Azt mondja Navracsics docens, hogy azért nem kívánatos dolog az új Alkotmányról népszavazást tartani, mert az túlságosan összetett kérdés.
Szeretném megjegyezni, hogy a parlamenti képviselők elég gyakran szavaznak meglehetősen összetett kérdésekről. A Lisszaboni Szerződésről, költségvetésről, génmanipulációról.
Milyen alapon hoz döntést egy képviselő? Úgy, hogy a frakcióvezető megmondja neki, hogyan szavazzon. Az esetek kilencvenplusz százalékában, rendkívül összetett kérdések esetében is ez történik.
Nézzünk egy nem nagyon összetett kérdést. Hétfőn húsz százalékkal csökkentik a kenyér árát. Másnap húsz százalékkal megemelik. Csökken vagy növekszik a kenyér ára? A választók hány százaléka válaszolna helyesen erre a kérdésre? És a képviselőknek?
A népszavazás nem a nép bölcsességéről szól. A nép bölcsességéről akkor szólna egy népszavazás, ha egy eldöntendő kérdés esetében az emberek egymástól függetlenül 51 százalékos biztonsággal helyesen döntenek. Akkor mindig őket kell megkérdezni mindenről, mert gyakorlatilag nulla az esélye annak, hogy kollektíve tévedni tudnak. A világ sajnos nem ilyen.
A népszavazás is a meggyőzésről szól. Arról szól, hogy az elitek milyen arányban tudják meggyőzni az embereket a saját igazukról. Egyébként a választások is erről szólnak. Mindazonáltal az egyenlőség kegyelméből is így részesülnek a polgárok, akár értik pontosan a feltett kérdéseket, akár nem.
Nem szeretjük megkérdezni az embereket arról, hogy fizessenek-e több adót, mert nagy részük egy ilyen kérdésre, elitcsoportok ide vagy oda, mindenképpen nem-mel válaszolna, akkor is, ha egy túlságosan összetett érveléssel esetleg ki lehetne mutatni, hogy 1. ez hosszú távon hasznosabb lenne a társadalom számára, és így esetleg az ő számára is. 2. ez igazságosabb lenne mint a jelenlegi helyzet. Az új Alkotmányban semmi ilyesmiről nincs szó.
Az, hogy a túlságosan összetett kérdéssel kapcsolatban kérdést intéz a polgárokhoz a Hatalom, majd utána közli, hogy azért az igen vagy nem jellegű véleményére ugyanezen polgároknak már nem kíváncsi, jelentősebb méretű lóláb kilógását jelenti.
Orbán populista a végtelenségig, de praktikusan populista. Nincs semmi szüksége egy nagy és ellenőrizhetetlen politikai vitára az Alkotmánnyal kapcsolatban. Ő fogja eldönteni, hogy mi legyen az új Alkotmányban. Ő és senki más. Azért nem annyira ijesztő ez az egész, mert ő a saját jól felfogott politikai érdekeire (és gyakorlatilag semmi másra) van tekintettel, és az is érdeke, hogy az új Alkotmányból ne legyen a médiatörvényekhez hasonló botrány.
Magyarországon végzetesen meggyengültek és dependensé váltak az elitcsoportok. Lehet, hogy ez helytelen fogalmazás, és az igazság inkább az, hogy az elitcsoportok végzetesen gyengék és dependensek. Nincs John Jay, Madison, Hamilton, nem írnak Federalist Papers-t, nincs is hozzájuk hasonló kaliberű ember az országban, ahogy persze George Washingtonhoz hasonló kaliberű vezető sincs. Van egy hihetetlenül erős, street smart vezetőnk, Orbán Viktor, aki azért rendkívül komoly intellektusnak semmilyen értelemben nem nevezhető. És mindent ő határoz meg ebben az országban. Ez pedig, ezt nagyon fontos hozzátenni, a polgárok akaratából van így. Mindazonáltal annyira még ő, az első számú és tulajdonképpen egyetlen politikai vezető sem bízik magában, hogy az Alkotmány kérdéseit közvetlenül ő döntse el. Nem bízik a kötcsei értelmiségben, a sajtójában, a politikai gépezetében. A parlamenti képviselőiben bízik egyedül. Tudja, hogy megnyerne egy népszavazást, de távolról sem kétharmaddal. Nem akar esélyt adni az ellenfeleinek, semmi esélyt.
Nem tudom, hogy kik válaszolnak Magyarországon a túlságosan összetett kérdésekre. Nem tudom, vannak-e még kérdések, vagy csak a helyes választ kell kitalálni a kötcsei elitnek, azt a helyes választ, ami Orbán fejében már ott van. Az új Alkotmány körüli cirkuszból a méltóság szikrája is hiányzik, bár azt nem állítom, hogy idegesítőbb lenne a középszerű alakok által eljátszott többi cirkuszunknál.
Ez egy rossz darab rossz színészekkel és egy nagy hatalmú rendezővel, aki nemcsak azt dönt el, ki legyen a főszereplő, de azt is, hogy ki az ügyelő, sőt a sarki fűszeres is. Akkor viszont ne beszéljünk túlságosan összetett kérdésekről, kedves Navracsics docens, hanem szépen becsületesen mondjuk ki, hogy az alkotmányozó hatalom egyszemélyi vezetője ezt és ezt akarja, és pont. Ez nem diktatúra, ez egyáltalán nem ellentétes a hatályos alkotmányunkkal, ráadásul ez az ún. igazság, ha még valakit érdekel. Nem is túlságosan összetett igazság.
