Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

  • Hibás feed URL.

Híres utolsó szavak

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Kisznyér Sanyi (2. rész)

2010.05.27. 15:00 | szempontpuska | 9 komment

Címkék: interjú focitörténelem

Az előző részben a kezdetektől az Ú.Dózsa 1983-84-es KEK sorozatáig jutottunk el a beszélgetésben Kisznyér Sándorral, a lila-fehérek egykori középpályásával. Kevés maradt a játékospályafutásból. Egy drámai párbaj a skót Aberdeen ellen, az első (és egyben utolsó) válogatottság, majd egy rosszullét az augusztusi kánikulában. A civil élet, mi történt vele, mióta nem láttuk a pályákon, és hogyan ismétli magát a sors a Kisznyér családban. Interjúnk második része következik.

"Soha nem az a típus voltam, aki hős akart lenni"

K.S: Jó csapat volt az Aberdeen. Igaz, hogy kupagyőztesek voltak, a döntőben megverték a Real Madridot, mégis sokan mondtak olyat róluk, hogy csak előre rúgják a labdát, szögletes a játékuk, sokat ütköznek, de azt kellett látnunk technikailag csupa jól képzett játékosokból áll.

Az első mérkőzést itthon játszottuk. 2:0-ra nyertünk. A vezető gólt én rúgtam szabadrúgásból, aztán Herédi következett. Azt kell, hogy mondjam, hogy több nem volt abban a meccsben. Kettő-null. Ennél többet nem remélhettünk. Volt a skótoknak kapufájuk és hát Szendrei Józsi kivédte a szemüket. Ez az eredmény nekünk nagyon jó volt. Rúghattak volna gólt, de megúsztuk.

szp: És az a fájdalmas emlékű visszavágó?

K.S: Addigra bekövetkezett a szokásos forgatókönyv. Jöttek a sérülések. Törőcsik nem játszott, Fekete Laci is sérülten vállalta a játékot és lejött nagyon korán, már a tizedik-tizenötödik percben egy ütközés után. Megint kevesen voltunk. Temesvári megpróbált egy védekező csapatot összeállítani. Sokáig működött is. Az első félidőben kaptunk egy gólt...

szp: Emlékszel arra a bizonyos gólszerzőre?

K.S: Ó hogyne! McGhee. Sosem felejtem el. Nemrégiben láttam valamelyik csapat kispadján. Rettenetesen meghízott azóta...

Visszatérve az Aberdeen meccsre, a 85. percben kaptunk egy újabb gólt és ott eldőlt minden. Onnantól nem volt esélyünk. Még akkor sem ha eljutunk a büntetőpárbajig, hiszen Szendreit kiállították és nem volt már több cserénk.

Kiss Sanyinak volt egy-két védése még, de a hosszabbításra már eldőlt. Ha a visszavágón teljes csapattal állunk ki, akkor egyértelműen ott nem kapunk ki. Nem jutnak tovább. Nekik ez nagyon nyögvenyelős volt, láthatóan nem erre számítottak. Nem tudtak lefutni, vagy lefocizni bennünket. Többet volt náluk a labda, de nem jutottak előbbre. A végén már csak Kiss Sanyi volt elől. 2:0-nál rúgott egy lesgólt, Steidl Sanyinak volt egy nagy lehetősége, de ezzel kifújt. Annyira jöttek ránk, hogy a felezővonalon nem jutottunk túl.

Mentálisan akkor már az a továbbjutás elveszett.

szp: Volt-e olyan ellenfeled, örződ a hazai mezőnyben, akivel meggyűlt a bajod, nehéz ellenfél volt?

K.S: Nem tudok kiemelni senkit. Harakirikbe, viaskodásokba nem mentem bele, bár igaz, hogy kiabálós, hangos voltam a pályán. Szinte egész meccs alatt. A későbbiek közül valami olyan, mint Véber Gyuri volt utóbb.

szp: Kedvenc partnerek a játékban? Akikkel kifejezetten szerettél együtt játszani és jól megértettétek egymást?

K.S: Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem ilyen sem volt. Erre is azt tudom mondani, hogy minél jobb egy csapat, annál könnyebb játszani. Sok jó játékos között nagyon jó játszani. Ennek örültem amikor Újpestre igazoltak. Tudtam, ha egy Nagy Lacinak passzolom a labdát, akkor azt időben visszakapom. Tőlük, Törőéktől tanultam is rengeteget.

Jó csapatunk volt az NB II-ben is, de minél jobb csapatban vagy, annál könnyebben megy a  játék. És ezt nagyon élveztem.

