"...egy magyar élet nem jár mindenkinek, csak azoknak, akik megdolgoztak érte" (Orbán Viktor, aki megdolgozott a magyar életért, a kedves vejével, fogorvosával, gázszerelőjével, ultipartnereivel együtt)
A magyar élet átlagosan havi 154000 forint nettó jövedelmet jelent, fizikai munkások esetében 105000 forintot, utóbbi ebben a pillanatban 250 fontot ér, a brit minimálbér negyedét. Ez az a magyar élet, ami nem jár mindenkinek, csak azoknak, akik megdolgoztak érte.
Orbán Viktor szerint neki elsősorban a saját népével kell törődnie, amiben tulajdonképpen igaza van. A törődés jelenleg egy olyan oktatási rendszerben nyilvánul meg, amelybe kerülvén a havi 250 fontot kereső szülők gyermeke készen áll majd arra, hogy ő is havi 250 fontot keressen. Pontosan ennyire van vele törődve.
Magyarország nem csak a felső-középosztályhoz tartozó budapestieket jelenti. A magyar vidék, beleértve a vidéki nagyvárosok jelentős részét, nem túlságosan élhető hely, nem nyomorúságos, de azért meglehetősen szürke és szomorú. Persze a magyar életek negyven százaléka mégis csak nyomorúságos, és a következő harminc-negyven százaléknyi élet sem csillog-villog, leélhető éppen, de jelentős miértekkel.
Orbán Viktor elfelejtette hozzátenni, hogy azok, akiktől félti a magyar életet, egyáltalán nem akarják a magyar életet, és azok jelentős része sem óhajtja a magyar életet, akiknek tulajdonképpen járna. Azok a magyar fiatalok, akik teleírják a Facebookot azzal, hogy mennyire szeretnék halva látni a migránsokat, néha azzal is teleírják a Facebookot, hogy mennyire szeretnének egy állást egy londoni étterem konyhájában.
Nem jó a magyar élet. Nagy átlagban akár kurva rossznak is nevezhetnénk. Utálják is rendesen a magyar életet a magyar életet élők, és az a kis öröm, hogy most esetleg valakiknek még rosszabb lesz, nem biztos, hogy kitart a következő fizetésig.
