Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

  • Hibás feed URL.

Híres utolsó szavak

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Alapok

2011.10.29. 13:08 | maroz | 61 komment

Címkék: hétvége

Az a legnagyobb baj a demokráciával, illetve annak a nyugatibb változatával, az egyszerűség kedvéért hívjuk liberális demokráciának, hogy nem igazán működik magától. Nem olyan, hogy ledobjuk repülőről a pusztába, ott elkezd sugározni és akik a hatáskörén belül lesznek azok megdemokratulnak. Ez egy eléggé bonyolult rendszer, ami csak akkor működik, ha az emberek működtetik. Egy bonyolult rendszer működtetéséhez pedig elengedhetetlen némi alapkészség és képesség megléte. Mivel a liberális demokrácia alapvetően ezeknek a bizonyos képességeknek és készségeknek a birtokában lévő emberek kooperációjára alapul, ezért nem mindegy, hogy mekkora egy adott társadalomban azon polgárok aránya, akik bírnak ezekkel a tulajdonságokkal. Hogy a miniszterelnökünk is értse: ha egy csapatból kilenc ember tud focizni és kettő nem, akkor lényegesen nagyobb a valószínűsége annak, hogy sűrűbben látunk jó meccseket mint rosszat, ezzel szemben ha csak a csapatkapitány tud játszani, míg a többi tíz falábú…, nos, abból sok érdekes dolog kisülhet, de jó játék nem annyira. Esetleg annyi, hogy a csapatkapitány valamiféle kolosszálisan nagy aduásznak érzi magát és jogot formál arra, hogy ő mondhassa meg hogyan kell itten focizni.

Szóval kellenének valamiféle alapok, és ha minél több ember bírna ilyesmivel annál jobb lenne. De honnan jönnének ezek az alapok? Honnan, honnan, ahonnan az összes többi: alapvetően és elsődlegesen a családból. Olyan mintákat visznek majd ki a nagy büdös életbe a kölkeink, mint amilyeneket tőlünk, szülőktől kapnak.

Adódik rögtön egy párhuzam: ugye a demokratikus hatalom legitimitását az adja, hogy a polgár, a nép a legfőbb szuverén, tehát övé minden hatalom, de a célszerűség végett ennek a hatalmának egy bizonyos részét átadja az államnak. Mivel az állam, a hatalom hajlamos ezzel visszaélni, ezért jó dolog az, ha a polgárok minél kevesebbet adnak át az államnak a szuverenitásukból és az átadott résszel történő sáfárkodásra is árgus szemekkel figyelnek.
A gyereknevelés is valami hasonlóról szólna. Elvileg a gyerek már a megszületésétől polgár, tehát ugyanaz a szuverenitás illetné meg, mint minden más polgárt, de a célszerűség miatt ez a szuverenitása korlátozva van, és ezzel a korlátozással csúsznak félre szerintem a dolgok. Van ugyanis a gyereknevelésnek is egy etatista modellje, ahol a korlátozás szinte teljes, amire az indok leginkább az, hogy: a te érdekedben, büdös kölök! Első ránézésre tán még érthetőnek, méltányolhatónak is tűnik ez a hozzáállás, hiszen a legtöbb szülő tényleg abból a megfontolásból tart igényt a gyereke totális irányítására, mert tényleg jót akar neki.

Csak hát az ilyesmi félre szokik csúszni, többnyire. Én például egy olyan közegből jövök, ahol a gyerek (a tizenéves, kamaszodó gyerek is) nem dönthette el szabadon, hogy miként öltözködik. Egy csöppet se. Amíg az én házamban élsz, amíg az én kenyeremet eszed, addig itt az lesz, amit én mondok, jött a dörgedelem, majd a szájhúzogatásra a saller. Szelídült változatában ma is sokfelé látom ugyanezt a mentalitást. Erősen mácsó társadalom vagyunk, hozzászoktunk, hogy a mi viszonyaink elsődlegesen hatalmiak. Sok szülőnek eszébe se jut, hogy a szuverenitás-korlátozásnak lehetnének akár fokozatai is, mindig csak annyit elvonni a gyerek döntési kompetenciájából, amennyi feltétlenül szükségszerű. Ha a gyerek totálisan alárendelt szerepet tölt be, akkor esélye sincs arra, hogy az egyenlő felek kapcsolatára jellemző stratégiákat, az ahhoz szükséges készségeket megszerezze. Hozzászocializálódik az autoritásokhoz, számára a szülő nem a megszerzett, a kivívott tekintély hordozója lesz, hanem a „kinevezett” tekintély első általa megismert példánya.

Nem engedjük meg a gyerekeinknek, hogy önállóan döntéseket hozzanak, mert jajjistenem, hátha rosszul döntenek. Jól dönteni csak mi tudunk (hiszen mi ahány döntést eddig meghoztunk, az mind-mind jó volt, kivétel nélkül, ugye), majd mi megmondjuk, hogy mit kell csinálnia, mindig. Ezzel már oda is a lehetősége annak, hogy a gyerek megtanulja a döntéshozatal csínját-bínját, a mérlegelést, a későbbi következményekkel kalkulálást, így a felelősség, mint a valódi szuverenitás egyik igen erős korlátja is ismeretlen marad számára. A tévedés, a téves, a hibás döntés is nagyon fontos lenne pedig, mert abból is rengeteget lehet tanulni, el lehet sajátítani egyrészt a lelki feldolgozását (például azt, hogyan oldhatjuk okosan a hibás döntés miatt beálló kognitív disszonanciát), másrészt pedig egy épeszűbb viszonyulást a hibázáshoz: tévedtem, rosszul gondoltam, aminek kellemetlen következményei lettek, és most az a feladat, az a kihívás, hogy ezeket a következményeket kezeljem. Amikor a szülő, a hatalom birtokosa dönt a gyerek helyett, olyankor felelősség se nagyon van, hiszen annak a legfontosabb ismérve az, hogy az egyénnek magának kell éreznie, hiszen ha nem érzi, akkor legfeljebb csak kikényszeríteni lehet. Akinek van döntési szabadsága és megtanul azzal élni, az alkalomadtán hibázik is, ez az élet rendje, de mivel van neki felelősségérzete is, jó eséllyel tud mit kezdeni ezzel a hibával, tudni fogja, hogy a hibát meg kell próbálni kijavítani. Aki hatalom alatti, aki nem dönt, csak végrehajt, az nem hibázik, hanem bűnt követ el. Logikus: mivel a döntés az enyém, a szülőé, a hatalmat gyakorlóé, és ugye én rosszul nem dönthetek, így a döntés az per definitionem jó volt, aki pedig egy jó döntést rosszul hajt végre, az bűnös. Azt meg kell büntetni.

Nyilván a gyerek se hülye, ő is szeretné megvalósítani a maga kis elképzeléseit egyrészt, másrészt pedig szeretné elkerülni a büntetést. Megtanul bánni élete legelső autoritásával, a szülővel. Eleinte csak szelektíven kezeli az információkat, elhallgat ezt-azt, de idővel beletanul a valóság  kreatív értelmezésébe, megtanulja, hogy neki akkor lesz könnyebb, ha kihazudja a szülei szemét. Megtanul szimulálni, úgy tenni, mint aki nagyon egyetért, igen, hogyne, pontosan azt fogom csinálni, amit mondtatok, legyetek teljesen nyugodtak. Elkezdi elsajátítani a méltán hírest, az úgymond magyaros észjárást, a ravaszságot, hogy hogyan lehet az autoritást, a hatalmat kijátszani. Tinédzser korára profi hazudozó, haladó hamisító, tehetséges színész, és ébredezik benne az öntudat. Kapcsolata a szülővel  előbb-utóbb törvényszerűen eljut valamiféle robbanásközeli állapothoz, hiszen a szülő a maga autoriter döntéseit a gyerek által szállított hamis, megbízhatatlan információkra és a saját tévedhetetlenségére alapozva hozza meg, és döntések végrehajtásáról úgyszintén nincs valós képe, hiszen erre már megtanult ügyelni a gyerek idejekorán, így a kapcsolat működésképtelenségét felismerni és azzal szembesülni már csak idő kérdése. Ilyenkor mindkét fél hisztérikusan ordít, monnyon le a szülő, mert nem ezt kellene egy jó szülőnek adnia, és monnyon le a gyermek is, mert nem ezt vártuk tőle.

