(Jogi képviselőnk szerint, aki stiláris kérdésekben is illetékes, az első verziót akár indulatosnak is gondolhatták volna azok, akik nem ismernek, ezért kapott a poszt egy kis rózsaszín gömbölydedséget)
Tegnap még egy zsidógyűlölő, de azért nyilván nyuszicica szörnyeteget méltatott egy börtönviselt exnáci a selyemcukorillatú Mandineren. Pár hete magyarázta el a cuncimókus Trombitás testvér, hogy ki kellett tartani Adolf Hitler mellett a Don-kanyarban. Ma meg azt írják, hogy hetvenöt éve "hunyt el " Szerb Antal.
"A kurvaanyátokat", mondaná Sören Kierkegaard, de én visszafogottan csak azt mondom, ej, ej, tubicáim.
Szerb Antal nem elhunyt, hanem megölték. Először tönkretették,aztán besorozták munkaszolgálatra, majd megölték, édes rózsáim.
És most elmagyarázom, hogy kik ölték meg, drága kis vajaspogácsáim.
Azok, akik a zsidótörvényeket hozták. Ez a kibaszott(ul cukimuki) magyar keresztény konzervatív kultúrkör. Amely kibaszott(ul cukimuki) magyar keresztény konzervatív kultúrkör kivetette magából a színkeresztény, színmagyar, színkonzervatív Szerb Antalt.
Ma Szilvay és Trombitás nyuszicicák definiálják a magyar keresztény konzervatív kultúrkört, a csokivaníliaízű Megadja és a Békés, a sok tehetségtelen, kipcsákonzervatív (de mégis oly édibédi) idióta, akik elhiszik magukról, hogy erre lettek predesztinálva, hogy kifejezetten értük ölték meg Szerb Antalt, Radnótit és a többieket, hogy végre kinyíljon előttük a pálya.
Aztán rájöttek ezek az aribarikák, hogy nem volt elég kiirtani a zsidókat, el kell kergetni a CEU-t, ki kell rabolni az Akadémiát, tönkre kell tenni a független színházakat. De lassan már nincs semmi, amit el lehetne pusztítani. Ott ülnek saját pihepuha jelentéktelenségük mocsarában ezek a mókás kis pofikák, ami egyre inkább egy ország pihepuha jelentéktelenségének mocsara lesz, és a történetnek vége. Minden az övék, csak éppen semmit sem tudnak kezdeni a mindennel.
Szerb Antal bosszúja beteljesedett, de nincs baj, mert a cukiság végtelen.
