Az ezerkilencszázas évek az utolsó napjaikat élték, amikor a karácsonyi őrület hangos forgatagában rábukkantam erre a könyvre és már tudtam, hogy a bejglimérgezés sorsszerűen bekövetkező időszakára ezúttal már megvan az intellektuális útitársam.
Most, hogy nagyobbik fiam 16. évében jár, végre eljöttek azok a mámorító pillanatok, amikor egykori élményeimet, felfedezéseimet - filmeket, könyveket és zenéket - elérakjam és a partvonalról izgulva szemléljem, milyen hatással van rá, hogyan reagál?! Átadni neki, megosztani a rácsodálkozást, a felismerést melytől majd' harminc éve megittasodtam. Ki ne ismerné ezt az érzést, akinek gyermeke a tudat és az önálló gondolkodás kapujába ér. Most elővettem egy több mint 10 évvel ezelőtti könyvismertetőmet (melyet egy akkori folyóíratnak írtam).
Bevallom, nagyon elfogult vagyok Carl Sagant illetően. Mióta a nyolcvanas évek közepe táján a csillagok felé bámuló kamaszként végignéztem a COSMOS című sorozatát a TV-ben, számomra már önmagában elég, hogy meglássam a nevét egy könyv borítóján és akkor az részemről már “meg van véve”. A COSMOS egyébként minden idők egyik legtöbb díját nyert dokumentumfilm sorozata volt.
Magyarországon sajnos méltatlanul keveset tudunk Carl Saganról, aki pedig a huszadik század második felének egyik kiemelkedő tudományos alakja. Saját bevallása szerint elsősorban planetológus volt, de a NASA számtalan csillagászati kutatóprogramjában vett részt, ideértve a Mars feltérképezésére irányuló kísérletek sorozatát vagy a földönkívüli intelligencia nyomait kereső SETI programot is.
A tudós már nem érhette meg munkájának kiteljesedését, amikor 1997. július 4-én a Mars Pathfinder leszállt a vörös bolygó egyik kietlen folyóvölgyében, az Ares Vallis-on. És mégis, bizonyos formában jobban ott volt, mint bármely más ember, aki valaha is dolgozott ezen. A leszállóegységet ugyanis Carl Saganról nevezték el.
Sagan hírneve azonban minden bizonnyal szűk szakmai körök megbecsülése maradt volna, ha nem rendelkezik egy különleges adottsággal, amelynek sajnos csak kevesen letéteményesei a Föld nagy koponyái közül. Ez pedig nem más, mint hogy kivételes tudását és ismereteit közérthető formában és érdekesen meg tudja osztani hallgatóságával.
A tudomány lényege két, egymásnak ellentmondó hozzáállás nélkülözhetetlen egyensúlya - a mégoly különösnek vagy értelmetlennek tűnő új gondolatok iránti nyitottságé meg a régi és új elképzelések könyörtelenül szkeptikus vizsgálatáé. Így szűrhetjük ki a mély igazságokat a handabandázásból.
Akik szeretik és érdeklődnek a témakör iránt, bizonyára olvasták már Sagan egyes műveit. Az elmúlt években kevés számú, de azért műfajában kiemelkedő színvonalú írásaival ismerkedhettek meg a magyar olvasók is. Az Éden Sárkányai vagy Az Elfeledett Ősök Árnyai olyan könyvek voltak, amelyek olvasása felér egy kaland átélésével. Érdekfeszítő és izgalmas utazások voltak a tudomány világában, amelyekben Sagan lebilincselő stílusban és gyakran még a kalandregényeket is megszégyenítő fordulatossággal vezette végig olvasóit az élet kialakulása, az evolúció, a csillagászat és az emberi fejlődéstörténelem egy-egy jól kiválasztott epizódján át.
Amíg az Embernek ehhez kezdetlegesek voltak az eszközei, a mindennapok világa mellé külön mítoszvilágot is épített. Amikor megpróbálta összeegyeztetni őket, a durva felületeket, ahol ezek nem illeszkedtek egymáshoz, a tudat peremére szorította, nem törődött velük.