A szülői ház ajtaját egy svungos mozdulattal bevágva elindul a világba a tökéletesen kiképzett antipolgár. Mehet a Felcsút SE-be a csapatkapitányhoz, főnök, Kovács XIII. János játékra jelentkezik. Máshová nem nagyon mehetne, fél, bizonytalan, mert még csak nem is tudja, hogyan kéne másképp játszani, mint ahogyan azt otthon eltanulta, emiatt a büdös életbe’ nem lesz belőle idegenlégiós, nem fog soha komoly bajnokságban is helytállni. A csapatkapitány ezt nem annyira bánja: vakok között félszeműként király és élvezi.

Nehéz elképzelni azt, hogy ebben hirtelen változás állhatna be. Mitől? Esetleg a kultúra. Írók, írjatok erről remekműveket! Dramaturguk, vigyétek színre! Csináljanak belőle sok-sok filmet! Tessék valóságshow-t keríteni belőle, Hogyan neveljünk jobbágyokat címmel, hátha az irónia.

Ahol bele lehetne piszkálni egy picit, egy óvatosat, de tényleg olyan finoman és érzéssel, amilyen finoman és érzéssel a sünök élik a házaséletüket, az a közoktatás. Lehetne, de sajnos sokkal inkább az a jellemző, hogy a gyerekeink által utánunk, szülők után közvetlenül megismert következő autoritás, az a pedagógus. Még inkább és még határozottabban, mintegy az intézményesítettség megsokszorozta szülői mindentjobbantudás, a még megkérdőjelezhetetlenebb tekintély tökélyre fejlesztett prototípusa. Egy olyan front, amit még a szándékaiban a kooperatívabb gyermeknevelés iránt elkötelezett szülő sem tud áttörni. No pasarán, én harmincöt éve tanítok, kikérem magamnak, hogy ne én tudjam ezt a legjobban! És megy minden ugyanúgy, mint a szülői házban, annyi többlettel, hogy itt végre a gyerekek elkezdhetnek beletanulni a mutyi kollektív változatába is. Hogyan tudja egy osztálynyi, egy iskolányi gyerek közösen művelni ugyanazokat a trükköket, átveréseket, magyaros ravaszságokat, amelyeket otthon egyedül művelt.

Partnernek az iskola sem tekinti a gyereket, ott is a szuverenitás totális elvonása a gyakorlat, ugyanúgy, mint a családban. Nem csak annyit vonnak el, amennyi feltétlenül szükséges, hanem biztos ami biztos alapon az egészet. Kizárólag a gyerek érdekében, jóhogy. Szép még az ehhez járó mímelés, színjátszás, mert miközben valójában feudális kényurak lennénk, valamiért még ahhoz is ragaszkodunk, hogy magunkra, mint a demokrácia legfelkentebb bajnokaira tekinthessünk. Eljátszatjuk tehát a gyerekekkel a demokráciát. A legtöbb iskolában van egy külön erre a célra kiemelt Babi néni, neki a szerényen díjazott munkája az, hogy valamiféle önkormányzatiság látszatát megkeltse a gyerekek statisztálása mellett. Így lett az én fiamból is osztálytitkár, így került be automatikusan a diákönkormányzatnak titulált babinéne-féle színjátszó körbe, még gyűlésen is volt, kérdeztem utána, hogy no, osztán hozzászóltál-e? Igen, mondja. Hümm, és mit? Szóltam, hogy be kéne csukni az egyik ablakot, mert nagy a huzat. Körülbelül ennyi. Nincs semmi valódi döntési lehetősége ezeknek a látszatságoknak, ott tornyosul fölöttük Babi néni tekintélye, így még csak szabadon el se mondhatják, ami netalántán a szívüket nyomná. Az, hogy esetleg funkciókat adna át nekik az iskola, hogy egy diákönkormányzat némi egészen aprócska, de mégiscsak pénzzel is rendelkezhessen, hogy az intézményi belső normákba esetleg tényleg beleszólhasson, nem lehet megengedni, mert hát ugye ezek még gyerekek, ha hagynánk, akkor biztosan butaságokat is csinálnának, és azt ugye már hogy lehetne megengedni.

Félnek, mert mi van akkor, ha a kölkek esetleg butaságocskákat csinálnának. Orbán és Matolcsy országában.

Így válik aztán a szocializáció másodlagos terepe is antipolgár-képzővé. Holott pont az iskola lenne az, ahol a demokrácia alapjait jelentő procedúrák leképezhetőek lennének. Ha a pedagógusok tényleg partnernek tekintenék a diákot, ha tényleg azt éreztetnék vele, hogy ő itt egy ugyanolyan jogú, ugyanolyan értékű állampolgár, mint a tanárja, csak más a funkciójuk, a szerepük, ha nem egy minden szinten kimutatott alá-fölérendeltségi viszony lenne tanár és diák között. Ha a konfliktusokra, a fegyelmi problémákra formális és jól szervezett eljárásokban keresnének megoldást, és nem a mindenkori Babinénik lennének egy személyben a nyomozók, a vádlók és a bírók, ráadásul még az ítéletvégrehajtók is. Ha rá lenne szorítva minden fél, hogy egy precízen lefektetett, szigorúan formális eljárásban kelljen ezekkel a konfliktusokkal foglalkoznia. „A gyereke tiszteletlenül viselkedett.” Csókolom, Virág elvtársnő, ez az ítélet, ezzel én mit kezdjek? Nekem még csak nem is a vádirat kéne, hanem a tényállás. Lehetőleg leírva. Mert az is tapasztalat, hogy a pedagógusok egy igen jelentős része úgyszintén nem tud érvelni, nem tudja érthetően és értelmesen írásban elmondani a problémáját. A formális eljárás pont ezért lenne jó, rákényszerítene mindenkit, hogy írja le a bánatát. Már ez egy roppant jó szűrő, hiszen amikor leírom olyankor szükségszerűen át is gondolom. Valamint egy formális eljárás során, egy fegyelmi bizottság előtt már sokkal hülyébben mutatna egy olyan érv, hogy „de ezt én jobban tudom, mert én 37 éve tanítok”, mint a félhomályos folyosón a nagyszünetben a szülő arcába nyomva. Persze, tudom, megvannak ezeknek is a mímelt, szimulált változatai, mert a látszat számunkra betegesen fontos. De csak a látszat, mert használni, na azt végképp nem akarjuk. Strapás. Küldd be fiam az apukádat, majd letekertetem én vele a füleidet, azt az irgumburgumát!

Minden a látszatról szól. Az önbecsapásról. Mondja a pedagógus, hogy de hát ő aztán nem ilyen, ő hűdemennyire párbeszél a diákokkal, kérdezzem csak meg tőlük, hogy mennyire partnerként vannak ők itten kezelve! Ha megkérdezem, akkor arra jutunk, hogy a diákok tényleg bátran megmondhatják a pedagógusnak azt, amit hallani szeretne. Sőt, nem csak hogy megmondhatják, hanem ez egyenesen egy erős elvárás is. Mint régen a pártértekezleten, fel kellett állni és őszintén el kellett mondani, mert a párt adott arra, hogy őt vastagon demokratikusnak lássuk. Mindent mímelünk. Még az ünneplést is. Évről évre ugyanaz: kötelezően beöltöztetjük kisdedeinket az előírásos fekete-fehérbe, majd Babi néni instrukciói szerint az idei peches évfolyam elszavalja, elénekli, unott és hamis pátosszal évről évre ugyanúgy, ugyanazt. Elsajátíttatjuk a gyerekeinkkel azt, hogyan kell viselkedni akkor, amikor a hatalom ünnepeltet velük. Hogy aztán emiatt az esélye se marad meg annak, hogy ünnepelni megtanuljanak, az már nem számít. Ezt így kell, mert így írja a házirend, és ugye amit egy autoritás szabályként odatett, az megkérdőjelezhetetlen, azt úgy kell csinálni, pont, vitának helye nincs, holnap küldd be fiam az apukádat.