Kevesebb a hibalehetőség, az egész együttes elkezd szárnyalni. Nem törik meg a lendület, a hibákon szétesne a játék.

szp: Melyik az a találatod, amelyre a legszívesebben emlékszel?

K.S: Itthon a Real Madrid ellen volt egy lehetőség, sajnálom, hogy az kimaradt, de....

szp: Nincs "A gólod"? Amelyik a legkedvesebb. Vagy még nem tetted fel magadnak ezt a kérdést?

K.S: (hosszasan morfondíroz) A Népstadionban vívott kupadöntő a Honvéd ellen. Nagyon akartuk azt a kupát. Nagyon akartuk. Gyorsan vezettünk kettő-nullra, Törőcsik rúgott egy szabadrúgásgólt. Nem szokta ezeket elvállalni, egymás mellett álltunk, egyszercsak azt mondja:

- Elrúgom.

- Jól van....

Egy lépést tett és bevarrta, utána én rúgtam egy tizenegyest úgy, hogy előtte engem vágtak fel. Csakhogy utána kijöttek a Détáriék és kiegyenlítettek 2:2-re. Kiss Sanyi aztán a végén rúgott egy gólt és ezzel megnyertük.

szp: Valami egészen furcsa gól volt, hiszen egy bedobásból szökött meg...

K.S: Ez nálunk benne volt a játékban, hogy hosszú bedobásból indítsunk akciót és a Sanyi ezt nagyon érezte. Ő amolyan lesipuskás típus volt, jó ütemben, mindig jó helyre indult be.

szp: Apropó MNK! Tényleg annyira nem volt tétje a magyar kupának, ahogyan az a lelátókról látszott? Mintha egyetlen valamirevaló mérkőzés a döntő lett volna az egész sorozatban. Később - éppen az Ú.Dózsával - előfordult, hogy meg is büntették, mert junior csapattal állt ki egy meccsen. Pedig a sorozat végén ott állt a nemzetközi porond lehetősége, mégis mintha csak a kiscsapatoknak jelentett volna az egész valamit. Mintha le lett volna az egész sajnálva. Nem volt rangja, nem volt közönsége.

K.S: Igen, ez teljesen így volt, ahogyan látod. Azt gondolom, hogy a kiírással volt probléma. Az MLSZ-nek kellett volna valamivel motiválnia a szereplőket, hogy egy MNK mérkőzés (egyetlen találkozó fordulónként, visszavágó nélkül - szp) ne csak szükséges, letudnivaló feladat legyen.

A Honvéddal szemben azért is volt nagyon nagy a tét, mert ott játszott a válogatott törzse. Esterházy, Bodonyi, Nagy Anti, Dajka, Döme... Kifejezetten baráti kapcsolatban voltunk nagyon sokukkal. Őket nagyon meg akartuk verni, bebizonyítani, hogy le tudjuk őket győzni és ez motivált bennünket. Hogy megmutassuk a Dózsa a jobb csapat.

Ennek sokkal nagyobb volt a presztízse, mint egy évvel korábban Szekszárdon a Videoton ellen.

 

szp: Ebben az időben játszott Veletek az NB I első idegenlégiósa, a nigériai Umoh. Később eltűnt, a Csepelben még játszott. Ő milyen volt?

K.S: Én azt mondom Ő itt nagyon jól érezte magát ebben a közegben. Vidám színfolt is volt, jót tett a csapat hangulatának. Rövid távon iszonyatosan jól sprintelt, technikailag már nem volt annyira képzett és ami különösen érdekes volt, hogy a hosszabb vágtákat, futásokat, 200 méteren egyszerűen nem bírta. Olyan volt az izomzata, testfelépítése, hogy erre nem volt alkalmas.

De lelkes, csupaszív krapek volt. A csapat hangulatát emelte.

szp: Véget ért ez a bajnokság. A következő évben már nem futottál ki a pályára...

K.S: 1984 augusztus 4. A szokásos terheléses edzés. Nyári napon, ólommellényben, melegítőben 4.000 méter futás, közepes iramban. Én mindig végigcsináltam az alapozást.

Ott rosszul lettem, bevittek kivizsgálásra és megállapították, hogy nincs elég oxigén a vérkeringésemben, szívprobléma lehet. Következett a katéterezés, amely megállapította, hogy közvetlenül a szívemnél nincs érszűkület, vagy elzáródás, sem infarktus.