Carl Sagan ebben a könyvében éppen afölött tör lándzsát, hogy a tudomány által feltárt világ igenis van olyan érdekes, mint a mindennapi életünket elárasztó miszticizmus és babona, az Atlantisz vagy Lemuria létezéséről újra és újra felröppenő legendák, vagy a vég nélkül burjánzó “hiteles” részletességű beszámolók, a Bermuda háromszögről, az asztrológiáról, Nostradamus jóslatairól illetve a legkülönfélébb életkristályok gyógyító erejéről.
Az egyik kedvenc rajzfilmemben az átverésre kiszemelt gyanútlan áldozat jóshoz fordul, aki - miután gondosan tanulmányozta a tenyerét, - aggodalmasan közli vele: "Ön rendkívül hiszékeny"
Szívesen írnám azt, hogy Carl Sagan szenvedélyesen érvel a tudomány és a kritikai gondolkodásmód, mint világnézet mellett, de semmi sem állt távolabb ettől a kiemelkedő intellektusú polihisztortól, mint az indulat vagy a szenvedély. Valamennyi ismeretterjesztő művét, így a Korok és Démonok-at is, áthatja a megismerés utáni vágy és a józan kételkedés furcsa kettőssége, amely igazi intellektuális kalandot tartogat olvasója számára.
Sagan kiváló érzékkel talál rá azokra a témákra, amelyekkel lebilincselheti olvasóközönségét úgy, hogy közben páratlan mennyiségű ismeretanyagot ad át szinte észrevétlenül, olvasmányos formában. Azt hiszem ennek a könyvnek az írója, ezen a téren kivételes képességekkel rendelkezett.
Sagan hitvallása szerint a tudomány nagyon távol van attól, hogy a tudás tökéletes eszköze legyen, de a legjobb kísérlet arra, hogy megértsük a világot, amelyben élünk, és ez a kísérlet nagy mértékben sikeresnek bizonyult. Sagan olvasatában a tudomány nagy érték, de ennél is nagyobb kincs annak beépített kritikai szemléletmódja, mert nem ismer sem felszentelt igazságokat, sem pedig indiszkrét kérdéseket. Minden megkérdőjelezhető, ami esetleg korábban nyilvánvalónak tűnt.
Az emberek létezése tele van bizonytalanságokkal. Közülük sokakat kegyetlenség lenne megfosztani a hit vigaszától, például olyan esetben amikor a tudomány nem képes enyhíteni szorongásukon. Elfogadom, hogy jogukban áll eltekinteni a követelményeitől azoknak akik a tudással járó terheket nem képesek elviselni.
Ennek a gondolkodásmódnak a kifejlődésével, történetével és buktatóival ismertet meg a
Sagan bátran, de ugyanakkor körültekintően nyúl könyvében a legkülönbözőbb témákhoz: a valláshoz, az áltudományokhoz, politikához, csillagászathoz és planetológiához, Betekintést nyerhetünk a boszorkányperek korába éppúgy, mint a Mars kutatás, vagy az űrhajózás buktatókkal teli világába, az UFO-kkal lezajlott találkozások elemzése, a szupertitkos amerikai repülőeszközök fejlesztésének műhelytitkai, az amerikai oktatási rendszer magyar olvasó számára olykor megdöbbentő hiányosságai, a torinói lepel titka ugyanúgy szerepel e könyv hasábjain, mint a dinoszauruszok lenyűgöző világa, a gabonakörök dokumentált eredete vagy galaxisunk története.
Az a tény, hogy a Biblia szinte semmit sem előlegez meg a modern tudományból, engem megerősít abban, hogy nem lehet isteni eredetű.
Egy-egy epizód erejéig bekukkanthatunk Thomas Jefferson, Benjamin Franklin, Kopernikusz, Isaac Newton vagy éppen Albert Einstein életébe és számomra külön érdekesség volt, amikor az atomfegyverekről szólva Carl Sagan a hazánkban igen egysíkúan ismert kiváló tudósról, a magyar származású Teller Edéről ír - megjegyzem: igen kritikus hangvételben.
