutakban észlelt molibdén- és fluortúllépésre adott érvelés teljesen abszurd. Mindkét anyag a vörösiszap jellemző összetevője. Régebben nem is volt lehetőség magasabb határérték megállapítására, mégis túllépték a mérőkutakban ezt a szintet. A talajvizes határérték egyébként a legtöbb esetben megegyezik az ivóvíz határértékkel (így például fluor és arzén esetén is), tehát igenis van egészségügyi relevanciája. Azzal érvelni, hogy egy anyag esszenciális elem és ezért nyugodtan bocsássák csak ki az ipari üzemek az elég abszurd. A króm is esszenciális elem, sok vegyülete mégis rákkeltő anyag, a cink is esszenciális mégis sok káros hatása ismert (http://en.wikipedia.org/wiki/Zinc#Toxicity). „A fluor ugyanis nem "mérgező anyag", hanem a legalapvetőbb esszenciális elemek egyike”. Ez elég durva csúsztatás, hisz igen kis mennyiségben eszenciális elem, nagyobb mennyiségben halálos méreg. Elég korrekt szakirodalom van egyébként az alacsony koncentrációjú folyamatos fluor kitettség káros hatásairól: http://www.harisfogaszat.hu/alkatreszek/Fluoridavizben.pdf. Azaz azzal, hogy valamilyen anyag, valamilyen formában esszenciális még nem indokolhatjuk azon anyag ipari kibocsátását a határértékek sokszorosa mennyiségben.
Simon Gergely
A Közép- és Kelet Európai Greenpeace regionális vegyi anyag szakértője
(Vegyész, környezetkémikus, M. Sc. környezetvédelmi irányítás)