És ugye itt is érik, cseperedik az antipolgár, tanulja elfelé a ravaszdiságot, egyre fineszesebb, egyre ügyesebben tudja kijátszani már ezt a rendszert is, és közben telik az idő, érnek a hormonok, közeledik itt is a törvényszerű kenyértörés ideje. Egy nyolc-tízéves gyerek még elhallgattatható a hatalmi szóval, ő még manipulálható annyira, hogy üzembiztosan kihúzható legyen belőle az elvárt válasz, de ahogyan kamaszodik, ez egyre problémásabb. Forr benne az indulat, és egyszer csak robban. Ilyenkor aztán már az igazgatóhoz küldeti be az apukát a pedagógus, visszaszólt a gyerek, világvége. — És? — kérdi az apuka. Ötölés-hatolás, hogy de hát nem is, nem a visszaszólás, mert ugye mi olyan izék lennénk, modernek, akik, de hát ez a gyerek úgy szólt vissza! Illetlenül! Szégyellje magát, de mit szólt vissza? Abban  volt-e neki igaza? Az mindegy, azzal nem foglalkozunk, mert illetlenül! És ebből úgyszintén nem tudunk kijönni, nem lehet elmagyarázni, mert nincs, aki meghallja, hogy ezt a visszaszólást is tanulni kell. Ha a pedagógus már a kezdetektől tényleg partnerként kezeli a gyereket, akitől természetesnek vesszük, hogy visszaszól, és nem ezt próbáljuk tűzzel-vassal irtani, hanem szépen, türelmesen rávezetnénk arra, hogy ezt milyen formában kellene. De nem, helyette csodálkozunk azon, hogy a párbeszéd szimulálására szocializált gyerek egy dacosabb pillanatában áttöri a mímelések gátját, és egy ilyen kitörés alkalmával, mit tesz isten, tiszteletlen! Indulatból oda tudja vágni, hogy takaroggy!, de azt már nem tudja értelmesen artikulálni, hogy miért. És hogy ha takaroggy, akkor mi jöjjön utána. Erre őt ugyanis senki nem készítette fel, honnan is sajátíthatta volna el, ha mindenki ellene dolgozott?    

Nos, ezekből az intézményekből (család és iskola) kikerült, ilyen viszonyok közepette szocializált antipolgároktól várnánk el később, hogy működtessék a demokráciát. És utólag csodálkozunk, hogy nem azt működtetik, hanem a mutyit. A trükközés, a megjátszás, az alibizés lesz a fő profil, és aki ebben az antirendszerben mégiscsak boldogul, arra azt mondjuk, hogy ügyes, fineszes, ravaszdi, élni tud az olyannyira büszkén hangoztatott magyaros gondolkodásmóddal. Így alapozódik meg a létezés magyar minősége.

· 6 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://orulunkvincent.blog.hu/api/trackback/id/tr683337873

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Te át mernél menni vakon a Károly körúton? 2011.11.01. 23:34:19

„Az útszakasz átalakításánál nemcsak arra ügyeltünk, hogy több hely jusson a bicikliseknek és a gyalogosoknak, hanem a fogyatékkal élőkre is gondoltunk. (…) A jelzőlámpák különböző hangokkal és tájékoztató szövegekkel jelzik, hogy mikor és...

Trackback: Alapok 2011.11.01. 11:51:08

Az a legnagyobb baj a demokráciával, illetve annak a nyugatibb változatával, az egyszerűség kedvéért hívjuk liberális demokráciának, hogy nem igazán működik magától. Nem olyan, hogy ledobjuk repülőről a pusztába, ott elkezd sugározni és akik a hatáskörén

Trackback: Közgazdasági vita a kocsmában 2011.10.31. 15:40:12

Elég borús jövőképet rajzol elénk, ha a kocsmában azon vitatkoznak a zemberek, hogy akkor a válság az most v, avagy w alakú-e, illetve, hogy a nem ortodox gazdaságpolitika csak súlyos elkúrás, avagy minden eddiginél brutálisabb elkúrás?...

Trackback: Alternatív oktatás: igenis MENŐ! 2011.10.30. 17:24:06

Amikor valamilyen közéleti téma érzelmi viharokat kelt bennem, általában nem reagálok azonnal. Alszom rá néhányat, megpróbálom magamnak megfogalmazni, hogy pontosan mi háborított fel, és még egyszer végiggondolom az álláspontomat a tárgyról. Tulajd...

Trackback: Tanári élményeim egy kanadai általános iskolában 2011.10.30. 17:07:36

Mi az, amikor egy magyar anyanyelvű ember angol helyesírásra tanít 27 másik embert, akik közül születését tekintve csaknem mindenki "helybéli", de hatan valójában pakisztániak, öten kínaiak, kettő vietnami, egy mexikói, egy ukrán, egy ...

Trackback: Tanári élményeim egy kanadai általános iskolában 2011.10.30. 16:51:48

Mi az, amikor egy magyar anyanyelvű ember angol helyesírásra tanít 27 másik embert, akik közül születését tekintve csaknem mindenki "helybéli", de hatan valójában pakisztániak, öten kínaiak, kettő vietnami, egy mexikói, egy ukrán, egy ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ámbátor 2011.10.29. 14:54:35

Minden szava arany.
Már csak az a lépés nincs leírva, hogy hogyan lesz az egyszeri lázadó kamaszból szülő, Babi néni, igazgató, orbánviktor esetleg hajléktalan vagy disszidens.

moses_prophet 2011.10.29. 16:59:27

ambatorral egyet kell ertenem. Nem egyszer azon kapom magam h maroz altal lefektetett / implikalt alapelvekhez merem magam, mert egyet kell ertsek veluk, de sajnos nem mindig (a nagyon oszinte akarok lenni, akkor sohasem 100%ban) sikerul azt talalnom, h en is ezek szerint nevelem a gyereket.

ezzel szemben a gyerek mar nem Mo-n szuletett, most mar allampolgarok is lettunk (mar 2 teljes napja :-), hamarosan iskolaba megy. csakhogy itt az iskolaba varolista van, az allam 1 evvel elore kuld informaciot es figyelmeztet, h kezdj el keresni, mert nem lesz neked tetszo iskolaban hely.

sikerult beiratni a gyereket egy Montessori altalanos iskolaba - egy iskolaba ahol az elso naptol kezdve interaktiv a tanitas. az iskolai korbevezetest nem tanar tartotta, hanem ket 10 eves forma gyerek, akik a helyi nyelv mellett angolul es vegig tudtak minket vezetni, mindent megmutattak, mindent elmagyaraztak, es mindez termeszetes volt. felelosseget vallaltak a munkajukert, mert ezt tanuljak minden nap. nyilvan itt sem minden iskola ilyen, de valaszthatsz ilyet is (allami iskola, nincs tandij).

csak remelni tudom h itt elve, nem magyar (bar nem is helyi) parommal sikerul egy nem antipolgart nevelni aki az iskolaban tovabb tanulja amit tolunk addig es kozben eltanult

zsazsu4 · http://orulunkvincent.blog.hu 2011.10.29. 17:10:40

A kutyaúristenit, te büdös kölök, ezt milyen jól megírtad megint :-)

naugye! 2011.10.29. 17:51:31

maroz: max 4000 karakter. Hidd el!

vargalukrécia 2011.10.29. 17:51:45

Gratulálok a poszthoz! És nagyon köszönöm. Ezt az iskolarendszert mi 3 gyermekkel szenvedtük végig. Sok Babinénivel. Bele is fáradtunk, de kitartottunk. Mára felnőttek és megmaradtak embernek. Mi túléltük, ők már nem akarnak a gyerekükért Babinénikkel küzdeni. Egy már (hét)határon túl van, a másik kettő készülődik. :(

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.10.29. 18:26:06

Okos cikk. A helyes megoldás a személyhez kötődő, hétköznapi függő viszonyok meggyengítése, felszámolása és intézményessé alakítása volna, ez például Amerikában vélhetően a több száz éves permanens gyarmatosítással járó személyi-földrajzi mobilitás járulékos haszna lehetett. Itt meg ahány ház, annyi szokás, egészen magas objektivációs (ha jól használom a szót...) szinten is, ismeretes pl. a megyénként megdöbbentő mértékben eltérő ítélkezési gyakorlat.

komment1 2011.10.29. 18:53:42

@vargalukrécia: Azért mondjuk ami a közoktatás tartalmi színvonalát illeti, az Kelet-Európában még mindig jobb, mint a nyugati átlag. Ha valaki kifelé tendál, annak okozhat némi problémát, hogy biztosítsa azt a tartalmi színvonalú oktatást az adott országban is a gyerekének, amit itthon mondjuk egy átlagosan jó városi nyolcosztályos gimi még most is megad. Kint ezt esetleg csak piszok súlyos pénzekért kapja meg a gyerek, pl. az USA-ban.

