A Titanic parancsnoki hídjáról ma egy utolsó ajánlatot intéztek a Jéghegyhez. Tárgyalnának vele az ütközés elkerüléséről. "Végül is mindketten ugyanazt akarjuk, hát mondjuk a Jéghegy talán nem, de egy a kettőből is több, mint a semmi. A Titanic hajózni akar, a Jéghegy meg süllyeszteni, ezt a két igényt kellene valahogy összeegyeztetni. "
A Jéghegy nyilatkozott a New York-i Távírdának, hogy neki egyáltalán nincsenek rossz szándékai, ők be fogják tartani az Alaptörvényt, ők is dekára annyit fognak veszíteni a súlyukból, kisangyalom, mint az általuk kiszorított víz súlya. Térfoglalásra van szükség, mondta a Főjég az antarktiszi találkozón az aljegeknek, és itt most pontosan egy Titanic méretű teret kellene elfoglalni, de attól az még megmaradna, csak nem egészen a tenger tetején, hanem inkább az alján, de ez csak technikai kérdés.
"Mi is vízből vagyunk és rossz érzés, hogy ezt sokan kétségbe vonják - mondta a Jéghegy a Független Távolbalátónak. Olgácska kedves, hát vagyok én kálium-szulfát, hát nem vagyok, tudomásul kell venni, hogy a tenger kétharmada jégből van (ez nem egészen igaz, de annyi minden nem igaz, most eggyel kevesebb vagy több) és a jelentéktelen, de azért cuki kis hákettőókmolekulák arra szavaztak, hogy a hajózást hatékonyabban kell művelni, a liberális elit horizontalitását meg kell haladni a nemzeti vertikalitással. A le is csak egy fel, csak egy negatív fel."
"Tulajdonképpen minden pontosan úgy lesz, mint eddig. A Titanic maga dönti el, hogy New Yorkba akar menni vagy a Mariana árok irányába. Nem tudom megmondani, hogy melyik irányba fog haladni, van róla egy elképzelésem, de ez csak egy elképzelés a sok közül. Mi a hajózásba nem kívánunk beleszólni, de azt el kell fogadni mindenkinek, hogy nem lehet csak úgy menni innen oda, aztán onnan ide a végtelenségig. "
Az előző kapitány nyilatkozott arról, hogy amikor kiírták a langyos víz kifejlesztésére irányuló országos pályázatot, egyesek azt szerették volna elérni, hogy a szilárd halmazállapotú langyos vizek irányába történjenek a fejlesztések. Sivalkodnak a liberális tengerészek, ahelyett, hogy átképeznék magukat búvárnak, pedig az egyirányú búvár hiányszakma - írta a Jeges Időkben valaki, aki nem igazán színtelen és főleg nagyon nem szagtalan.
Két eset van. A Titanic meggyőzi a Jéghegyet, hogy folytassák együtt útjukat a végtelen tengeren, aztán üljenek be egy Mai Tai-ra a Vidám Tengerész nevű brooklyni lokálba, vagy a Leonardo di Caprionak már megint kampec. Amíg élünk, remélünk. Ha meg nem élünk a mínusz harminc fok baromi jól konzerválja a testet, évszázadok múlva is leolvasható az arcunkról a határtalan optimizmus.
