Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

  • Hibás feed URL.

Híres utolsó szavak

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Ő, az agresszív kismalac — első félidő

2012.05.21. 10:00 | Pásztörperc | 5 komment

Címkék: színház

A Madách színházban látható Én, József Attila című operettet a jegy.hu:

http://www.jegy.hu/programs/33396/EN_JOZSEF_ATTILA.html

nagyon szépen harangozza be:

"A rendező Szirtes Tamás és a színészként már méltán elismert társrendező Szente Vajk, valamint a tehetséges fiatal szerzők Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston, József Attila életének meghatározó pillanatait varázsolják színpadra" stb.

A varázsolják, az stimmel. Csak éppen nem színpadra, hanem el. A felismerhetetlenségig. Az ember nézi, nézi és nem érti: kik ezek a figurák ebben az egyébként ismerős történetben? Ki ez a fehér inges, jól szituált fiatalember a vasalt nadrágjában, akinek olyan szorgosan véxavaznak a többiek? És kik ezek a többiek? És mit csinálnak? Eljátsszák valaki másoknak az életét? Mert hát a saját, láthatóan polgári-értelmiségi, társasági  életükben ilyesmiket egészen biztosan nem csinálnának. Jól láthatóan nem is értik ám, hogyan keveredhetnek ilyen helyzetekbe (mármint azon kívül, hogy ezt írja elő nekik a szerző meg a rendező). Egyfajta kulcsmondatként a darabbéli Vágó Márta (amikor éppen nem akar lefeküdni a darabbéli József Attilával) azon kesereg, hogy "Milyen szakadék tátong a versek és az élet között!" (remélem, pontosan idézek).

Hát egy frászt.

Az egész koncepcióból éppen az az életérzés marad ki, hogy a világ nagy és ellenséges, benne a költő kicsi és magányos. Nagyon magányos, és kétségbeesetten vágyik valakire, aki kihúzza őt a pengék és fogaskerekek közül, hogy belékapaszkodhasson az ő tíz körmével. Ehelyett van némi évődő társalgás meg játékos kis rímelgetések, könnyed flört, amint ez jobb szalonokban dívik máig is. Aztán, amikor el kell válni, akkor bemutatjuk, hogy tudunk mi kapaszkodósat is játszani: ez az ennek érzékeltetésére  alkalmas pillanat. Nem, a darabbéli J.A. nem fél semmitől és nem fél senkitől: nyugodt és magabiztos, mindenkit le akar játszani a pályáról (kiváltképpen Illyést). Azt, hogy "Pubertáskori zavarok eredményeként többször öngyilkosságot kíséreltem meg" pontosan olyan hangsúllyal mondja, mint én azt, hogy "Vasárnap rántott sajt volt ebédre. Előtte húslevest ettünk". Így történt, hát beszámol róla, de semmi köze hozzá. (Nem én főztem az ebédet.)

Azt, hogy József Attilában (is) mindvégig ott rejlett a gyermek, úgy érzékeltették, hogy időnként beküldtek a színpadra egy valódi kisgyereket (néma szerep), és megfogták egymás kezét, vagy mi. Ezzel az irtózatos közhellyel üzenték nekünk: "Tudjuk ám mi is, milyen fontos volt az ő gyermekkora, és mivel a darab többi részében ebből nem érződik semmi, úgyhogy itt van, nesztek!"

Az Attila szerelmei alcímű előadásban azt akarták a számba rágni, hogy a tőkéseké a hatalom. Hát ezt eddig is tudtuk. Azt viszont, hogy milyen hatalom Attila szerelmeié, még csak meg se próbálták elmagyarázni. No, hát Attila nem egy ilyen nyálas szájú lingyi-langyi volt, hanem (a sokat példálózott Adyval szólva) maga a tűz. Hát a lángolás, a hév valahogy kimaradt. Posta Victor megpróbálta, de egyedül küzdött a színpadon. Beleadott mindent, ami tőle telt, de a többiek tényleg csak véxavazók voltaxínészként mintha ott se lettek volna. Megoldották a házi feladatot, és kész. Muri Enikő is felmondta a leckét, maga Muri Enikő azonban teljesen kimaradt belőle. Sajnos, a hangja nem pótolhatja a játékot, színészileg pedig rettentő sokat kell még tanulnia. Nagyon rutintalan — vagy a tehetség is hiányzik? Valahogy nem látszott, hogy akár Márta, akár Attila szerelmes lenne. Pestiesen szólva: ez sem jött át — mint két fadarab, úgy álltak egymással szemben.

Azért csak első félidő, mert én bizony a szünetben eljöttem. Gondolkodtam rajta, hogy sikoltozzak-e közben egy kicsit, de aztán úgy gondoltam, hogy ennyit nem ér meg a dolog. Ráadásul a szünet előtt az utolsó előtti szám a Nagyon fáj volt, és az nekem határozottan és egyértelműen tetszett. (Egyedül az egész felvonásban, de hát akkor is...

