Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

  • Hibás feed URL.

Híres utolsó szavak

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Caligula helytartója

2012.05.08. 16:50 | Pásztörperc | 1 komment

Címkék: színház

A wikipédia szerint ez a mindössze 63 évesen elhunyt Székely János legjobb színműve; az egyetlen, amit halála (1992) óta is rendszeresen műsorra tűznek.

Én még a Vak Béla királyt láttam: ez tényleg jobb. A Port.hu szerint ez a magyar drámairodalom egyik csúcspontja: mélyen egyetértek.

Miként édesanyám is, tehát meghívott, nézzük meg a Komáromi Jókai Színház vendégjátékát a József Attilában. Ő korábban a Pesti Színházban látta (Lukács Sándorral és az általa különösen zseniálisnak tartott Vallai Péterrel; rendezte Marton László), én a Nemzetiben (Tordy Gézával és Csíky Andrással; rendezte Taub János) — mindkettőnk emlékeiben lenyűgözően nagy előadás él.

Nos, a Jókai Színház produkciója (rendezte a Miskolcról importált Béres Attila) nem lenyűgöző és még csak nem is nagy. A mondanivaló időtlenségét a XX. század közepének SZTK várótermeit idéző bútorzat hivatott kifejezni — ezt az irtózatos közhelyet (díszlet: Horesnyi Balázs) az ember vállrándítva tudomásul veszi. A zsidók küldöttségét a római katonák gyakorló öltözékben fogadják: ezt elkönyvelhetnénk szándékos sértésnek, amellyel a rendező kvázi szembefordul az író szándékával, de legalábbis eltér tőle — ha a gyakorló nem lenne tereptarka. Egy sivatagi országban. (O, sancta simplicitas!) Öt zsidóból háromnak födetlen a feje — ennek a dramaturgiai funkcióját nem sikerült kitalálnom, és ugyanez a helyzet egy csomó más, teljesen esetlegesnek tűnő részlettel. Olybá tűnik, a színpadra állítás vezéreszméje a "pillanatnyilag jó ötletnek látszott" volt: hát, eléggé vegyes izé sikeredett belőle.

Tudomásul veszem, hogy egyes rendezők az elidegenítő effektusok elkötelezett hívei; a powerpointos bemutatókat, a videojátékokat stb. edzett közönségként fogadom. Azért, hogy jó színdarabot láthassunk, nem elég megvenni a jegyet, ezeket is el kell viselni. Elviselem hát. De szeretném, ha legalább bizonyos arányokat betartanánk! Szóval, ha nem lett volna ott Jóanyám, akkor bizony már a darab legelején felálltam és dérrel-dúrral kivonultam volna — akkor, amikor negyedszer kapcsolták fel a színpadi neonokat azt érzékeltetendő, milyen piszkosul megvárakoztatja ez a római kormányzó a zsidó delegációt. A zsidók ültek, ültek és vártak, csak vártak. Elidegenítés O.K. De legalább legyen előtte valami, hogy legyen mitől elidegenedni!

Jó színészek persze akármilyen rendezést elvisznek a hátukon — hát itt nem. Drága anyám nem győzi emlegetni, hogy amikor ő ifjan elkezdett színházba járni, akkor a színpadi suttogást bárki megérthette a hátsó sorban is. Manapság, ha a színészek sutyorogni kezdenek, egymást közt teszik: nem érti azt rajtuk kívül senki. Elfogadja persze, hogy akkor még az ő hallása is sokkal jobb volt — no de nem ez a lényeg, mondja.

Hát, tudja a fene... mindenesetre, a Petroniust módfelett rokonszenves figurának alakító, friss Jászai Mari-díjas Tóth Tiborral, a Komáromi Jókai Színház igazgatójával nincs ilyen probléma: ő gondosan formálja szavait. SZVSZ túl gondosan: a vesszőnél előírásszerűen fölviszi, a pontnál gondosan leereszti a hangsúlyt, és mindkettő után megtartja a kellő szünetet. Úgy deklamálja el a jambusokat, mint egy irodalmi színpados — közben a szöveg értelme szinte tökéletesen elvész.

Viszont a főpap szerepére Budapestről importált Papp Zoltán úgy jó, ahogy van. Éppen ezért a darab kényes egyensúlya fel is borul: a mozdíthatatlan kőszikla Barakiás körül ugribugri római kormányzó már-már a komikum felé sodorja az előadást. Ha szabad egy, az eddigieknél is szubjektívebb véleményt: nekem a legjobban Mokos Attila tetszett Decius szerepében — végtelenül gyarló és élettel teli. Viszont Fabó Tibor kis és hálátlan szerepében semmit se hoz Agrippa alakjából, csak fölmondja a szöveget. Nincs benne se méltóság, se erő, se intelligencia, se önvád: nincs benne semmi. Mi a fenétől lehetett ez a figura király? Kb. annyira érthetetlen, mintha Schmitt Pálból akartunk volna köztársasági elnököt csinálni... A két egyetemi hallgató, Szabó Viktor és Tóth Károly a rendezés béklyójában nem tud egyéniséget vinni a két segédtiszt, Lucius és Probus alakjába (mint pl. a Nemzetiben anno Cseke Péter).

A cselekmény két szálát: a szobor be (nem) vitelét és Petronius beárulását nem sikerült egységbe fonni, pedig ugyanazon a színpadon, részben ugyanazok a szereplők játsszák mindkét történetet. Mindkettő a hatalomról, annak korlátairól és áráról szól, de sehol sem utalnak egymásra: kettejük közös erkölcsi magvát látszólag senki sem ismeri fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://orulunkvincent.blog.hu/api/trackback/id/tr394496526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bukott Rockzenész · http://b-oldal.blog.hu 2012.12.08. 14:36:29

Némileg megkésve szólok hozzá a cikkhez: tegnap este a Szkénében Szikszai Rémusz kifejezetten jó előadást hozott össze, bár a díszletek itt is anakronisztikusak voltak. Nem volt semmi felesleges vetítés, csak minimalista díszletek és maximalista színészi játék. Nekem bejött.