A poszthoz: 90%-ban egyetértek vele. Különösen azt tartom nagy gondnak, hogy az önállótlanságra nevelés az önálló gondolkodást egyáltalán nem jutalmazza, hanem többnyire kifejezetten bünteti. Ez még az egyetemeken is jellemző, a tanerők többsége azt várja el, hogy a leadott anyagot köpje vissza a diák, véletlenül se próbáljon meg maga is gondolkodni, holott ha van értelme az egyetemi oktatásnak, az éppen az önálló, kreatív és komplex gondolkodásra nevelés, a többi megtanulható könyvekből is.
Ugyanakkor szvsz egy 12-13 éves gyerek ne mondja azt az iskolában, hogy takarodj (a konkrét példánál maradva) senkinek sem, se tanárnak, se diáknak. A minimális tiszteletet mindenki megérdemli, még egy autoriter tanár is, úgyhogy a saját gyerekem esetében, ha ilyesmi mégis előfordulna, akkor elsődlegesen az ő fejével beszélnék és raknám helyre a világképét. Az más kérdés, hogy ha valami konkrét az oktatással kapcsolatos problémám van, akkor mindig a tanárhoz vagy a dirihez megyek, és eddig még mindig sikerült megoldani a dolgot. Nem hinném, hogy a gyereknek imádnia kellene a tanárát, vagy a módszereit, én legalábbis nem szoktam véka alá rejteni a gyerekeim előtt se, ha valamilyen tanári módszert bénának tartok, de az is a szocializáció alapvető része, hogy nemcsak azokkal vagyok normális, akiket kedvelek vagy akik hipernormálisak. Szerintem egy gyereknek ezt is meg kell tanulnia, ezzel is szembesülnie kell, hogy az ilyen tetteknek is megvannak a következményei.

zsazsu4 · http://orulunkvincent.blog.hu 2011.10.29. 19:58:17

@komment1: Azt hiszem, hogy a poszt pont arról szólna, hogy ha úgy neveled a gyereket, nem fogja mondani, hogy ,,takarodj,, hiszen már otthonról hozta a kulturált/abb vitastílust.

remiz (törölt) 2011.10.29. 20:03:26

@komment1:
az egy komoly kérdés, h mi a jó tudás. azért vannak kérdőjelek.
engem tényleg nem érdekel az USA oktatása, szal azt nem tudom.
(persze ez már közhekyszinten megy, h amerikában szar az oktatás, ok legyen, de ez engem hidegen hagy.)

de. Mo-n.
pl kellene-e tanítani gépírást.
internetet mennyire. pl egyzserű gyakorlati okokból, h mennyire tudják átverni a gyerekeket.mennyire lehet, ugye a szoc elmaradottabb vidékeken.
ezzel kapcsolatban a nyelv, hiszen azért megiscsak angol a net nyelve
irodalom: kukorelly.irolap.hu/hu/lilla-legyezo
történelem, ugyanez. akkor most komolyan eldöntöttük, h mondjuk amíg Biszku elvtárs él, vagy a fideszes MSZMPsek, addig nem lehet normálisan tanítani a szoc. rendszert?
vagy 1944/45öt rendesen, ahogy volt.
csak etelközt.
stbstb.
mellesleg az internettel a tudás szerkezete is átalakult, pl valóban fejben kell-e tartani egy csomó dolgot, nem mást lenne-e jó preferálni. ezekről érdemi vita van valahol??

zsazsu4 · http://orulunkvincent.blog.hu 2011.10.29. 20:08:56

@remiz: Én nem nyitottam érdemi vitát.;-) Amióta felhasználói szinten elsajátítottam a netet, pl. se filmcím, se szereplő, se évszám nem marad meg a fejemben és nem is törekszem rá, hogy megmaradjon. Van ott hely ennél fontosabb dolgoknak is :-)

remiz (törölt) 2011.10.29. 20:15:55

@zsazsu4:
kár, pedig színházat meg úgy álatlában művészetet is taníthatnának:)
pl rajzórán megtanulhatnának fotóshoppal jó dolgokat csinálni vagy videokat összerakosgatni. azt tuti élveznék.

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.10.29. 20:55:29

a kutya ott van elásva, hogy egyáltalán nem kell saját hatalmat átadni senkinek, még az államnak sem, elég a feladattal megbízni...

maroz 2011.10.29. 21:04:44

@komment1: Ezzel a fogalomhasználattal mindig is volt nekem egy kis berzenkedésem, mert a "tisztelet" szerintem ide nem adekvát.

Ennek a szónak van egy igen erős jelentése, jelesül az, hogy valamit tisztelek. Van benne egy erős értékítélet, azért tisztelem, mert megvizsgáltam és nagyra értékeltem. Én szeretem megtartani ezt a fogalmat arra, mikor ez tényleg megtörténik. Amikor valakire tényleg csak akkor mondom rá, hogy tisztelem, ha ez így is van.

Egy autoritást, egy kinevezett tekintélyt nem igazán értem, hogy miért kellene "tisztelni", pusztán azért, mert valaki kinevezte? És a nem tisztelésnek nem az az alternatívája, hogy elküldöm a jó édes anyjába, hanem hogy az illető számomra értéksemleges, és pontosan úgy fogok viszonyulni hozzá, ahogyan az összes többi számomra értéksemleges emberhez is viszonyulok: udvariasan, a viselkedési normáknak megfelelően. Más kérdés, hogy ezt egy autoritás ugyanúgy keservesen éli meg, mert hát ugye ő meg lenne arról győződve, hogy nekem őt tényleg tisztelnem kéne, mert ő úgy véli, hogy őt nem hiába, hanem a kurvakiváló képességei miatt nevezték ki.

De ettől függetlenül, tehát ha a fogalomhasználaton túllépünk, igen, az udvarias, a viselkedési normákra figyelemmel levő interakciókat elvárni nem az ördögtől való, csak ugye a mondandóm lényege pont az lett volna, hogy milyen alapon várjuk el a 13-14 évestől, ha erre őt nem tanítottuk meg? A "tanítottuk" kifejezést ebben az esetben valamiféle "learn-by-doing" értelemben használtam.

thehandsomest (törölt) 2011.10.29. 21:28:21

"Ennek a szónak van egy igen erős jelentése, jelesül az, hogy valamit tisztelek. Van benne egy erős értékítélet, azért tisztelem, mert megvizsgáltam és nagyra értékeltem. Én szeretem megtartani ezt a fogalmat arra, mikor ez tényleg megtörténik. Amikor valakire tényleg csak akkor mondom rá, hogy tisztelem, ha ez így is van."
@maroz: Nem tudom örülsz de Csernus is ezt mondta. (Jah amúgy őt pl. nem tisztelem)

Simplicius · http://1100sor.hu/ 2011.10.29. 22:02:21

Kedvenc, meghatározó babinénis élményem, amikor tízéves korom környékén a nyolcvanas években) osztálytitkárként részt vettem egy ilyen iskolagyűlésen, ahol a legfőbb feladatunk az volt, hogy megválasszuk a diáktanács elnökét. A tanári kar jelöltjét, a korhű nevű Erikát Zs[....] Marika néni, igazgatóhelyettes és párttitkár mutatta be nekünk, és olyan lelkesítő kortesbeszédet tartott, hogy a szavazáskor persze mindenki felemelte a kezét. Egyetlen kivétellel: az egyik fiú csak egykedvűen nézett maga elé. Marika néni azonnal lecsapott, hogy mégis mit képzel, netán van-e más ötlete stb. Mire a fiú azt válaszolta, hogy ő csak tartózkodik, a tanárok pedig zavartan-megkönnyebbülten vihorásztak egymásra, hogy jah, tartózkodni lehet, azt lehet...
Abban a pillanatban nagyon elszégyelltem magam, hogy ez nekem nem jutott eszembe, és azóta is aktívan tartózkodom, így építem a demokráciát. Sajnos.

vargalukrécia 2011.10.29. 22:25:45

@komment1: "Ha valaki kifelé tendál, annak okozhat némi problémát, hogy biztosítsa azt a tartalmi színvonalú oktatást az adott országban is a gyerekének, amit itthon mondjuk egy átlagosan jó városi nyolcosztályos gimi még most is megad."

