Gyertyát gyújtottam a katedrálisban. És nagyjából egy óra múlva kósersushit ettem egy kis étteremben. A sushi párve. Mármint a lazacos-krémsajtos california maki szerintem nem párve, de ha a kipás, harisnyás/tornacipős vendégkörnek párve, akkor nekem is párve, pláne a gyertyagyújtás után.
Az a lényeg, hogy meglett a Sennyei Ilma. Az is olyan, mint a párve. Meg is lett, meg nem is. A csomagomban van valahol, tehát széles értelemben megvan, csak valahol máshol van meg, és nem tudni, hogy hol. Így vagyok a Sennyei Ilmával is. Mondta az Ilma, hogy ő mégse írhat róla, mert nincs olyan műfaj, és ez tényleg olyan, mint a párve, " Lo t'vasheil g'di ba'chalev imo", vannak dolgok, amelyeket nem lehet megtenni, mert csak. Az ember ne okoskodjon az Úrral.
Nem mindig lesz meg a Sennyei Ilma. Néha megijed attól a bizonyos fehér izzástól, amely elpusztíthatja a világot, néha azok a fiúk, akik megkínozták a siklókat, már nem elégednek meg a siklók kínzásával. Bizonyos emberi életek törékenységre ítéltetnek. Nem szeretjük a törékenységet, a ember ne legyen törékeny, a férfi egyáltalán nem, mégis, hogy veszi ki az magát, a férfi az törjön, ne töressék, a nő pedig szépen álljon fel, és tegye a dolgát, nincs picsogás, a pogácsát meg kell enni, és benn kell tartani, mint a nagy levegőt. Különben is, mindent ki lehet bírni.
Alíz néném mondta egyszer, hogy az egész életműve csupa fecni, nyesedék, véletlen szépség, ő is próbálta kibírni, mint az Ilma. Vannak, akik nem képesek a magabiztosságuk mögé bújni, nem bírnak ki mindent, nem képesek minden pillanatban megfelelni, egy olyan korban, amikor aztán tényleg minden pillanatban meg kell felelni valakinek vagy valaminek.
Erről nem beszélünk, mert a Parlós, a Tarácsony és a Kuzsér érdekesebb téma. Fontos téma, jelentős téma, mind tekintetében, mind vonatkozásában. Pedig akkor már inkább a Kóté ikrek, akiket meg. Nézik a népek, hogy milyen szép szőke roma, félroma, negyedroma lányok, akiket ugye eleve azért tartanak, hogy meg, és közben nem veszik észre, hogy őket is meg. Vannak, akik nehezebben tolerálják a meget. A mindenféle Ilmák. Akik nyifognak, ahelyett, hogy összeszorítanák a fogukat és írnának valami előremutatót hetvenezer plusz áfáért, ami persze nem prostitúció, mert a KESMA-nál számlát adnak.
Sennyei llma meglett. Egyelőre. A nagy fekete macska is meglett, meg lehetett vele egyezni, Sir Winston is megegyezett vele, néha ki kell nyitni neki az ablakot, és elmegy, aztán visszajön, és leheveredik mellénk.
Elsétáltam a Velodrome-ig, felszálltam a buszra és visszamentem a kedves témáimhoz, Borel, mérhető, folytonos, ők nem bántanak, ahogy azt az ötéves kisfiút se bántotta az Almanach, mondta a kedves Dr. H.A, aki csak végső esetben küldte el a gyerekeket a Spiegelgrund Klinikára. És nem, nem írom, hogy én is megvagyok. Nekem túl könnyen megy a meglevés.