Carl Sagan az ismeretterjesztés közben tanít is, hogy meg tudjuk különböztetni a valóságost az álságostól. A szerző mindjárt a mű elején kíméletlen következetességgel ostorozza a korunkban reneszánszukat élő áltudományokat.
Az áltudomány és a babona - írja Sagan - magához édesgeti a tudásra szomjazókat, könnyen érthető válaszokat ígér, miközben semmibe veszi a kétkedő alaposságot és gombnyomásra rángat az egyik ámulatból a másikba. Ezek az eszmék a hiszékenységre építenek. Az áltudományokkal foglalkozni sokkal kevésbé megerőltető, mint az igazi tudománnyal, mert nem követelik meg a tapasztalattal való állandó összevetés gyötrelmét és sokszor ennek köszönhető, hogy az áltudományt könnyebb elmagyarázni, mint a valódit.
Sagan témaválasztásai gyakran provokatívnak tűnhetnek, de emögött a “provokáció” mögött nem a konfrontáció keresése rejlik, hanem tárgyalt témáit áthatja a megismerés utáni vágy és a kritikai gondolkodásmód vegytiszta logikája.
Miközben történelmünkről, vallásainkról, a csillagászatról és az evolúcióról mesél, számtalan érdekes és a köznapi ember előtt ismeretlenül maradt tényről számol be.
Carl Sagan szemében a huszadik század az emberi ismeretfejlődés egyik legkiemelkedőbb korszaka volt és ebben kevesen tudnának vitatkozni vele, miközben nem feledkezik meg arról, hogy a haladás és a technika robbanásszerű elterjedése milyen kettősségekkel is járt, milyen veszélyeket hordoz.
Hány és hány vallás próbálkozik azzal, hogy próféciával alapozza meg helyét a világban! Mennyien hisznek az ilyen próféciákban, akárhányszor bizonyultak is tévesnek, csupán azért, hogy támogatást és erőt meríthessenek belőle. De létezett valaha is vallás, amelyik olyan sikeres és pontos "próféciákra" lett volna képes, mint a tudomány?
A könyv egyik legérdekesebb gondolatvetésében élvezetes és elgondolkodtató módon hívja fel a figyelmet arra, amint a huszadik század együtt létezik a tizenharmadikkal, méghozzá nemcsak falun, hanem a felhőkarcolók világában is.
Gondoljunk csak bele! Micsoda kettősség rejlik abban, hogy milliók és milliárdok használják a villanyt, miközben hisznek mindenféle előjelekben vagy az ördögűzésben. Filmcsillagok, vezető hatalmak politikusai látogatják a javasasszonyokat és a pilóták, akik az emberi szellem csúcsteljesítményét képviselő vadászgépeken repülnek, közben amulettet hordanak a mellükön! Hát nem elképesztő és ugyanakkor ijesztő ez a kettősség?! Pedig ez rólunk szól!
A Korok és démonok olvasása hasonlít egy kalandra a tudomány és a történelem világában. Ha az ember belekezdett a soraiba, már nagyon nehéz letenni. Gondolkodásra késztet, gyakran szívesen vitáznánk az írójával, máskor pedig nyilvánvalónak vélt, mindannyiunk által ismert tényeket állít merőben új kontextusba, olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyek mellett a köznapi ember könnyedén elmenne.
Carl Sagan egyik utolsó írása, méltó élete munkásságához abban, hogy felnyitja a szemünket, a világ amelyben élünk még a fantázia teremtényei nélkül is, milyen összetett, érdekes és varázslatos titkokkal vesz körbe bennünket. A Korok és démonok a Szkeptikus Könyvek sorozatban jelent meg, a Typotex Kiadó gondozásában.
A tudomány egyik parancsolata így szól: "Ne higgy a tekintélynek!"