A Szabolcs utcában aztán megállapították, hogy a baloldalon vagy egy 30%-os elzáródás. Felvetődött a kérdés, hogy mi legyen? Lehet, hogy jól döntöttem, lehet, hogy nem, de amikor a konzílium után azt mondták, hogy nem javasolják a folytatást, akkor arra gondoltam, ha ennyi orvosnak az a véleménye, hogy inkább ne, akkor hallgatok rájuk és abbahagyom.

Ha nem fogadom el, akkor megkaptam volna a sportorvosit. Utána egy évet lehúztam úgy, hogy táppénzen voltam, vizsgálatok, de eljutottam odáig, hogy át kell értékelnem mindent és azt mondtam, hogy el kell kezdeni valami mást. Új életet.

szp: De előbb összeomlott a világ, hiszen minden amit addig csináltál, annak vége volt. Akkor tudatosodott benned, nem? Bár nem akarom rádtukmálni utólag ezt az érzést.

K.S: Az első két hétben igen, de aztán utána már előrenéztem. Ilyen vonatkozásban elég gyorsan túltettem magam ezen. Inkább azon gondolkodtam, hogyan tovább. Felmerült, hogy menjek rendőrtiszti főiskolára, de mivel nem voltam párttag, ez kiesett.

Igazából sohasem gondoltam arra, hogy én vezetőedző legyek. Nem éreztem magamban ahhoz elhivatottságot, hogy azt csináljam, hogy jó edző válna belőlem. Utánpótlásban voltam techinkai vezető, ott jól éreztem magam, illetve ifi és serdülő edző, de a rendszerváltás környékén már nagyon vállalkozó akartam lenni. Az vonzott, hogy a kereskedelemben találjam meg a helyemet. Vidéken, rokonok is erre bíztattak.

Ebbe belevágtam. Ruhakereskedelem, cipőkereskedelem... innen nőtte ki magát a mai egzisztenciám. Így utólag azt gondolom, nagyon jól döntöttem, bár nem is biztos hogy lett volna más választásom.

Soha nem az a típus voltam, aki hős akart lenni. Én mindig realista, de biztonsági játékos voltam. Nem akartam rizikózni az égészségemmel.

szp: Rólad hosszú idő után először, Fehér Miklós halála kapcsán olvastam a sajtóban.

K.S: Igen, tudom. Amikor felvetődtek ezek a kérdések és tragikus esetek a hirtelen szívhalállal kapcsolatban, nagyon sok újságíró akart interjút kérni, de én nem adtam. Én a régi sebeket nem szeretem feltépni.

szp: De neked vannak sebeid? Ez egy seb ez a történet, ahogy abba kellett hagyni?

K.S: Ez speciel az. Sőt most a fiam, Ádám, ugyanazt az utat járta végig. Csak ő sokkal korábban, a kezdet kezdetén. Összefejelt, behorpadt a homloka és kórházba került. Először úgy tűnt, tökéletesen visszarakják neki a csontot.

Végigkérdeztem, utánajártam mindennek. Úgy döntöttünk, hogy nem megy ki Németországba. Titánhálóval vonták be a homlokcsontot, de ha az utolsó szilánkig nem illesztik vissza, akkor a csonthártya nem tud regenerálódni.

Ezekután egy 1-1,5 kg-os vizeslabda a fejelésnél, vagy ha összefejel, belekönyökölnek a homlokába... életveszélyes lehet. Ádámnak is abba kellett hagynia.

De ezt Ő döntötte el, nem akartam befolyásolni.

szp: Szándékosan vonultál így vissza a sajtótól, a nyilatkozatoktól?

K.S: Igen. Nem szeretek központban lenni, nem az a típus vagyok.

szp: A régiek közül kikkel tartod rendszeresen a kapcsolatot?

K.S: Steidl Sanyival szoktam beszélni. Neki is hasonló vállalkozása van Vácon. Tulajdonképpen munkakapcsolat. Teljesen kitölti az életünket a vállalkozásunk. Rengeteg munka van, napi 12 órát dolgozunk és egyébként is maximalista vagyok. Ezt is úgy fogom fel, ahogyan a pályán a játékot.

szp: A korosztályodat és az egykori játékostársaidat végignézve, már a Kiss Sanyival és Lőrincz pajával folytatott beszélgetésben is arra jutottunk, alig van, aki a kispad közelébe jutott. Talán Róth Antal, Pintér Attila.. bár ő akkor még ifi volt...

