Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

  • Hibás feed URL.

Híres utolsó szavak

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Hogy a hangfal adja a másikat...

Yes rovat

2014.05.17. 10:00 | szempontpuska | 13 komment

Címkék: hangfal

Emlékeztek még arra a mozdulatra, hogyan kell a lemezre ráengedni a tűt?

Mai zenei betétünk előadója számomra igen későn került hallótávolságon belülre. A hajtás után következő számban is először inkább a klip, semmint a zene fogott meg, de aztán megszerettem azt is.

Lemezszalámi.png

Hogy blogunk felkent zeneértői felé is tegyek egy gesztust, mai adásunkban szereplő együttest a világ legelismertebb progresszív zenekarai között tartják őket számon, a Pink Floyd, a a Genesis, a King Crimson és amellett a csapat mellett, melynek nem vagyok hajlandó leírni a nevét (sem).

Kakasos nyilván jön majd és megjegyzi, hogy mind Jon Anderson, mind pedig a Yes ekkorra már túl voltak a fénykorukon, dehát én vagyok a példa rá, hogy még a későn jövőknek is jutott valami élmény a produkciójukból.

Jon Andersonnal évekkel később közös zenei platformra is kerültem, amikor (Kraftwerk irányából...) nyitva Vangelis felé, beszereztem a Friends of Mr. Cairo, a See You later vagy a Private Collection című bakeliteket. De ez majd egy egész hétvégés széria története lesz...

Ha ma olyan hangulatban vagy, hogy szeretnéd lerázni magadról a hétköznapok szürkeségét, kiszállni a tömegből és valami egészen mássá válni, akkor neked most erre a videóra van szükséged. Lássuk mai főhősünk fájdalmas, ámde elkerülhetetlen metamorfózisát a Yes klipjében tolmácsolva! A szürke irodistából sólyom lesz (vagy sas?)

Ezt az irodaház tetejéről való leugrást azért átgondolnám.....

A bejegyzés trackback címe:

https://orulunkvincent.blog.hu/api/trackback/id/tr586177416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sajtohuba 2014.05.17. 10:19:55

Igen, ez már jó irány, de azért én maradok a Tormato, Drama, Going for the one vonulatnál. Kairó úr barátaiból jöhet nóta!

Azt tudtátok, hogy a Yes ihlette meg pl. a német újhullámos Triót is, akik képesek voltak róluk oroszul(!) énekelni:

www.youtube.com/watch?v=ZviYmTMpBXE

elmeherceg 2014.05.17. 11:56:45

Én meg inkább maradnék a Close to the Edge, Tales from the Topografic Oceans és a Relayer korszaknál...

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2014.05.17. 12:46:07

Nem akarok erről értekezést írni, csak néhány megjegyzés: A progresszív rock kiváltképpen nem az a zenei műfaj (stílus), amelynek megtámogatásához szükség lenne holmi "klipekre". Sőt, én mint "konzervatív" (csak itt, csak ebben) zenehallgató, inkább azt vallom, hogy progresszív rockot sötét szobában, csak arra figyelve érdemes (lehet jól) hallgatni - és nem holmi klipekben, azokat nézve. A klipezés az már egy másik műfaj. Persze ez - ismétlem - a régi progrock hallgató (aki még tényleg vinyl lemezekkel kezdte) mániája ez. Ma már más a világ, és a zenei klip a csak zenéhez képest egy új műfaj -nyilván annak is megvan a "létjogosultsága". Csak más(fajta) élmény, mint elővenni egy lemezt, feltenni azt, leülni, közben a borítóját tanulmányozni (a progrock műfajban kifejezett törekvés volt az önmagában is művészi lemezborítók létrehozására), és hallgatni a zenét. Aki tudja, hogy miről beszélek, annak nem kell ezt részleteznem, aki meg nem tudja, sosem fogja már megtudni.

A Yes zenéje, csakúgy, mint a legtöbb híres progrock együttes, az idők folyamán, és különösen a 70-es évek közepétől- végétől kezdődően (már ha megérték azt az időszakot) egyre populárisabbá, emiatt művészileg egyre "gyengébbé" vált. Egy Yes természetesen sosem vált popzenévé, de a korai remekeikhez képest jelentősen alább adták. Hagyjuk, hogy ez miért történt - összetett. Mindenesetre az én fülemnek az utolsó felhőtlenül élvezhető, minden ízében jó lemezük az az 1977-es "Going for The One".

