Fareed Zakaria (az "illiberális demokrácia" kifejezés atyja) írt egy cikket a Washington Post-ba, "Why America's obsession with STEM education is dangerous" címmel. A STEM a Science, Technology, Engineering and Mathematics rövidítése.
Számos válaszlevél érkezett a cikkre. Pl. ez, ez és ez.
Zakaria tézise szerint a STEM hangsúlyozása a "broad-based learning" elhanyagolásával jár, ami a kritikai gondolkodás és a kreativitás színvonalának össztársadalmi csökkenéséhez vezet. A broad-based learning alatt a műveltség és a kommunikációs képességek fejlesztését értik, általános jellegű, tipikusan bölcsészeti (liberal arts) képzéseken keresztül. Az amerikai természettudományos oktatástól ez egyébként egyáltalán nem idegen, amire többen fel is hívták Zakaria figyelmét. A pozitív konnotációjú "broad based-del szemben igen gyakran állítják szemben a jellegzetesen negatív konnotációjú "rote education" fogalmát, amit talán magolásnak is lehetne fordítani, bár valójában az "algorithmic and computational skills" (nem tudom pontosan lefordítani magyarra, a skill szó képességre való fordításával is veszít valamennyit az ember) fejlesztését is jelenti. Általában is igaz, hogy igen gyakran a "hard skills" és a "soft skills" fejlesztése közötti súlyozás kerül a viták centrumába.
Magyarországon sokkal élesebb konfliktus rajzolódott ki az utóbbi években a bölcsészeti/társadalomtudományi képzések körül, mint az Egyesült Államokban. A magyar kormányzat "obszessziója" nem is igazán a STEM fejlesztésével, hanem a nem-STEM jellegű képzések visszaszorításával kapcsolatos.
Nálunk klasszikus értelemben vett "broad-based learning"-ről alig beszélhetünk, a viták nem is erre vonatkoznak, hanem arra, hogy a kormányzat csökkenti-e (igen) a bölcsészeti/társadalomtudományi egyetemi képzési helyek, egyes esetekben szakok, számát. Palkovics államtitkár meglehetősen szerencsétlen viccelődése a bölcsészekről, illetve nulla impakt faktorú akadémikus elődje megfigyelése arról, hogy a bölcsészek egyáltalán nem termelnek értéket, elég jól jelzi azt, hogy milyen színvonalon gondolkoznak a kérdésről azok, akiknek éppen az erről való gondolkodás lenne a feladata.
Magyarországon nem igazán az a probléma, hogy nem jelentkeznek elegen a STEM-szakokra, hanem sokkal inkább az, hogy akik jelentkeznek, azoknak jelentős része ijesztően felkészületlen. Nyilván vannak legitim érvek a humán/reál képzések arányainak megváltoztatásával kapcsolatban, de azt senki sem várhatja el, hogy bölcsész/társadalomtudományi érdeklődésű fiatalok tömegei jelentkeznek inkább mégis fizikusnak. A műszaki/természettudományos elitképzés színvonalához egyáltalán semmi köze sincs annak, hogy hányan mennek antropológusnak. Talán az economics/business education -> engineering/natural sciences átmenetnek lehet valamennyi értelme, de érzéseim szerint nem sok.
A kérdés valójában az, hogy milyen súlyt akar adni a magyar politika a felsőoktatásnak, mennyit hajlandó rá költeni, és csak ezen kérdések után lehet beszélni a finomhangolásról.
Teljesen mesterségesnek és főleg teljesen értelmetlennek tűnik a STEM és a bölcsészeti/társadalomtudományi képzések jelenlegi szembeállítása Magyarországon. Magyarországon a kritikai gondolkodás és a kreativitás színvonalának csökkenését tökéletesen össze tudjuk egyeztetni a természettudományos/műszaki egyetemi output színvonalának csökkenésével. Az is igaz, hogy különböző csoportok teljesen értelmetlen egymásra uszításában és a tét nélküli generális hergelésben probléma mentesen hozzuk a nemzetközi színvonalat.
Nálunk nem nagyon vannak olyan viták, amelyeket Zakaria kezdeményezett, pedig ezekre szükség lenne. Nem engedhető meg, hogy idióták einstandolják ezt a kérdéskört. Itt az országunk karakteréről, intellektuális erejéről és versenyképességéről van szó. Vannak problémáink, amelyeket kezelni kellene, de nem egymás rovására, hanem párhuzamosan, esetleg az érintett egyetemi, akadémiai rétegek kooperációjával.
Magyarországnak feladatai vannak és nem háborúi.
