A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

A von Treuenberg-ügy avagy zsidó volt-e Horthy Miklós?

2020.07.25. 19:31 | jotunder | 43 komment

 

      Tavaly jelent meg Németországban Reinhart Koselleck világhírű német történész  Kritik und Krise-jének sokadik kiadása, amelyben először publikálták az ún. Tagebuch-ot. Koselleck leghíresebb műve valójában a doktori disszertációja volt, amiről általában azt szokták tudni, hogy erős hatással volt rá Carl Schmitt munkássága. Azt már Niklas Olsen is feltárta, hogy Koselleck többször találkozott Heidelbergben Schmitt-tel, ennek a kapcsolatnak irodalma van Németországban. 

      Koselleck 1947-ben tért haza egy kazahsztáni fogolytáborból, majd beiratkozott a heidelbergi egyetemre, ahol Johannes Kuhn tanítványa lett (Carl Schmitt sohasem taníthatott a háború után, de az ötvenes években már újra publikált) és látogatta Hans-Georg Gadamer óráit is. Koselleck 1953-ban írta meg a Kritik und Krise-t, aminek egyik különös altézise az volt, hogy a totalitarianizmus gyökerei a Felvilágosodás korára vezetnek vissza. 

       Semmi sem állt tőle távolabb, mint az összeesküvés elméletek, minden egyes nap hosszú órákat töltött a heidelbergi egyetemi könyvtárban,  az összes forrását katalogizálta, kivéve a Tagebuch-ot. A Tagebuchot urban legendnek gondolták, egy kedves német értelmiségi történetnek a weimari köztársaságból. Állítólag 1703-ban kezdte írni egy Emmerich von Treuenberg nevű autodidakta filozófus és aztán kézről kézre adták német egyetemi professzorok. Volt egy olyan teória, hogy a Tagebuch egy idő után Carl Schmitt baráti körének birtokába került. 

        Pár éve Koselleck hagyatékában találtak egy hetvenhárom oldalas kéziratot mikrofilmen, amiben legalább négy különböző személy írt és szinte bizonyosan a tizennyolcadik század második felében keletkeztek a bejegyzések. A kéziraton megtalálták Carl Schmitt kézírását is, aki kedves Reinhartnak címezte az ifjú Kosellecket.

      Koselleck különleges érdeklődést mutatott a szabadkőművesség iránt, ez a Kritik und Krise-ből világosan kiderül, a hetvenhárom oldal, amiből ötvenkilencet publikáltak az új kritikai kiadásban nagy részt egy szabadkőműves történet.  Azaz, nem egészen a szabadkőművesekről szól, hanem az ún. bajor illuminátusokról, és legalább a harmadát egy bizonyos Adam Weishaupt nevű jogászprofesszor írta valamikor 1780 táján. Ő maga is valamiféle illuminátus lehetett.

       Weishaupt története Emmerich von Treuenberg nagyapjával kezdődik, aki állítólag egy olasz zsidó volt , eredetileg Jákob Bassevinek hívták és II. Ferdinánd császártól kapott nemesi címet. Az öreg Jacob von Treuenberg kapcsolatban volt a mai Izrael területén élő zsidó közösséggel,  és  afféle  pénzügyi tanácsadója lehetett Ferdinánd császárnak, sőt elődjének  Mátyás császárnak is. A kézirat szerint, amikor meghalt (valahol Csehországban) azt kérte Ferdinándtól, hogy a birodalom különböző tartományaiban adjon nemesi címet harminchárom zsidó férfinak. 

       Az egyik ilyen férfi a híres csodarabbi  Yom-Tom Lipmann Heller rokona volt, talán az unokája. Levi-ben Nathan Chor Erdélyben élt, és a yeshari zsidó közösséghez tartozott, akik annyira lojálisak voltak a magyarokhoz, hogy megtartottak bizonyos keresztény ünnepeket is.  Levi-ben Nathan Chor tanította héber nyelvre Péchi Simont, aki egy ideig az erdélyi fejedelemség kancellárja és a székelyzsidó vallásnak is nevezett szombatosság egyik elindítója volt.  Amikor Bethlen Gábor a nickolsburgi békében lemondott a királyi címről Péchi mellett Levi-ben Nathan Chor is ott volt a követek között.

    A Tagebuch szerint Levi-ben Nathan Chor azt kérte a császártól, hogy ne őt, hanem fiát Nathan-ben Zvi Chor-t jutalmazza nemességgel, és ez 1635. november másodikán meg is történt, amikor is Horti Stephanus néven kapott nemesi címet. Az volt Levi-ben Nathan Chor feltétele, hogy fia állva mondjon imát, azaz hamidát, amivel Péchiékhez kötötte magát. Annyit lehet sejteni, hogy Ben Zvi Chor leszármazottai, talán már az unokája Mózes, a szombatosságról áttértek a református hitre. 

    A Tagebuchban elmosódottan látszik pár mondat, ami  valószínűleg Jan Buschektől, Carl Schmitt és Ernst Jünger barátjától,  a német külügyminisztérium 1946-ban elhunyt tisztviselőjétől származik, aki azzal viccelődik, hogy Adolf Hitler esetleg ezzel zsarolta meg Horthy Miklóst. Ami persze valószerűtlen, de azért a Jóisten kiváló fekete humorát tükrözné. 

    horthy.jpg

süti beállítások módosítása