A jelekből tudni kell olvasni. Mifelénk Szent Mihály napjára van egy mondás, és aki ezen a napon alakít kormányt, nem hiszem, hogy ki tudja vonni magát a hatása alól. Ez a mondás úgy hangzik: Szent György napján, kihajtáskor mindenki lehet pásztor, de Szent Mihály napján, behajtáskor csak az pásztor, aki elszámol.
Ezt mondta a nagy etnográfus, a magyar és a dakota szájhagyomány fáradhatatlan históriása. A népies-urbánus álvitában én inkább belga lennék, így nyugodtan elmondhatom, hogy a mindkét halmazban előforduló egyszerű bölcsességek a kedvemre valóak. Meglátom bennük (mögöttük) a nagy igazságokat, itt van rögtön az a mondás, amit állítólag Biri néne, a búgatópor-árus talált ki és kezdett el terjeszteni: sokat akar a szarka, de nem bírja a farka! Urbánus párja a Viagra, és a viagra-viccek, például a light-változat értelméről: arra nem jó, de a strandon egészen jól mutat. Végső soron mindkét változat ugyanarról szól: van egy ígéret, amivel előbb-utóbb el kell számolni. Ha másként nem megy, hát pótszer segítségével.
Gondolom Orbánnak semmi baja nem lehet azzal, ha az „amit
nem kívánsz magadnak ne kívánd másnak sem” bölcsességet megfordítva ezt az „elszámol”
izét vele szemben is felmerítjük. Elszámol. Áll a pásztor a kapuban Szent
Mihálynak napján és elszámol: …41, 42, puszi, drágám, 44, 45…
Na, de most komolyan: mivel is számol el? Már ugye nem a pásztor, hanem az etnográfus.
Nehéz kérdés ez. A pásztornak, annak tényleg könnyű, átvett Szent György napján 139 birkát, józan paraszti ész szerint az elszámolás is körülbelül valami ilyesmiről kell szóljon, a pásztorságban való szorgalmatosság pedig akkor tetsző istennek (és a gazdának, nem mellékesen) ha a rovancsolás is a 139 birka darabszámáról, a kihajtáskori és a behajtáskori állapota közötti pozitív különbségről szól. Érdekes adalékokkal szaporította volna a szájhagyományt egy olyan esemény, melynek során egy pásztor a birkák helyett egy szép, szőke pásztorleányt állítana a számadó elé azzal, hogy birkák ugyan már nincsenek, de itt ez a szemrevaló Birkavédelmi Megbízott, aki majd elmagyarázza, hogy miért is jó a gazdának az, hogy a birkáját ezentúl a pásztor fogja kezelni, a saját belátása szerint.
Mondom, nem könnyű kérdés ez. A búgatópor-árussal szemben semmi elszámoltatási nehézség nem lenne, idomult-e a szarka farka az akarásához vagy sem, ha igen, akkor örülünk, ha nem, akkor is, mert legalább jöhet a szurokban hempergetés, tollal való beszórás és a faluból való kikergetés. De mit kezdjen az ember egy… Na tessék, már itt elakadtam. Mondanám, hogy miniszterelnökkel, de ez nem teljesen fedi a valóságot. Orbán nem tekinthető egy egyszerű, hétköznapi miniszterelnöknek, ő ennél sokkal több, és ebben most kivételesen nincs semmi irónia. Saját magát is többnek látja, ami még tán gyógyítható lenne, de hatalmas tömegek is többnek látják, és ezt el kell fogadni. Tehát az ő elszámolása is több kell legyen, mint egy egyszerű miniszterelnök elszámolása, kétharmados, mondhatni forradalmi elszámolás lesz ez, a Jó Pásztor elszámolása, csak tudnám kitalálni végre a „hogyan”-ját is. De nem tudom.
A számokba nem merek belemenni, mert egyrészt nem értek hozzá, másrészt pedig nem tudom, hogy mit ígért konkrétan ez a mostani pásztor. Hozzáértők azt mondják, hogy nem is ígért konkrétan semmit, és ha nem hiszem, győződjek meg magam, olvassam át a Fidesz választási programját, amire én hajlandó nem leszek, üdítőbb egy vödör takonyból csupaszcsigákat kimarkolgatni, mint Fidesz-brossúrát bújni, inkább elhiszem, amit a hozzáértők mondanak. Számokat látok én is, látom például, hogy az aranygyapjat adó MOL nevű birka lassan a felét éri annak, mint amennyiért a pásztor megvette, valamint azt is látom, hogy a januárban nagyhirtelen einstandolt jószágok is mintha most a pásztornál gatyásodnának lefelé, de ismétlem, a számadásnak ehhez a magasabb szintjéhez én még csak laikusként se akarok hozzászólni, megteszi ezt helyettem közel tízmillió polgártársam, ez egy ilyen ország, alig vagyunk benne páran, akik vállaltan nem értünk a makroökonómiához, gondolom szégyellnünk is kéne magunkat, nagyon. Mentségemre szóljon, hogy én szeretném érteni, de ez a pásztor ebben nekem sokat nem segít, sőt. Kirakja a Bazári Majmot a rúdra, az makog valamit, és ha a helyzet fokozódik, akkor beveti a Szőke Államnőt is, én meg: akkor már inkább a (vödör, csupaszcsiga).
