Amióta nincsenek zsidók Magyarországon, nehéz keresztény-konzervatív-orbánista értelmiséginek lenni. Mert valljuk meg, ez az egész történet a zsidókról szólt. A kiváló ötlet az volt, hogy elvesznek tőlük mindent, száműzik vagy a gázba küldik őket, és aztán be lehet ülni a helyükre, és majd ők, az enyhén nyilaskeresztes, majd diszkréten marxista keresztény-konzervatív-orbánista értelmiség kapja a Nobel-díjat, találja fel a mitoménmit. Lánczi Bandi bácsi elől kiölték a zsidókat, megalapozott egy karriert a kommunista párt ideológiai lapjánál, aztán harminc évig írta a jobbnál jobb keresztény-konzervatív-orbánista kiáltványokat. Lett belőle rektor, MOL FB-tag, a NER főideológusa, de valami még mindig hiányzik a Bandi bácsinak.
Az igazi Heidegger már 1933-ban hűségnyilatkozatot írt alá Hitlernek, boldogan vett rész a zsidótlanításban, bár ölésre nem buzdított, mint a magyar konzervatívok másik idolja, Hitler koronajogásza, Carl Schmitt. Heidegger és Schmitt egyetlen napot sem ültek azért, amit tettek, de ahol Edmund Veesenmayert nem akasztották fel, ez tulajdonképpen természetes. Heidegger és Schmitt intellektuális nagyságát kevesen vitatták, sokkal szimplább és gömbölydedebb lett volna a világ, ha gátlástalan kis tahók lettek volna, mint például. (hogy mennyire résen tetszik ma lenni, drága jogi képviselőnk, le vagyok nyűgözve).
Most pedig néhány pszichiátriai értelemben is értékelhető mondat következik Bandi bácsi karácsonyi pogromüzenetéből.
"A mai magyar értelmiség az 1980-as évek terméke. "
" .... a rendszerváltás tájékára érkezve mit is olvastak (tudjuk: Lukács Györgyöt és Bibó Istvánt),"
"Magukat az ész letéteményeseinek tartva megszállták a nem jól fizető, de stabil értelmiségi állásokat, pozíciókat, beleértve az egyetemeket, a kutatóintézeteket, a médiát, viszont a vállalkozás világában ritkán találhatók meg. "
"A leghangosabb értelmiségiek egyébként az egyetemet vagy a kutatóintézeteket csupán értelmiségi melegedőként használják, s nem csoda, hogy az alábbihoz hasonló hallgatói vélemény egyáltalán nem ritka:
„Borzalmas egy olyan órán ülni, ahol a tanár (a tanárnak nevezett valaki!) eleinte csak izzad, majd amikor már az összevissza beszédből is kifogy, elkezd dadogni, nyögni meg miegymás. Te meg nem tudod, hogy most sírjál vagy nevessél, de legszívesebben azonnal kirohannál sikítva, hogy ezt ne, ki a folyosóra, le az utcára, el, messze-messze, csak el onnan, el a – minek is hívják ezt? – az egyetemről, az órának nevezett szeánszról, ahol a tudomány szellemét idézgetik, és ha véletlen megjelenik, akkor megijednek tőle! Én sokszor éltem át ezt sajnos!”" Csoda-e, hogy ha a kormány rákérdez az értelmiség teljesítményére, változtatni akar az egyetemeken, a kutatási intézményhálózatokon, a minőségbiztosítási rendszereken, akkor ez az értelmiség a világot telekürtöli a gyűlöletével és tudományosnak álcázott politikai véleményével? "
"Emiatt minden szenvedélyes modern észhasználó kulturális és politikai elitista. Minden modern egalitariánus felfogás – kommunisták, balosok különböző irányzatai, a liberálisok ma már nagyobbik része – valójában elitista, mert nem azt gondolják, hogy az egyenlőség az észhasználat egyenlőségét is magában foglalja, hiszen ennek belátásához elég egyszer belenézni a valóság szemébe. "
Miközben a Corvinus vezető professzorai kamukonferenciákon adják elő a borzalmaikat, a rektor őrjöngve uszít az értelmiség (nagyjából látjuk a 888.hu, prostisrácok, fricztomi, lánczibandi vonalon ezen értelmiség heftijét, nem mondhatnám piszének) ellen. Ahelyett, hogy ideológiai maszturbálás helyett életében először megpróbálna leírni egy releváns mondatot. A proli Heidegger a Führerrel tarhonyázhat Kötcsén, havi hat-nyolcmilliót keres, életeket tehet tönkre, és még mindig hiányzik neki valami.
Lánczi Bandinak az hiányzik, hogy álljanak előtte vigyázzban, és ne röhögjék pofán. Hát erre várhat...