K.S: Nincs csapat. Kisebb csapathoz, NB III-ba leszerződni? Ott lelkesedés van, de anyagilag bizonytalan. Nem érkkezik meg a fizetés. Összefoglalva: Nincs hova menni. Az embernek márpedig gondoskodnia kell a családjáról, a megélhetésről. Ez a közeg erre nem alkalmas.

Nekem ez nem perspektíva. Mindig úgy voltam vele, hogy a családom az első.

szp: Összességében lehet azt mondani Rólad, hogy jól vagy? Hogy megtaláltad a helyed?

csendesen mosolyog, szinte vonakodva vág neki a válasznak

K.S: Hallottam már olyat is mondani rólam, hogy az enyém a fél Újpest - viccel - de igen, sikeres vagyok abban amit csinálok. Szeretem csinálni, jól megy és a helyemen vagyok.

szp: Eredetileg nem tűntél olyan kalmárszelleműnek. Vagy ez mindig Benned volt?

K.S: A megélhetésem, de igen. Mindvégig bennem volt a hajlam, az érdeklődés a kereskedelem iránt. Bizonyos fokű dörzsöltség bennem van.

szp: és ezt mióta csinálod?

K.S: A rendszerváltás környékén kezdtem. Azóta töretlenül vezetem. Családi vállalkozás, a nagyobbik fiam is csinálja. Ő készítette el a kisznyer.hu honlapját is. Megy az üzlet. Megéreztük a válságot mi is, de nem panaszkodom.

szp: És focizni? Szoktál? Eljársz az öregfiúkhoz?

K.S: Abbahagytam. Amikor belekezdtem a családi ház építkezésbe, azzal váltam el, hogy majd visszatérek. Aztán utána ez mégis elmaradt. Úgy éreztem, hogy 4 év alatt annyit veszítettem fizikálisan, hogy képtelen lennék visszailleszkedni. Plusz az edzések...

A "fiatalok", mint Véber, Urbányi, Kovács Zoli, velük már fel kell venni a versenyt.  A Törő 50 gálán persze ott voltam.

szp: És akkor a sport mint olyan, kiesett az életedből?

K.S: Manapság annyi a sport nekem, hogy a fiammal lábteniszezek és rendszeresen járok a patakpartra futni. 71 kiló vagyok, a versenysúlyom 68 kg volt.

szp: Szabadrúgást mikor lőttél utoljára Sanyi? :-)

Itt hosszan elgondolkodik

K.S: ...talán négy-öt éve. A fiamat, Ádámot tanítottam rá.

szp: Neki fájt jobban a pályáján a törés, vagy Neked?

K.S: Te, mint mondtam, mi realisták vagyunk. Ő is, meg én is. Ez családi vonás. Gyorsan átlépett fölötte. Előrenézett. Nincs rá idő, hogy az ember magába forduljon.

Főiskolára jár és dolgozik nálunk. Be is akar járni. Ki akar törni. Rengeteg energiája van amit sportból merített. Nagyon terhelhető a munkában is. Maximalista. Sok pozitívuma van. Apja fia :-)


Több mint két órája beszélgettünk már ekkor. Ideje volt elbúcsúznunk. Mindkettőnket várt a saját munkája. Jó érzésekkel, feldobva indultam vissza a dolgomra. Az emberben mindig van egy kis félsz azzal kapcsolatban, milyen lett az életük azoknak a kedvenceinek, akik istenek voltak a pályán. Amikor vége lett a játékos korszakuknak, megtalálták-e a helyüket a civil életben, vagy életük csúcspontja 25-30 évesen volt és onnantól az emlékeikből élnek tovább?! Nem így volt. Ismét egy példa arra, hogy sem keserűség, se panasz, se elfeledettség nem nyomja a vállát. Kisznyér Sanyinak sem.

Ő ugyanúgy folytatta, ahogy a gyepen (kényszerűen) abbahagyta. Előrenézve, céltudatosan. Egy szerény, de magabiztos embert láttam, aki sínen van, előre néz és nem lamentál a múlton.

Pedig neki aztán kétszeresen is volna oka rá. 27 évesen tört derékba a pályafutása, ki tudja még mire vihette volna ha aktív maradhat. Aztán Apaként ugyanezt végigélte (és ez talán a nehezebb) a fiával kapcsolatban is.

Realista és előrenéz. Mindezt nem szenvtelenül, hiszen a lelkében helye van a szép emlékeknek. De ezek emlékek. Két óra alatt egyetlen mi lett volna ha... típusú kérdés sem a szavaiban, sem a gesztusaiban nem bukkant fel. Ennek nyomát sem láttam. És ez jó érzés. Nagyon jó ezt tudni.

