Még 2017 februárjában történt, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatója fegyelmit adott az 1956-os Intézet négy munkatársának (Eörsi Lászlónak, Rainer M. Jánosnak, akit nemrég akadémikusnak választottak, Sárközy Rékának és Ungváry Krisztiánnak) mert nyilatkozni merészeltek azzal kapcsolatban, hogy egy magát történésznek képzelő, hisztérikus milliárdosözvegy visszamenőlegesen egy hazudozó bohócot akart Pruck Pál helyére állítani a magyar történelemben. Ha fent nevezett hisztérikus milliárdosözvegy Kincsemet zebrának nevezte volna ki utólagosan, akkor a Lótani Társaság munkatársai kaptak volna fegyelmit. Valamiért Mrs. Smith és a dibuk története jut erről eszembe, vélhetően kiváló asszociációs készségemnek köszönhetően.
Jogi képviselőnk kifejezett kérésére nem állítom azt, hogy Orbán értelmiségi holdudvara idióta kóklerekből áll, ugyanakkor nem értek egyet azzal a javaslatával, hogy nevezzem őket almáspitének. Kurvára nem almáspiték, ezt szeretném leszögezni. A nemalmáspiték egyik fontos tulajdonsága, hogy valahol, a lelkük legmélyén, tudják, hogy mennyire, de mennyire nem almáspiték. És ők mindenáron almáspiték akarnak lenni, és ha az almáspiteségért tönkre kell tenni embereket, intézményeket, országokat, akkor tönkre fogják őket tenni.
De akkor sem lesznek almáspiték.
