Lassan kidörgöljük az álmot és/vagy a másnapot a szemeinkből, körbetekintünk, hátha ébren van már valaki a családból, aki ágyba hozna egy kávét, de lemondóan kell legyintenünk. Feltápászkodunk és fülünkben (mindkettőben) ott van még az éjszakai trombitaszó hangja, folytassuk is innen...
A hangulathoz igazodva egyelőre csak csendesen, hogy senki meg ne hallja:
Így azért visszahúz az ágy, pörgessük fel némileg a napot:
Ezzel valószínűleg sikerült a családot is felébreszteni, jöjjenek most a szomszédok! (És így Chris Botti ürügyén sikerül becsempésznem legnagyobb kedvenceimet is :))
Ja, igen: zenehallgatásban gazdag esztendőt kívánok! (Persze azt sem bánnám, ha a zenehallgatás lenne a legkisebb bajunk ebben az évben...)