Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek,
És mézédes szavakkal hamisan szólának Őróla,
És szemük forgatván felmagasztalták őt, és merítkezvén az ő dicsőségéből,
Hatalmasok és kevélyek lettek,
Eleitől fogva szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Eleni,
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttatál.
Lőn pedig, hogy mikoron imádkozott egy helyen, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait.
Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: A huszonegyedik század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.
Elébe mentek akkor a farizeusok és kérdezték: mi végre tagadod meg, Mester, Atyáid örökségét? Hahogy Te magad is ott ültél ama kerekasztalnál az írástudókkal, akik törvényt adtak Hungáriának.
Monda azért nékik: ne azt nézzétek, amit mondok nektek, hanem amit teszek.
Monda pedig Viktor: Mihez hasonló Isten országa?
Hasonló a bokrétához a kalapon, melyet a férfi vevén, ünnepkor fejébe húz és elmén a templomba.
Annakokáért mondom néktek: ne firtassátok az Atya szándékát, melyet általam közöl veletek.
Ne firtassátok hát Ábrahám házából való Kaya járását, mert ő velem van.
És hazatértek a farizeusok és nem firtatták többet Kaya járását, sem Tot házából való Józsefét.
És felméne Viktor Kötcsébe és mondá a tanítványainak: Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket.
És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe.
Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete.
Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, oda veté.
Körülvették őt akkor a leselkedők, kiket az írástudók küldenek vala Viktor után, hogy a kezöket reátegyék, és kérdezék: Mester, ha ez a szegény asszony mindenkinél többet vete, mert ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, oda veté, akkor miként lehet igazságos az egykulcsos adó?
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
És lőn azok közül a napok közül egyben, mikor ő a népet tanítá és az evangéliumot hirdeté, előállnak a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
És mondának néki, hogy nem küldheti bé a tanítványait Mammon templomába,
És nem védheti meg a templom kincseit és nem oszthatja szét az emberek között.
Monda pedig nékik Viktor egy példázatot: Tekintsétek meg ezt a fügefát és minden fákat.
Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.
De a főpapok és az írástudók és az idegenek, akiket a főpapok magukhoz szólítanának, nem engedék be a szívükbe Viktor példázatát és öklüket rázván visszatérének Mammon templomába.
Mondá pedig Viktor a tanítványainak: látjátok, én készen állok a tárgyalásra.
Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
Mikoron pedig Ezékiás fia Simor kijöve Mammon templomából, köszönté őt Viktor a templom lépcsőjén.
Látod, Simor, te nem engedted be a szívedbe az evangéliomot, és most Isten a kezembe adta Mammon templomának kulcsát.
Megvédem a templom kincseit a farizeusoktól és az adószedőktől, és szétosztom azt az emberek között.
Megszaggatta akkor ruháit Simor, és egy sánta, vak szamáron Tel-Avivba menekült.
(folytatjuk)
