Vasárnap megnéztük a Jurányiban az Őrült naplóját. Nem írok színikritikát, ezt megfogadtam. Bodó Viktor rendezte a darabot, Keresztes Tamás játssza Popriscsint, Két éve játsszák, cult classic, ennél jobb nincs.
Hétfőn megnéztük a Borisz Godunovot a Katonában. Még mindig nem írok színikritikát. Ezt a darabot általában nem szerették, én sem nagyon. Ez nem jelent semmit. Szerintem Zsámbéki és Máté Gábor nagyon pontosan tudta, hogy mit akar, és néha az pont elég. Nem jött át, nem jött át. Nem jöhet minden át.
Ma a FÉM Színházban megnéztük a nulladik előadást, Iza és Krisztián Andai Katival. A figyelmes olvasó már tudja is, hogy mit nem írok. A FÉM az Irányi utca és a Váci utca sarkán van, a Fészek Színház utóda, barátaink csinálták, a szó legszorosabb értelmében a semmiből. Szerdán lesz az első "igazi" előadás. Ez itt nem a reklám helye. De.
