A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retro (115) retró (22) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Dilettánsok

2011.12.15. 11:07 | Pásztörperc | 18 komment

Címkék: színház ascher café

Flaubert utolsó művéről ezt írja a wikipédia:

"A Bouvard és Pécuchet... utolsó, befejezetlenül maradt műve. Eddigi könyveiben is pátosz és romantika nélküli hangon, gyakran szenvtelennek látszó tárgyilagossággal, még gyakrabban ironikus távolságtartással rajzolta meg történetét és figuráit – bár a fogalommá vált flaubert-i szenvtelenség (impassibilité) nem egyedüli dallama írásművészetének. Utolsó regényében a gyilkos erejű, tárgyilagos, sőt idegenkedő irónia felerősödik. Két barátságba keveredő hivatalnok–kispolgárról szól, akik örökség révén pénzhez jutnak, és feladva irodai munkájukat a legkülönbözőbb vállalkozásokba fognak, melyek mind tragikomikus kudarccal végződnek. A két balek hol a mezőgazdaságot, hol az orvostudományt akarja megreformálni, hol technikai találmányokkal próbálkoznak, hol régészettel. Bouvard és Pécuchet tragikomikus szellemi „fejlődése” egyúttal az emberiség örökös kudarcait is példázza. Az író mély idegenkedését csak felerősíti a könyv mellékleteként szolgáló „Közhelyszótár” (Dictionnaire des idées reçues, 1913), tele a korabeli köznyelv és sajtó ostoba kliséivel."

A művet Forgách András dramatizálta (Dilettánsok címmel), és Ascher Tamás állította színre a Katonában. A megdöbbentően sok helyesírási és egyéb nyelvi hibát felvonultató, ám kétségkívül mind tartalmilag, mind formailag "formabontó" színlap tanúsága szerint Ascher már a dramatizálást is erősen befolyásolta különféle igényeivel. Fogalmam sincs, milyen mű született volna enélkül, de ez végül is mellékes: mi, nézők az eredménnyel találkozunk, és az nem jó.

Nem abban az értelemben nem jó, hogy technikai gubancok lennének benne. A színpadkép tetszik, a színészek jól játszanának... Abban az értelemben rossz, hogy a két felvonás koncepcionálisan, totálisan üti egymást: a másodiknak köze sincs az elsőhöz.

Az első felvonásban ott látjuk a bevezetőben említett két dilettánst, akik olyanok, mint napjaink (közelmúltunk) magyar liberálisai: a világot kizárólag könyvekből ismerik, és az így nyert ismereteiket próbálják arra ráerőszakolni. A visszajelzésekkel nem hogy nem törődnek: észre se veszik őket — elvégre az, amit a világról tudni kell, ott van a könyvekben. Minden, ami a kezükből kikerül, irdatlanul "tudományos" és irdatlanul pocsék — emiatt aztán mindenki komplett hülyének nézi/tartja őket, mint ahogy azok is.

Aztán lemegy a függöny, és kijön a második felvonásra két jámbor, jóindulatú kisember. Nem túl okosak, nem érzik meg a történelmi eseményeket és azok mozgató rugóit, de adekvát módon reagálnak azok valamennyi rezdülésére. Minden átmenet nélkül egyszerre csak észreveszik maguk körül a többi embert és azok problémáit — lehetőségeikhez képest segítenek az elesetteken, meglátják, amikor be akarják csapni őket, személyes kapcsolatokat teremtenek; még mások jóindulatát is ki tudják érdemelni.

Nincs átmenet, nincs fejlődés: az egyik felvonásban ilyenek, a másikban olyanok. Még a narrátornak sincs egy árva szava erről az egészről.

süti beállítások módosítása