Sajnos nem mindenki volt ilyen szerencsés alkat az akkori csapattársai közül. Volt akit a fővárosi élet, a foci utáni világ leszippantott és bedarált. Még off-record elmesélte ahogyan Szűcs Janin próbált segíteni, aki nem találta többé a helyét a stadionokon kívüli világban.

Aztán visszaidézte a Dél-amerikai túrájuk egy emberi epizódját, amikor az Andok lábainál is odajött egy távolbaszakadt magyar bácsi és megkérte, jöjjenek el a halálos beteg feleségéhez, magyarul szeretne beszélgetni.

Kardos Józsi és Kisznyér Sanyi leléptek az őrző tekintetek elől egy este és meglátogatták a nénit.

Egyetlen hiányérzetem maradt csak: Mikor látok legközelebb egy olyan igazi Kisznyér szabadrúgást?

Ha lesz ilyen meccs, okvetlenül tudni akarok róla! Kiviszem a fiamat is, hogy lássa nem csak Cristiano Ronaldo, meg Rooney van a világon. Hadd lássa Bence is, milyen az apja amikor gólt üvölt. Ilyenre eddig talán csak kétszer volt alkalma. Az egyik, amikor barátaival kicincált a reménytelen magyar-olaszra és mégis 3:1-re nyertünk, a másik amikor a Veresegyháza elleni 7:0-ás meccsen ő rúgta az ötödik gólt. De akkor nem láthatott az ölelkező társaitól...

Kisznyér Sanyi! Köszönöm a beszélgetést!


A következő interjúban Bicskei Bertalannal beszélgetünk arról a bizonyos ifi csapatról, a múltról és nem kevés jelenről.

 

Ajánlott poszt: A magyar foci utolsó nagy korszaka XIII. rész

A bejegyzés trackback címe:

https://orulunkvincent.blog.hu/api/trackback/id/tr912033097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

paraj 2010.05.27. 15:13:05

Csak két kiegészités: Torocsik játszott Aberdeenben is.
McGhee pedig konkrétan az FC Aberdeen edzoje...

szempontpuska 2010.05.27. 15:14:59

@paraj: Jééé... akkor erre mindketten rosszul emlékeztünk :-)

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2010.05.27. 15:32:12

Hú, ez nagyon jó lett (jobban mondva ez is!) Köszi, és már várom a Bicskei interjút!

maribor 2010.05.27. 15:41:04

Ez szep volt, puska, koszonjuk.
Es Sanyinak is azt a rengeteg elmenyt, oromot, amit palyafutasa alatt okozott nekunk.

Azert bennem mindig motoszkalt egy gondolat: Leighton, gondolom, jol felkeszult Sanyibol is. Lathatott par szabadrugas goljat. Megkerdeznem ot, hogy hogyan emlekszik vissza:) Valami ilyesmit kepzelek el: mondom, hu, vazzee, pont onnan jonnek szabaddal, ahonnan a bajszos kiccsavo 10-bol 10-szer felcsavarja. namajd jol resen leszek. Nekifut, lo, ez melle, kikiserem. A szentsegit!"

Enok mester 2010.05.27. 15:51:34

Tényleg fura, hogy ennyire nem volt presztízse az MNK-nak. (Most talán van?) Az eleve adott volt, hogy MNK-meccsen többnyire a cserekapus védett, és a mezőnyben is azok játszottak, akik a bajnokságon kevésbé jutottak szóhoz.

maribor 2010.05.27. 16:02:15

@Enok mester: Es erre a meccsre a dontobejutasert le kellett volna 1 felido utan fujni komolytalan jatekert.
Valaki emlekszik, a ket agon milyen parharcok voltak milyen eredmenyekkel?:)

Medvegyev 2010.05.27. 16:46:50

@szempontpuska: Ez ilyen nagyon emberi történet és így a jó...

JuAn 2010.05.27. 16:47:02

Valami számomra is megmagyarázhatatlan okból nekem eddig ez a részlet tetszett legjobban, pedig mindre ötöst adnék. :-)

Most újra megnéztem azt a bizonyos 3. gólt a Honvéd ellen, ami nem bedobásból, hanem szabadrúgásból indult. Évekig azt hittem, hogy bírói hiba, mert bedobás lett volna - ahogy Nagy Antiék is reklamálták - de a partjelző (tudom, ma már asszisztens) egyértelműen szabálytalanság, kezezés miatt mutat maga elé.

waltari 2010.05.28. 09:35:50

Egyszerűen nagyon jó.