A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Mi oroszok

2014.12.30. 12:18 | jotunder | 25 komment

Címkék: színház ascher café

     Két perc volt hátra a kezdésig. Általában tudom, hogy mit nézek meg, de a Fényevők című darabról még sohasem hallottam. M. megnézte a telefonján (félelmetes dolog, hogy az ember a telefonjából tud meg mindent, így persze telefonméretűvé válik  a tudásunk is, de mit lehet tenni), és kiderült, hogy ezt a színdarabot Maxim Gorkij írta 1905-ben. Ugyan mint mondhat nekem Gorkij - kérdeztem magamtól. Mindent - válaszolta Gorkij.

     Fényevők azaz a Gyetyi szolnca, a Nap gyermekei,  mint minden rendes színdarab, amit az elmúlt pár ezer évben írtak, rólunk szól. Rólunk nagyszerű értelmiségiekről, akik a saját életünkön kívül mindent tökéletesen átlátunk, akik a saját szakmánkon kívül mindenhez értünk, akik ülünk a monitor előtt és elmondjuk a világnak, hogy mihez tartsa magát. És nincs is más választásunk, mert a valóság elviselhetetlenül hétköznapi. A holnapi cselekedeteink szükségszerűen kicsik és földhöz ragadtak a távolabbi jövő nagyszerű tetteihez képest, az utcákon sétáló lények pedig kínosan emberszagúak, emberi léptékűek és emberi célúak a megváltáshoz. Az absztrakt embert kell megváltanunk tehát, nem Jegort a részeges lakatost. A Nap gyermekei vagyunk, és a Nap gyermekei nem foglalkozhatnak mindenféle koszos és hideg bolygók szomorú és kisszerű lakóinak problémáival.

     Mi oroszok ( mert a megnemértettségünk, a nagy és rendkívül fontos lelkünk, a nagytatától örökölt, felújításra érett, polgárinak is nevezhető lakásunkban lefolytatott,az élet nagy kérdéseit érintő beszélgetéseink és elvágyódásunk a minket lenézésre sem méltató Nyugat irányába mindannyiunkat orosszá tesznek) képtelenek vagyunk a gyakorlatiasságra, a kicsiny lépésekre, a belátható tervekre, és mindig meglepődünk, amikor az állatorvos felakasztja magát, amikor a világ ránk töri az ajtót, amikor minden kifordul magából, ahelyett, hogy úgy működne, ahogy megálmodtuk a tea mellett. 

   Úgy alakult, hogy egy orosz tinédzser, bizonyos Anton  Pavlovics Csehov színdarabját is megnéztük. Alig  tizennyolc éves volt, amikor a Platonovot írta (bátyja szerint a darab megbocsáthatatlanul gyenge de ártalmatlan tákolmány) és csak jóval a halála után mutatták be. Mint minden rendes Csehov-darab a Platonov is valamely távoli kormányzóságban játszódik, ahol a végtelenségig eladósodott tábornoknék körül összegyűlnek a tanítók, a nyugalmazott  ezredesek, az orvosok és arról álmodnak, hogy egyszer elmennek Moszkvába. És ahogy a végén mindig a németek nyernek a futballban, itt is meghal valaki, szükségszerűen de mégis értelmetlenül. A mi tábornoknéink körül a Facebookon gyűlnek össze a tanítók, a nyugalmazott ezredesek és az orvosok, és mind el akarnak menni valahová, ahol értékelni tudják azt. hogy még a vodkát is a lelkükkel isszák, és ha meg nem is hal senki, de kimondatik, hogy ki a cár szolgája azért, mert a  mensevikek zászlaját viszi a narodnyikok tüntetésére a Bolsoj elé, miközben Raszputyin az Ermenszkij Gildovics Zennya házikabátkájában rugdossa az öreg muzsikokat. Álmodozunk egy kicsit arról, hogy az Esztergom-Csepel menetrendszerű kishajójárat a Parlament felé fordítja lövegtornyát, de aztán jön egy új hír, egy új lehetőség arra, hogy kiragyogjunk a karból, mert mi oroszok mindig ki akarunk ragyogni a karból, és várjuk, hogy elkergessék a cárt, hogy jöhessen végre egy édes pofa, aki villamosítja az egész országot.

   És ez így van jól. Mert nem tud máshogy lenni. 

süti beállítások módosítása