Hát ez az. Itt sem az átlagos közoktatás adja azt az "elit" tudást, hanem a 6, vagy 8 osztályos gimnáziumok. Nem tudom, mostanában milyen a felvételi rendszerük, de tíz éve igen kemény és igazságtalan volt a kitűnő gyerekeknek is és anyagilag is rengeteg külön kiadást jelentett a szülőknek. Egyezzünk meg abban, hogy oda is az így- úgy kiválasztottak kerülhettek. És elismerem, ott magas szintű volt az oktatás. Hogy most is így van- e nem tudom, nem követem. Ám azt tudom, hogyha választanom kéne, hogy magas szintű tudás, vagy szabad, értelmes, önállóan gondolkodni tudó, nem megnyomorított gyermekek, az utóbbi mellett döntenék. Persze az optimális az lenne, ha nem lenne ott az a "vagy". És még erre jön Hoffmann víziója, amit a Babinénik meg is fognak valósítani, boldogan. :(

sárkányfő 2011.10.29. 22:28:15

felüdülés ilyen minőségű írást olvasni, hála és elismerés. mindig örülök ha egy gyöngyszemre bukkanok az amúgy végtlenül sekélyes/primitív posztok tengerében.
ez az írás nyugodtan lehetne egy szakkönyv bevezetője vagy első fejezete.

bármilyen szépek és logikusak, jó szándékúak a leírtak, nem hiszem, hogy lesz változás, sőt az elszegényedő, lezüllő társadalom még feszültebb, frusztráltabb, merevebb, múltba fordulóbb lesz, még kevesebb tolartencia lesz mindennel szembem, ami más lenne mint a megszokott. ez a nép lefelé tart, és ebben az anyagi helyzet másodlagos.
a nevelésben a nép egész kulturális színvonala, fejlettsége, ember-ember kapcsolati minősége tükröződik, nem lehet önmagában egy kiragadott részt megváltoztatni. az egésznek kéne egyszerre fejlődnie. de hát...

civil polip 2011.10.29. 22:29:23

Szomorú.
Mert én ugyan tudatosan ügyelek arra (legalábbis igyekszem), hogy ne így neveljem a gyerekeimet, és kerestem nekik olyan iskolát, amelyik nem ilyen, és így feltehetőleg nem válnak felnőttkorukra zombivá, a nagy többség viszont feltehetőleg igen. És ebből nem látok kiutat, nem látok pozitív változást sem, és fogalmam sincs, mit tehetnék azon kívül, hogy adok két, reményeim szerint nem megnyomorított lelkű, egészséges gondolkodású embert a társadalomnak. Csakhogy ettől még minden marad a régiben.

sárkányfő 2011.10.29. 22:33:01

lazán kapcsolódik, de pont ma beszéltem valakivel arról, mekkora lehet a valódi mértéke Magyarországon a családon belüli erőszaknak, ill. az iskolai erőszaknak. előbbire a legoptimistább becslésem is 10-20% között van, hatalmas látencia mellett. utóbbira már több infó van, egyre kevésébe rejtett (mivel maga is jártam iskolába, minden ismerősöm is, erről sokkal szabadabban beszélnek, stb.), így ez könnyebben becsülhető. itt jóval nagyobb az arány.

tyto 2011.10.30. 01:57:47

nem jól indul az átlaggyerek magyarországon.. na.
ha egy házaspár egymást is apának meg anyának szólítja, a gyereket meg kisfiamnak, kislányomnak, ott már valami elkezdődött. valami rossz. elsősorban legyünk sanyik meg arankák, és csak utána szülők, vagy valakinek a gyerekei.
ha a pszichológiát még ma is "lányok lelkiznek"-ként említik. ha winkler márta nem általános, hanem kuriózum. ha a tévé a bébicsősz....stb....stb.....

jó esetben az edukáció végén egy korának megfelelően érett személyiségű , kiválóan képzett felnőtt kerülne ki az életbe. egy kutatás szerint a SOTE-n pl. a személyiség a képzés ideje alatt inkább visszafele fejlődik, jó esetben stagnál. bár a kutató azt mondta, ez nem is akkora baj, mert a honi durva orvoshierarchiába egy felnőtt személyiség nem is tudna beilleszkedni.

gyernőttek......akik gyereket nevelnek. szuper.

most hogy egy boldogabb országban vendégeskedek, világos a különbség. a gyerek a gyerekről szól. nem a szülő öndefiníciós terepe. azaz kicsit nagyobb távolságtartás, kisebb érzelmi odaláncoltság, nagyobb szabadságfok. nem folyamatos oktatás, hanem szabad tapasztalatszerzés.

uralni, irányítani frusztrált, labilis, önértékelési zavaros tömeget lehet. hát ez megvan. mit kezdenének sok gerinces, kíváncsi, gondolkodni szerető, kérdező emberrel?

nagyon kevés területen tud hatékony lenni egy képzett elme éretlen személyiséggel.

kiskii 2011.10.30. 02:52:44

Ami jó, az jó. Ez nagyon jó.
Most ülj elé újra és húzd meg.

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.10.30. 08:27:23

"a gyerek nem felkészül az életre, hanem él"
(már nem tudom, ki mondta, de igaz)

maroz 2011.10.30. 08:31:17

@remiz: Kitől? :)
Történés: rajztanár ilyen média, világmindenség meg minden órán kiadja a feladatot, szíveskedjen mindenki fellelni egy kellően ismert képi megjelenítését bárminek és azt bármilyen módszerrel, technológiával újraértelmezni. Gyerek boldogan lecsap, photoshopol, majd mivel ő azzal él, hogy az ésszerű gazdálkodás az erőforrásokkal erény fogja a kész művet és elküldi egy mélben a tanárnak. Mivel reagálás nem igazán érkezik rá, a leadási határidő előtt egy-két nappal biztos, ami biztos rákérdez, hogy meg-e tetszett-e kapni.

A tanerő szabályos hisztériarohamot kapott, hogy mit képzel róla a fiam, nem olvas ő ímélt, kikéri magának! Nyomtassa ki és hozza be, vagy ha ilyen fillérbaszó, akkor rajzolja meg kézzel. És ez egy elvileg elitgimnáziumban történt meg. Mi lehet lejjebb? :)

maroz 2011.10.30. 08:45:46

@komment1: @remiz: Nem győzöm újra és újra hangsúlyozni, hogy nem az iskoláról nem mint oktatás ismeretátadás terepéről beszéltem, hanem mint szocializációs közegről.

@vargalukrécia: Látod, még ez is mennyire nehezen értelmezhető. Mert igen, a felületes szemlélődő számára tényleg az látszik, hogy ez elitgimnáziumok oktatási outputja jó. De az már nem látszik, hogy mennyiben lenne ott más maga a szocializáció, mert ezt nem igazán mérjük, mert tán nem is igazán lehet. Én azt tapasztaltam, hogy azok a folyamatok, félrecsúszások, ésatöbbik, amelyekről beszéltem ugyanúgy jelen vannak az elitgimnáziumokban is.

No meg ez a "jó az oktatás" is felvet kérdéseket. Az elitgimnáziumokba jellemzően kiválóan szelektált, otthonról elég jól motivált és útivalóval, hamubansülttel jól ellátott gyerekek érkeznek. Távozáskor pedig mit látni? Hogy a 97%-uk sikeresen felvételizett, és dübörög az elitté válás felé. Számomra sokszor kérdéses, hogy mi itt az iskola hozzáadott értéke? Ha időnként ledönt a cinizmus, akkor úgy fogalmazok, hogy ezek azok az iskolák, ahol ezért és azért nem tudnak elég sokat ártani a gyerekeknek, így azok viszonylag kevés veszteséggel ússzák meg a rájuk kirótt 6-8 évet.

remiz (törölt) 2011.10.30. 08:51:10

@maroz:
télleg nem tudok mit:(
(nem én voltam...)

remiz (törölt) 2011.10.30. 08:57:44

@maroz: igen, érthető volt, h arról van szó.
ez a szál csak közben került elő, mint iskolához kapcsolódó dolog.
mindenesetre sztem a dolog 'tartalmi szolgáltatás' részével is lehetnek gondok. erre kérdeztem rá fenn.