Szóval számokat ne. Unortodox módja az elszámoltatásnak: számokat, azt ne! Hanem akkor mit? Nagy lendületű, távlatos jövőképeket, nemzetpolitikai célokat, az irányt, Lenin elvtárs, az irányt? Arccal a…? Hogyan lehet például egy elszámolásnál az alábbit számon kérni?
Szeretném Önöket, itt, Lakitelken meggyőzni arról, hogy méltóan a húsz évvel ezelőtti történések szelleméhez, nyugati megoldást válasszanak Magyarország számára. Ne engedjék, hogy a magyar nemzeti oldalt belelökjék, vagy belecsalják egy olyan helyzetbe, amellyel kiírjuk magunkat a számunkra éppen kedvezően most megújult európai fősodrásból.
Hogyan lehet erről a kijelentésről ma számot adni? Bocsi, gazduram, 2007-ben még így láttam, de ma már nem így látom. Ó. Szóval tisztelt pásztor úr sem méltóztatott észrevenni 2007-ben, hogy itt nagy gebaszok lesznek a mindenféle sodorban szűk egy év múlva? Hát milyen csodarabbi az ilyen? Vagy összekacsintás, vállvonás, á, én akkor se gondoltam ezt komolyan, csak a szociálisnak hazudott népszavazás miatt mondtam, füllentettem egy aprócskát, mondd már. Ó, ó. Ősi népi bölcsesség, hogy az elszámolást rettenetesen megkönnyíti, ha már a pásztor se tudja azt, hogy mikor hazudik és mikor nem. Tetszik még emlékezni, hogy a szociális népszavazás miről szólt? Arról, hogy ne az emberekkel fizettessék meg. És arról is, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Sokat akart a szarka, sokan szóltak, hogy nem fogja bírni a farka, de lehurrogták őket, olyan búgatóporunk van nekünk, hogy attól majd! A strandon tényleg jól mutatott. Most mintha már nem erőltetnék annyira a „mindenkinek szükségletei szerint” elvet, lásd az egészségügyben, a szociális ellátó rendszerekben, az oktatásban, a kutatás-fejlesztésben, de ne aprózzuk, a focit, az átkereszteléseket és a fogturizmust kivéve az összes létező nagyobb struktúrákban csak a fejvakarás megy bő negyedén túl a ciklusnak. A nem ortodox módok preferálása, miközben ugye:
A Fidesz elnöke kijelentette: ezért aktuális ma Lakitelek. Ha van valahol magyar koncepciójú Nyugat, ha vannak olyanok, akik értik azt a mondatot, hogy „csak akkor lehetsz jó magyar, ha európai vagy”, akkor az a lakiteleki sátorban összejöttek közössége, a nyugatos gondolkodású, nemzeti elkötelezettségű erő. Azok, akikből kialakult az a politikai nemzedék, amely Magyarországon véghezvitte a rendszerváltoztatást, akik az ország nyugatos kultúrájú és nyugatos vonzódású gondolkodói. Azok, akik kimondták: Magyarország ahhoz a Nyugathoz tartozik, ahol a keresztény kultúrára, és a „szabadság-egyenlőség-testvériség” eszméjére épül a demokrácia, nem pedig arra a keleti típusú áldomokráciára, ahol a hatalom önkénye működik, s ha érdekei úgy kíváják, akár erőszakkal is.*
Ezt mondta a pásztor. Hogy lehet ezzel elszámolni a kínai miniszterelnökkel váltott nyelvescsók és a féltucatnyi szerencsétlen tibeti zászlólengető sztálinista-ízű vegzálása után? Tusványos után? Lehet-e, szabad-e, van-e bármiféle értelme is komolyan venni egy ilyen embert, lehet-e úgy tenni, mintha ő tényleg valamiféle pásztor lenne, aki elszámoltatható? Tartok tőle, hogy a válasz: nem. Nem lehet. A filozófusnak sok igazsága volt abban, hogy a szar és a nutella összekeverése szinte a végtelenségig tágítja az értelmezési tartományt. Ezt az egyet ez a mostani hatalom (más kérdés, hogy kisebb mértékben, de az összes többi eddigi is) el is végezte tisztességgel, úgy összekutyult mindent mindennel, hogy most már azt magyaráz ki belőle, amit akar. És akkor én már meg is találtam az orbáni elszámoltatás kulcsmozzanatát: ő azzal számol el, hogy ki tudja-e magyarázni az elszámoltatást. Ameddig ki tudja, ameddig a gazdák elfogadják az egyre vastagabb gyapjat adó birkák helyett a Bazári Majom makogását, a Nagy Szőke Államnő szőkeségeit, vagy a főmagyarázó Financial Timest lehülyéző lükeségeit, addig a Jó Pásztor azt kezd a birkáinkkal, amit csak akar.
Tehát: nem számok, hanem a hit. Amíg a polgár elhiszi, hogy a szájába adott falat inkább nutella-hangsúlyos, mint szar, addig a pásztort elszámoltnak tekinthetjük.
*Betű szerinti idézet. A magam részéről ezzel, így, semmi bajom, én nem várom el az igényességnek azt a netovábbját az ország miniszterelnökétől, hogy egy öt másodperces helyesírásellenőrző-futtatással kiszűrje (kiszűresse) az elgépelési hibákat egy-egy írásból, amihez kvázi a nevét adja. Pali komám remélem oda fog figyelni erre is, idejéből kitelne.