A progresszív rock igazi "zenei alapegysége" nem az egyes szám, hanem az album (a lemez). Amely persze számokra bomlik, de mégis, a zeneélvezők e műfajban "lemezekben gondolkodtak", és ez voltaképpen még ma is így van. Már amennyire ma még él ez a "kultúra". No egyelőre ennyit... ;-)

RontoPal 2014.05.17. 13:29:27

@elmeherceg: Pontosan, az "Owner of..." már a populáris irány. a 90125-ről.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2014.05.17. 15:28:40

@giacomo gesso: Igen, az is jól sikerült lemezborító. Egyébként az arról szóló "ítéletet", hogy melyik a jó lemezborító, nagyon nehéz, ha egyáltalán lehetséges, függetleníteni a lemezhez kapcsolódó komplex élménytől. Amibe én még a lemezborítók szagát (igen) is beleértem, meg azt az emléket, várakozást, és beteljesedést is, amik a lemez megszerzésével kapcsolatosak. Ez persze ma már nem érthető, de anno azért volt, hogy egyes lemezekre évekig kellett vadászni, míg végre sikerült őket megszerezni.

Ha csak egyetlen egy együttest kellene kiválasztanom, amelynek szerintem a legjobbak, legművészibbek a lemezborítói, akkor az a korai King Crimson lenne.

spinat 2014.05.18. 07:59:00

@ipartelep: Bár nem klip, de azért a Kiállítás képeit koncerten az ELP-töl(csakazértis leírtam) el tudom nézegetni.

spinat 2014.05.18. 08:00:22

most így Giger halála után megemlíthetjük az ELP lemezborítóit is. Na nem a Love Beachre gondolok.

spinat 2014.05.18. 08:02:27

@ipartelep: az "elkurvulás" gyönyörü példája az Asia. Fel nem tudom fogni, hogy ezek az emberek hogy voltak képesek ilyen zenét csinálni.

spinat 2014.05.18. 08:03:58

Mivel nem akarom a posztolót tovább bosszantani az ELP leírásával, inkább azt írom, hogy Nice, KC, Atomic Rooster

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2014.05.18. 10:49:43

@spinat: Azt mondom erre, hogy az Asia csak a tagok korábbi produkcióihoz viszonyítva volt (és persze a 10 évvel korábbi nagy progrockhoz képest) silány zene. Saját korának progrockjához képest már nem, abban a felpuhult, elpoposodott közegben már nem volt annyira silány. Én sosem hallgattam, gyűjtöttem Asia lemezeket, mert a fenti jelenséget látatlanban (tulajdonképpen "hallatlanban" - ehhez még csak hallgatnom sem kellett őket - elég hozzá 3 hang) is tudtam, nem voltam kíváncsi ilyen "popzenére", és különben is, a régi nagyok foghíjait hajtottam. És persze valamennyire érthető is ez a zenei elgyengülés, hiszen a 70-es évek első harmadától eltérően, amikor is a progrock nagy divat volt, 10 évvel később ennek már rég leáldozott. Továbbá, az is játszik, hogy akkorra a műfaj már elkezdett szélesedni, differenciálódni, sok alstílusra bomlani. Érdekes módon a Progarchives oldal az Asiát a "prog related" stalusba sorolja (a Black Sabbatht, Led Zeppelin, Queen, stb-vel együtt), de én ezt vitatnám. Ha érdemes lenne vitatni, belemenni ilyen minuciózus műfaji értelmezésekbe. De szerintem nem érdemes ennyire mélyen, és ezeket a nagyon árnyalt különbségeket amúgy is csak az érzi, annak mond valamit, aki oda vissza keni vágja több 1000 együttes zenéjét.

1 szó mint 100: Az Asia tagjai tényleg jelentősen lejjebb adták (King Crimson, UK, ELP, Yes), de ez a "korszak fényében" (árnyában) szinte érthető volt, akkoriban nem jártak szép idők a progresszív rockra, a korábbi nagy együttesek többsége is elgyengült. Ilyen van, a zene is egy dinamikusan változó művészet, és ahogy mondani szokás, olyan "kegyelmi pillanat" (zenei forradalom - az volt), mint a 60-as évek vége, 70-esek eleje, ritkán jön el.