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2011.10.30. 10:05:18

@maroz: Hát erről tudnék mesélni.
Az egyik fiam hátszél nélkül a legelitebb hazaiba járt.
A másik egy közönséges budai nyolcosztályosba.

A két gyerek nagyon nem egyforma. Mondom, kutyát sem ismertem egyik suliban sem.
Szóval, az elit suliba olyan gyerekek mentek, akik a saját iskolájukat ott akarták hagyni, mert számukra a határ a csillagos ég - motiváltság, ugye.
Rohadt erős versenyt produkáltak egymás közt, az elitsuli pedig kiesőrangadókat tartott. Jöttek kívülről olyanok, akik még be akartak jutni. A verseny végig vérre ment. Voltak szülők, akik a gyerek gyomorfekélyére panaszkodtak. Amelyik gyerek idegössze, az el is ment magától békésebb vizekre evezve.
A gyerekek egyéni eltéréseit az iskola nem nyesegette. A szülőkben pedig volt erre igény.A szadizmust és gengsztertempót ugyanúgy tolerálták, mint a pszichés gondokat. Az egyéni fejlesztés mindennapos volt, a kiscsoportos versenyre felkészítés és a felzárkóztatás is. Ugye, a toptanuló sem minden tárgyból van topon...
A nyolcosztályosban is valami hasonló volt időnként, de nem volt egyéni fejlesztés.
A nyolcosztályosban örültünk, ha minden tantárgyból volt tanár. Évente-félévente másik kezdte előről a tanítást. Az őskort három évig tanulták a szakócával, a nyelvtanárok még a széken sem melegedtek meg.
Osztályfőnök annyi volt, ahány év, vagy kicsit több.
Az eredmény kábé az, mint az elitsuliban. A gyerekek egymást szorították versenyre. Mert ugye gimnázium. Kiesőrangadó és a fél osztály megbukott minden évben.
A gengszterek gengszterkedtek, a zakkantak zakkantak. Kábé nulla következménnyel.
A gyerekek nem, csak a szüleik motiváltak. Annyira hajtották őket, hogy volt, amelyik a szülői értekezleten panaszkodott a lecke mennyiségére, mert ráment az éjszakája, amíg megírta a gyerek helyett.

Én nem tudok semmi hierarchiáról beszámolni, sajnálom. A tanaraktól semmit nem vártam. A viselkedésre panasz volt ugyan, de komolyan senki nem vette. Se a tanár, se mi.
A gyerekeimnek sosem segítettem, hogy elvégezzék a munkájukat. Ha el akartak érni valamit, azt elmondtam, szerintem hogyan. Az elitsuliba jelentkezést még elleneztem is. Kábé annyit segítettem, hogy adtam pénzt buszjegyre.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.30. 16:54:06

Remek. Már terjed. (Én emailben kaptam a linket, a küldő csak annyit írt hozzá, hogy "szerintem ez neked tetszene". Milyen igaza volt.)

vargalukrécia 2011.10.30. 20:00:08

@maroz: Ismét minden szavaddal egyetértek. Én is ezekre a problémákra gondoltam. Sajnos rengeteg keserű tapasztalatom van, de nagyjából túl vagyok rajta, ám a tapasztalatok beivódtak. Az ellenségeskedést, rosszindulatot, gáncsoskodást némely tanár részéről a gyerekeim előnyükre fordították. Nőtt bennük a kitartás, az elszántság, a küzdeni akarás. Nagyképűség nélkül, tényként állíthatom, hála az itthoni támogató légkörnek, a sok- sok beszélgetésnek. Ők végül is profitáltak. Nem mindenki ilyen szerencsés...

subtotal 2011.10.31. 22:45:52

Szeretnék gratulálni a ahhoz, amit itt leírtál.

Végigolvasva a hozzászólásokat, hihetetlen, hogy mindenki egyetért, mégsem változnak a dolgok.

Nekem egy vidéki elitgimnáziumban sikerült olyan tanárt kifognom, aki 2 témához kapcsolódó vélemény alapján megbuktatott szóbeli érettségin.

Interlock (törölt) 2011.10.31. 23:52:20

Egyszer már megfogadtam, hogy nem kommentelek, de most úgy érzem, muszáj; és bocsánat a kifejezésért.
Kurvajólett :-)
Mint első gyerekem második évét figyelő apa, pedig: köszönöm.

@subtotal: igen, mindenki egyetért - itt, ezen a blogon, meg talán egy-két másikon még, ahová eljut. Mindig mindenki egyetért, sőt, jelzi is, hogy ő pont a kívánatos módon szokta, ő aztán sosemnemrosszul, és így tovább. Félreértés ne essék, nem akarok megbántani senkit, de ez az önigazoló hozzáállás túlságosan is jellemző az emberekre. Rám is, mert szeretném azt hinni, hogy a gyerek érdekében esik meg egy-két pelenkaigazítás, pedig hát...

A poszthoz: azt hiszem, az egész emberiséget kellene újrakezdeni ahhoz, hogy ennek széleskörű visszhangja legyen. Ha iskolaigazgató lennék, bevinném a suliba, és mind a tanári karral, mind a diákokkal értelmező dolgozatot íratnék belőle (a szülőkkel sajnos nem lehet).
Az a legnagyobb bajom egynémely blogok cikkeivel, hogy jó esetben is csak a célközönség elenyésző hányadához jutnak el :-(

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.11.01. 00:07:21

@subtotal: Igazából csak a hozzászólók értettek egyet, a hozzá nem szólókról nem tudni. Továbbá az egyetértés is csak a blogposztra vonatkoztatik, és mivel az egyéni interpretáció lehetősége adott mind a poszt tartalmára, mind az egyetértés jelentésére is, így joggal mondhatjuk ki, hogy ha A=X és B=X, ebből sem következik, hogy A=B. Mi több, a poszt hossza miatt legvalószínűbb, hogy A=/=B (vagy mi is a szabvány jelölés).
Továbbá a puszta egyetértés nem szokta megváltoztatni a valóságot. Kísérleti fizikában talán lehetséges ilyen modelleket konstruálni, de ez nem az.

@Interlock: Mindig lehet beszélgetni, továbbküldeni, szóba hozni vagy akárcsak eszerint eljárni kezdetben a sarki péknél. Nem kell a mannát várni.

maroz 2011.11.01. 08:42:04

@subtotal: @Interlock: Lassan változnak, de ez a dolgok természete miatt van így.

Ahhoz, hogy valami változzon leginkább magunkat kell meggyőznünk arról, hogy érdemes változtatni, ez, ha jól csináljuk pár év alatt megvan, de utána jön a nehezebb. Hogy csak egyetlen példát mondjak: megpróbálni megnyerni a szülőtársakat ahhoz, hogy a legelemibb változtatást támogassák. Reménytelen küzdelem. Egy harmincakárhány fős osztály esetében ha szerencsés vagy, akkor két-három szülő szóban és szigorúan négyszemközt támogat, a szülők harmada hisztériás rohamot kap a gondolatától is, a többség pedig elsunnyog, nem akar ő bajt se magának se a gyerekének. És ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni.

subtotal 2011.11.01. 10:14:14

@maroz: "a többség pedig elsunnyog, nem akar ő bajt se magának se a gyerekének. És ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni. "
Igen, a félelem, a konformizmus igazgat. Rosszabb esetben a számítás.
@Counter: érdekes levezetés. :)
@Interlock: persze, ez még nem változtat meg semmit, mindenesetre az egy nagyon érdekes kérdés, hogy miért más az, amit mondanak és az, amit végül tesznek. Amit maroz hozzászólásából kiemeltem, mint részlet lehet a lényeg.

Dekatlon 2011.11.01. 22:40:41

Nagyon jó lett. Szívemből szóltál!