A darabbéli J.A. két világban él: a polgári szalonokéban-kávéházakéban és a szervezett munkásokéban. A kávéházakban polgárként viselkedik, amikor pedig a munkások gyanakodva szemlélgetik nem éppen odaillő ruházatát, hát tájékoztatja őket, hogy "Én is proletár vagyok. Költő." A munkások reakciója adekvát: Ja, hát Te írtad a Nincsen apámat? Akkor közénk tartozol! — és eközben nem röhög fel senki. Se a színpadon, se a nézőtéren. (Nekem a döbbenet okán nem sikerült: egész egyszerűen bennem szorult a levegő. Azóta is sajnálom.)

A polgárok-értelmiségiek: csupa egyéniség. Kiválóan elkapott figurák: csak egy-két gesztussal, egy-két mondattal felvázolva, de ahány, annyiféle. A munkások: az arctalan tömeg. Megkülönböztethetetlenek, és nagyon hangsúlyosan nagyon munkások — ahogyan ezt az egyéniség értelmiségi az ő kicsiny íróasztalkája mellett elképzeli. Még kirándulni is overállban járnak, hogy még egységesebbek legyenek. Szívemből kívánom a rendezőnek és a kosztümtervezőnek, hogy menjenek el egyszer overállban kirándulni. Nem sokat: csak egy olyan tíz kilométert. Közben heverésszenek egy kicsit a fűben, meg énekelgessenek, szóval, próbálják meg jól érezni magukat... Aztán olvassanak egy keveset az ún. szervezett munkásokról, a dalárdákról és olvasókörökről — és próbálják meg magukat arctalannak és műveletlennek érezni.

Arra a "koreográfiára" amit a jobb sorsa érdemes tánckarnak végig kellett idétlenkednie, nem találok megfelelő szavakat. Időnként becsuktam a szemem, a kezembe temettem az arcom, és számoltam — némi önvédelem.

Tökéletesen kimarad a darabból József A. intellektusa: tanulmányairól annyit tudunk meg, hogy már az általános iskolát is egyfolytában kerülte, helyette csavargott. Az egyetemről pedig kicsapták, és azóta is csavarog. Tökéletesen érthetetlen marad, hogyan vehettek fel egy krónikus iskolakerülő proligyereket az egyetemre. Gőzünk sincs, mitől érthette meg, mitől képezhette le olyan pontosan a társadalmat, a világot — már pedig meg kellett értenie, mert életben akart maradni benne. Az aztán végképp rejtély marad, hogyan helyezkedhetett el francia levelezőként vki, aki egész életében csak csavargott. Pardon, ez mégis kiderül: protekcióval. Elvégre Magyarországon ez kell az elhelyezkedéshez, és semmi más.

 Hát ennek a darabnak az elfogadtatásához és színre állításához vajon mi kellett?

A bejegyzés trackback címe:

https://orulunkvincent.blog.hu/api/trackback/id/tr744527188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Munchausen 2012.05.21. 11:18:13

Magyarorszagon soha a budos eletbe nem fognak megbekelni egymassal az emeberek, mert mindig jon majd valaki aki felemleget valamit a multbol, hogy a jelen aljassagait eltakarja, jelenleg Orban teszi ezt.

épészmérnök 2012.05.21. 14:46:42

Köszönöm! Még nem döntöttem el, hogy ívben elkerülöm ezt az előadást, vagy elmegyek egy jót mulatni, ha arra járok. Az előbbire hajlok, mert ha Szabolcska Mihályról szólna az előadás, akkor felhőtlenebb lenne a szórakozás.

esernyősEvezős 2012.05.21. 14:54:26

Az kellett, hogya Madáchban kiírtak egy pályázatot zenés darabra. Jelentkeztek sokan. Kihirdették a győztest - aki nem e darab szerzője volt. Nem tetszett nekie végeredmény. Elment panaszkodni a minyisztyériumba - ha jól emlékszem Rózsi nénihez. A minyisztyériumból letelefonáltak a színházba, hogy ez jó darab, középiskolásoknak szinte kötelezővé kéne tenni a megtekintését, mert közel hozza JA-t. Ha már nem nyert, elő kéne adni. És lőn ....

Azt, hogy Szirtest mivel vették rá, tudja a fene - bár sejtések lehetnek -, hogy a jelenleg mindencsapbólénfolyok Szente Vajk kinek a kicsodája és micsodája, hogy lassan már nem lesz darab nélküle, azt meg majd valaki tán megírja ....

(Erről a darab körüli mizériáról korábban lehetett olvasni, tán a népszabi is foglakozott vele, és szintottan volt egy nagyon durva kritika a premierről ...azon sokan elszörnyedtek, hogy hogyan lehet ilyesmit leírni egy előadásról. Olvasva a tiedet, minden szava helytálló lehetett!)

zsazsu4 · http://orulunkvincent.blog.hu 2012.05.22. 07:54:46

Dear P/c!

Hogy a pék 'szába jutott eszedbe a Madáchba menni??? ;-)

Pásztörperc 2012.05.22. 08:55:27

@zsazsu4: Az egyixerző mamája nálunk dolgozik, és szervezte. Négyen mentünk. Ketten léptünk le a szünetben, a másik 2 állítólag élvezte, sz'al ez egy reális alternatívának is tűnhetne, ha nem lenne ennyire hihetetlen...