Tamás Gáspár Miklós decemberi előadása egy kasseli konferencián. Ez pedig Chantal Mouffe előadása ugyanazon konferenciáról.
Ma délelőtt ezzel a két előadással kezdtem az évet. Most erre volt kedvem.
Magyarországon főleg inkompetens senkik szoktak ezekről a dolgokról beszélni, felkészületlen, a középszerűségről is csak álmodozni tudó dermesztően hülye figurák, akik számlakönyvvel a kezükben vonulnak be a a televíziós stúdiókba okoskodni. Majomparádé az egész, olyanok előadásában, akik soha életükben nem mélyültek el semmiben, ami szignifikánsan különbözött volna egy elhízott felcsúti futballista ánuszától, és ezt nekem valamiért halálosan komolyan kellene vennem. Hát nem.
TGM előadásban van egy részlet (az Alasdair Macintyre After Virtue kapcsán, melyet sorok szerzője egészen szürreális körülmények között próbált egyszer elolvasni), ami segít megérteni a TGM-jelenséget, legalábbis nekem segített és még talán elgondolkodásra is késztetett. TGM nézőpontja kellemetlenül "unfashionable", nem szeretünk ilyesmiről beszélni. Olyan "komcsiszagú" az egész - rázzuk le magunkról (és amúgy tényleg), pedig nem árt odafigyelni rá, csak néha zavarba ejtő.
Mouffe az agonisztikus demokráciafelfogás híve, tagadja konszenzuális, deliberatív demokráciaeszményt, és az elmúlt évek eseményeit inkább sorolja a center-left és a center-right kiegyezéses demokráciája bukásának, vagy időleges visszaszorulásának, mintsem valamiféle, a liberális demokrácia alapjait veszélyeztető, fasisztoid eszme térnyerésének. Mindkét előadást érdemes meghallgatni, és azt is gondolom, havonta párszor érdemes komolyan gondolkodó emberek beszédébe belehallgatni, komolyan gondolkodó emberek szövegeit elolvasni, ahogy komoly színházba is érdemes járni, akkor is, ha esetleg a komfortzónánk határain kívülre kell érte mennünk.
2017 a hülyék további lázadásának éve lesz- közölte nemrég a hülyék egyik vezére. Nem baj, majd többet olvasok másoktól, többet figyelek másokra, és amíg az embernek van középső ujj a kezén és tudja mire való, nagy baj nem is érheti.