Dekatlon 2011.11.01. 22:46:41

Az elejét meghúzhatnád, picit belassul, de a szülő, tanár szocializációs rész nagyon jól jó. Ha mondhatom így :)

Dekatlon 2011.11.02. 11:33:06

Nade! Kinek áll érdekében az itt élesen felvázolt működést megváltoztatni? Röviden: senkinek.
A hatalom, a tanár, a szülő mint autoriter ragaszkodik a hatalmához, és fél is, hogy az nélkül nem képes ellátni a feladattát. Nem ismer más módszert.
Te az oktatásba nyúlnál bele, ok, remek. Ki fogja kifizetni?
A polgárságnak elvileg érdeke lenne, de nálunk annak a teteje a politikusokkal bratyizik, megolja okosba, a közepe meg próbál nem lecsúszni... és nem ugrálni.
Pár film születhet, meg valóságsó, meg kabarétréfa. De Hofi is jó volt, és mégse ment az utcára senki. Peresztrojkáig meneteltünk előre a semmibe.
Alulról épitkezni? Fasza, az én gyerekem nyílt, kérdező, véleményformáló lesz. Aztán beszopatják az iskolában, ő lesz Bart Simpson bérlettel az igazgatóiba. Megbuktatják, elkaszálják, kicsinálják.

Szívemből szóltál, de a rendszer túl stabil. Valami külső nagy hatás fogja megbontani, vagy semmi. (tipp: államcsőd)

Interlock (törölt) 2011.11.02. 15:25:30

@Counter: igazad van, de kivel beszéljen erről az ember? A sarki péket nem érdekli, az átlag, mindennapok melójába fáradt embert úgyszintén (egy-két ritka kivételtől eltekintve).
Mivel blogot írni kevés vagyok, FB-n próbálom terjeszteni mások írásait. Általános reakció: hallgatás. Pedig nem tartom butának az ismerőseimet, mégis, nekik elég pár videót megosztani, meg hülye képeken és alkalmazásokon röhögni. Egy darabig próbáltam a szemük előtt tartani az ilyen és hasonló posztokat, aztán rájöttem, hogy kár mások "felébresztésén" fáradozni, ha ők maguk nem akarják.
Maradt a gyerek, mint lehetőség - már ha az asszony mellém áll...

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.11.02. 16:07:38

@Interlock: A sarki péknél nem úgy csinálod a demokráciát, hogy amíg a zacskóba rakja a zsemlét, te gyorsan felmondod neki az AB érdekesebb határozatait. Arra kell csak ügyelned, hogy azokban a viszonyokban, amelyekben személyesen jelen vagy, következetesen fejtsd ki az álláspontod, egyáltalán nem kell kezdeményezni vagy téríteni.

Majd fogja őket érdekelni, nyugi. Bár a tűréshatár talán arrébb van, olyan nincs, hogy ne legyen tűréshatár.

Dekatlon 2011.11.02. 16:29:53

@Counter: és ha eléri a tűréshatárt? beleszarik a túrósbatyuba?
nem tudja mit tehetne, max hőbörög.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.11.02. 16:42:19

@Dekatlon: Akkor majd érdekelni fogja, ami eddig nem.

Dekatlon 2011.11.02. 16:47:31

@Counter: szeptikus vagyok. Hogy *az* érdekelje, olyan szintű belátást feltétlez, amivel már eddig is érdekelte volna ;)
Valószínűbb a céltalan hőbörgés.

Dekatlon 2011.11.02. 16:48:43

k-val... nem a fertőzött :))

maroz 2011.11.02. 18:36:59

@Dekatlon: @naugye!: @kiskii: Teljesen igazatok van, meg kéne kicsit húzni, de nincs már hozzá lelkierőm. Hetek óta írogatom ezt a posztot, volt már vagy négy előző változata, éreztem, hogy ha még tovább kotlok fölötte bezápul az egész és dobhatom ki a francba. Köszönöm a kritikát, tanultam belőle, legközelebb majd még erősebben oda fogok figyelni arra, hogy ne éljek vissza az olvasó türelmével. A szándék, az meglenne. :)

Interlock (törölt) 2011.11.02. 19:49:41

@Counter: "azokban a viszonyokban, amelyekben személyesen jelen vagy, következetesen fejtsd ki az álláspontod"
Na, ez az. A döglött kutyát sem érdekel más álláspontja, a sarki péket sem. Fokozódik a harag (naponta találkozom vele), egyre több esemény miatt morgolódnak amúgy békés emberek, de nem kíváncsiak mások véleményére, mert megvan nekik a sajátjuk. Tudod, pont emiatt tartok attól, hogy egyszer náluk is szakad majd a cérna, mert abból egy dolog lesz: ütnek. Nem mondom, hogy időnként nekem nem volna kedvem odacsapni, ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy a sarki pék (szegény, ha tudná, mennyit emlegetem...) önnön tűrésküszöbe fölé kerül, akkor idegből odabaszik egy jó nagyot - és hirtelen mindenkinek fájni fog, sokáig, és nagyon.
Én úgy érzem, muszáj legalább minimális mértékben "téríteni" az embereket, hangolni a felfogásukat, különben várhatunk örökké a semmire, illetve reménykedhetünk abban, hogy az ösztönből jövő megoldásuk, ha jön, nem lesz még rosszabb, mint ami van.

@maroz: közöm ugyan nincs hozzá, de ha valami 20000 karakterben fér el, akkor annyiban. Attól nem olvassák többen, és jobban egyet sem fognak érteni vele, ha zanzásítja az ember. Jó volt ez így :-)

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.11.02. 19:56:26

@Interlock: Hogy mondjam még, hogy az álláspont kifejtése nem egy politikai hordószónoklat eszközével történik?! Viselkedj a vallott értékeidnek megfelelően minden szituációban, ezt próbálom javasolni, ne prédikálj meg ne kezdeményezz kortesbeszédet.

Nevetséges is volna, hogy a péknél fizetés előtt elmagyarázd, milyen fontos a mindennapi szerződésekben az üzleti etika, és hogy mennyire ennek szellemében jársz el, amikor leperkálod a kenyér árát. És mennyivel célravezetőbb ehelyett simán fizetni. Amivel sokkal jobban kifejtetted az álláspontod, mintha egy beszéddel húztad volna előtte az időt. Na :-)

Interlock (törölt) 2011.11.02. 21:02:06

@Counter: kicsit sántít a példád, de értem, miről írsz. Nem szokásom egyébként prédikálni :-)
Nyár elején melózott nálunk egy kőműves, nagyon szépen és gyorsan rakott falat, illetve vakolt. Amikor megegyeztünk az árban, kértem volna számlát, erre ő lehülyézett: többe kerül nekem, és adót kell fizetnie neki. Megpróbáltam rávilágítani, mi az összefüggés az adók és egyes állami juttatások között, de feladtam, ment feketén az egész.
Csak annyit szerettem volna mondani, hogy amikor igazából szükség volna rá, akkor nincs igény a vallott értékekre (ezért nem is nyerhet pl. választást olyan, aki őszintén beszélne a problémákról).

Bocs a sok off-ért, még egy mese az értékekről, aztán befejeztem. A szomszédom napközis tanár és önkéntes tűzoltó. Egyszer elmesélte néhány csillogó szemű gyereknek, hogy azért fáradt, mert éjjel a gonosz árvíz ellen pakoltak homokzsákokat (meg sem említve, miért nem volt gát), megmentve ezzel jó pár öreg házat és lakóikat. Egy hét alatt az iskolai Babi néni (amúgy bácsi) "jóvoltából" teljesen nevetségessé vált a gyerekek előtt, mert "higgyétek el, fiaim, olyan a mai világban nincs, hogy valaki ingyen tesz bármit - az van, hogy csak később számláz!". Két gyerek maradt, akikkel el tud beszélgetni az általa vallott értékekről, a többiek szemében gyanús, simlis lett. Az ő gyerekeiknek majdan nem is kell már Babi néni, hogy elsajátítsák ezt a felfogást, mert ott lesznek a szüleik.
Mi pedig elvből fizetni fogunk a kenyérért, akár helyettük is...

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.11.02. 21:55:21

@Interlock: Hát, más farka, meg nem is ismerem az összes tényt és körülményt, de nem lehet pl. olyan szabadidős elfoglaltságot, kirándulást, tűzoltóállomás- vagy -laktanya-látogatást (húha, hogy kell ezt helyesen leírni?) szervezni, ahol respektet szerezhet az illető? Vagy csak a legközelebbi árvíznél elhívni a nagyobb gyerekeket segédkezni.
Nem kell ilyen könnyen feladni.

Interlock (törölt) 2011.11.02. 23:06:07

@Counter: veszélyes helyszínre nem mehetnek kiskorúak még szervezetten sem (nagyon helyesen), így árvíz kilőve. Egyéb programhoz igazgatói beleegyezés, ahhoz pénz kellene az utaztatás miatt, az meg állítólag nincs. És a tanerő sem tolong, hogy pluszmunkát végezzen. (a "virágos iskola" vagy mifene pályázatra úgy neveztek, hogy le volt egyeztetve a szülőkkel, ki milyen virághagymát hoz, és hová ülteti... locsolás csak tűzcsapról, amin nincs mérő)

Ma gyümölcsnap volt a bölcsődében, ez úgy néz ki, hogy minden gyerek bevisz valamit, tízóraira pedig megkapják egyben, lehet válogatni, már akinek jut a tálról. Benn voltunk vagy tízen gyereket átöltöztetni, négyen adtunk gyümölcsöt a dajkának, a többi szülő csendesen elkullogott. Senki nem jött gyalog - autó igen, közös gyümölcs nem; és elvek ide vagy oda, senki nem hozza szóba.
Mer' minek, ha a többség így szereti.

HaKohen 2011.11.02. 23:08:49

@Interlock: @Counter:

Van egy olyan benyomásom, hogy lényegében nem vitatkoztok egymással (nem egymással vitatkoztok), hanem ugyanazt mondjátok más-más nézőpontból.

Azt hiszem, hogy mindez alapvetően kulturális kérdés (antropológiai vagy szociálpszichológiai értelemben véve). Értékek, normák, attitűdök, szokások, rítusok, identitások stb.

Márpedig egy társadalom kultúráját nem lehet jogszabályokkal, döntésekkel, propagandával, szabályozókkal gyökeresen és hirtelen megváltoztatni. Hanem csak lassú lépésekkel, aprómunkával. Ezért forrunk ilyenek ügyében a saját nem túl ízletes levünkben (persze, marozzal együtt).

Emlékeztek még a "Fényes szelek" sorára: 'Holnapra megforgatjuk az egész világot!'? Lófaszt - hogy finoman szóljak.

Ha nagyon optimista akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy kb. száz év. Ha pesszimista, akkor több.

Interlock (törölt) 2011.11.02. 23:31:10

@HaKohen: reméltem is, hogy nem vitatkoztunk; különösen tetszett, hogy megoldást próbált keresni egy rá nem tartozó témában - ilyen emberekből kéne nagyon sok.
Száz év az optimista vélemény? Akkor én is pesszimista vagyok... Szerintem minden társadalomban, így a miénkben is, van egy elvekhez ragaszkodó, koncepciókban gondolkodni próbáló réteg, és van egy sokkal nagyobb tömeg, ami nem foglalkozik különösebben az előbbiekkel, viszont bármikor kihasználja őket. És ez a kihasználás "öröklődik", ebbe az irányba hajt mindaz, amit fellengzősen szocializálódásnak szoktak nevezni. A modern kor gyereke a versenyt tanulja meg, előnyszerzés bármi áron, különben hülyének nézik. Ez ezer év alatt sem fog megváltozni, hacsak nem jön közbe egy globális RESET...

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2011.11.03. 08:10:07

@Interlock: Ha már részletekbe akarunk merülni: 3 nap múlva ideér az árvíz, zsákolni kell, kitelepítést kell bonyolítani, készleteket kell felhalmozni - ez csak helyben, amit még a közvetlen veszély előtt el kell végezni. Kitelepítve: ellátást kell bonyolítani, szállást adni/kialakítani, esetleg jótékony gyűjtést, stb., egyik se veszélyes úgy, mint a gáton állni és rakni a zsákot, azért. Gyümölcsözésnél meg 4-en vagytok 6 ellenében, ha ellenében; ez elég jelentős kisebbség, ha úgy gondoljátok, bizonyára a bölcsőde is hajlana az újratárgyalásra, ha véletlen 0 gyerek jelenne meg uzsonnával kiadósabb reggeli után. Ezt kifejezetten szóba kéne hozni, csak nem úgy, hogy addig forralod magadban, amíg már csak vörös fejjel, ordítva vagy rá képes.

@HaKohen: Szerintem sem vitatkozunk. De ha változtatni akarsz a szocializáció tartalmán, az már csak olyan, hogy ha nem csinálja az ember, jobb biztos nem lesz, de rosszabb valószínűleg igen. Úgyhogy csinálni *kell*.

Archenemy 2011.11.13. 00:01:08

@tyto: azér dekurvajó hogy az osztja az észt a gyereknevelésről, akinek nincs és nem is akar...

tyto 2011.11.13. 00:22:13

@Archenemy: brunszvik teréz...mond neked valamit a név? nem volt gyereke. és mégis értett hozzájuk. és hát.....a férfi szülész-nőgyógyászok is érthetnek a szüléshez, pedig sose szültek. gyermektelen kitűnő pedagógus is sok van. lehet hogy te is értesz a stílushoz, pedig nincs neked.....

s.csaba 2011.11.13. 07:20:36

Nem az számít, hogy 100 év-e, vagy több. Egyéni szinten, kicsiben kell csinálni mindenkinek, aki belátja és képes is rá. Így biztosan terjedni fog és egyre több nyilvánosságot is kap. Hogy mikorra gondolkozik (és cselekszik!) majd így a társadalom többsége, az szerintem tényleg részletkérdés.

Archenemy 2011.11.13. 12:08:27

@tyto: értem, ő is azt mondta, hogy ha mondjuk egy szülő kisfiamnak szólítja a kisfiát, ott hatalmas súlyos bajok vannak? Vagy ezt honnan a faszból tetszett ideképzelegni, miss időutazó?

tyto 2011.11.14. 07:31:27

@Archenemy: kisfiam/ kislányom megszólítás nekem azt jelenti, hogy az illető a kapcsolatot tartja fontosabbnak, mint a személyiséget. olyan mintha egy házaspár férjemnek meg feleségemnek szólítaná egymást. ez a megszólítástípus általában a személytelen kapcsolatok sajátja, ahol a felek nem ismerik egymást, nem is akarják ismerni, és valóban a funkció, a kapcsolat oka az amit megszólításként használnak. (szerkesztő úr, doktor úr, stb.)
és ez természetesen az én véleményem. te nyugodtan gondolj mást.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.11.14. 11:20:32

@tyto: Az ember a családi életet rendszerint nem textbook-ból és journal-ből éli. Egyébként a kapcsolat is lehet olyan fontos, mint a személyiség.

acs63 2011.11.14. 11:36:19

@Holger Hartland: Egyensúly? Mintha itt is két oldalra szakadt volna a vita.
@tyto: A gyerek-szülő közötti magázódás még ma is megszokott a Kárpátok völgyében és nem mindig a személyiség védelmében, hanem a kapcsolat státusza érdekében.
Tegezés/magázás kérdése! Sokan esküsznek a magázásra, pedig úgy is le lehet hülyézni valakit és tegezve is lehet megtisztelni a másikat.
Családon belül én is inkább modorosnak érzem.

maroz 2011.11.14. 16:40:41

A jéghegy csúcsa:

index.hu/bulvar/2011/11/14/veresre_pofozott_egy_lanyt_az_igazgato/

Visszabeszélt a büdös jobbágy, most mondják meg! Deresre vele! vagy nem is, majd ellátom én enkezűleg a baját, kiverem belőle a meleg szart is, hogy tanulja meg egyszer és mindenkorra hogyan viselkedjen a pór az ő jobbágyura előtt!

Csak halkan jegyezném meg, hogy ha a szóban forgó igazgató picit is rafkósabb, és nem tanúk előtt, véresre, hanem mondjuk zárt ajtók mögött, esetleg nem fizikai, hanem lelki terrorral, vagy a fizikait a szülőkkel végeztetve el, akkor ez ugyanígy nem lett volna hír, mint ahogyan a napi több tucatnyi hasonló sem hír.

Ilyenkor baromi erős az ingerencia bennem, hogy egy ilyen indulatállatnak a puszta két kezemmel magyarázzam el azt, hogy véget ért a középkor, basszad. :(((((