Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd Ft;

 

Kerítés


image.jpg  

Facebook / Egymillióan a magyar sajtószabadságért

Híres utolsó szavak

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (38) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (47) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (34) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

K. és a démonok

2015.08.29. 01:56 | jotunder | 119 komment

 

     1.      K. akkor már hat napja bujkált. A faluba nem mert lemenni, azokon a konzerveken élt, amelyeket a padláson talált. Száraz kenyérre kente fel a hideg zsírt, amit a káposztakonzerv tetejéről kapart le a kanállal. Még volt két órája a sötétedésig. Huszonkét és fél kilométert kellett gyalogolnia a benzinkútig a kis úton, ha szerencséje van már nem jár arra senki, aztán végig az ösvényen, át az erdőn és kész. Onnan egy óra Ausztria. L.-t is ők vitték át, húszezer euró, előre kell fizetni, de ezek megbízhatóak, L. tudja mit csinál.

    2.      K. rajta volt a listán. Nem is értette, hogy miért, ő nem csinált semmit. Azt mondta, amit mondania kellett. Ő nem lövetett, neki ahhoz semmi köze nem volt, az egyértelműen túlkapás volt, de ahhoz neki nem volt semmi köze. Talán azt nem kellett volna már bemondania a tévében az utolsó napon, azt talán fel lehetne használni ellene, de arra is van magyarázat, ezek bonyolult dolgok, nem szabad kiragadni őket a kontextusukból.

   3.       K. nem fért fel a gépre. Mondták, hogy meg kell értenie, és ő meg is értette, de azért egy kicsit fájt neki, mert azért ő sokat vállalt, ő megtette, amit lehetett, a párt és a kormány mellett, persze nem olyan értelemben, mert attól ő természetesen elhatárolja magát, de azért mégis csak megtette, és igazán egy helyet, talán a csomagtérben, vagy valahol, megérdemelt volna,  de hát meg kellett értenie.

  4.        K. elítélte az erőszakot. Már nagy általánosságban, de tulajdonképpen a maga konkrétságában is ugye, ő a jogállamiság feltétlen híve volt, és arról nem tehetett, hogy az események úgy alakultak. Félrementek bizonyos dolgok, ezt elismeri, félrementek, de ez nem az ő felelőssége. Ő nem mondta, hogy azt kell tenni. Azt a B. írta le az újságban, aki mindig hajlamos volt a szélsőségekre, és meg is érti, hogy B. nem kerülte el a felelősségre vonást, és nem is csodálkozott azon, hogy, szóval azon, ami  B.-vel történt,  de hát ő ezekkel egy lapon, azt azért nem lehet.

  5.       K. elérte a benzinkutat. Egészen közel van egy ellenőrzőpont, kellett egy kicsit kerülnie, de ott volt időben, sőt még volt egy órája. Persze jobb lett volna Abu Dhabi, ott nem kell magyarázkodni, azok megértik, az osztrákok valószínűleg kérdezősködni fognak, ha úgy alakul, de ő el tudja magyarázni. Parancsra tette. Ez nem hangzik jól, rossz a csengése, utasításokat hajtott végre, ez így jobb, utasításokat. Vannak szabályok, azokat be kell tartani, néha nem könnyű, nem mindig lehet mérlegelni,  de ahhoz nem volt köze, azt visszautasítja, az már akkor volt ő, amikor ő már látta, hogy itt vannak bizonyos hibák, talán több is mint hibák,  de akkor ő már nem, egyszer talán ugye tévében, amikor azt mondta, de azt kényszernek is nevezhetnénk, kényszerhelyzetnek. 

 6.        K. megnyugodott. Egészen szimpatikus ember a sofőr, bolgár vagy albán, de jól beszél angolul, és L.-t is ő vitte át. Ismeri a terepet. Húszezer euró, az végül is nem olyan sok, a számlája megvan, azt megígérték, a számla az nem olyan, hogy meg kell értenie, az jár, az a számla, azért ő dolgozott. Kisbusz, egyedül van, csak ő viszik át, egészen Bécsig. A motor már járt, de még nem indultak el. 

 7.         Q. nem volt bolgár, sem albán. A homszi Al-Baath egyetemen tanított fizikát. Az öccse családjával indult el akkor, de aztán valahol a határon elszakadt tőlük. Egy ideig egy táborban volt, aztán sikerült eljutnia Münchenbe. A bajor rendőrségtől tudta meg, hogy a öccse, a feleségével és a fiukkal is ott volt abban a kocsiban Parndorfnál. Akkor hallott K.-ről először, de nem akkor döntötte el, hogy megöli, hanem csak jóval később. A szulamiták szerint a vérbosszú haram, meg kell próbálni megbocsátani, meg kell próbálni megbékélni magunkkal, mert különben elragadnak Azazel démonai. A szulamiták Istene könyörületes, még az igaz hit ellenségeivel szemben is az, és Q. jó szulamita volt, bár talán szívesebben hitt az Ősrobbanásban és a kvarkokban, mint Istenben.   Q. megpróbált megbocsátani,  évekig próbálta megbocsátani K. bűnét, de nem sikerült. Elveszítette Istent és megtalálta Azazelt. Amikor Budapesten kitörtek a harcok, tudta, hogy eljött az ő ideje.

A motor járt, a kis csövön keresztül a busz raktere lassan megtelt  kipufogógázzal. Q. pontosan tudta, hogy K. mikor találta meg azt a képet, amit azon a borzalmas napon Q. kitépett az osztrák újságból, hallotta K. üvöltését, azt is ahogy véresre törte a kezét a busz falán.  Minden elcsendesedett, és Q. már nem gondolt K.-ra. A szép napokra gondolt, a galambokra a parkban, a tea ízére az utolsó békés napon, aztán már nem gondolt semmire, csak rágyújtott egy cigarettára és várta, hogy eljöjjenek érte Azazel démonai. 

Lájkolni a migránsok halálát - a Mandiner szerkesztők esete a Mandiner olvasókkal

2015.08.28. 18:36 | ulloiut | 89 komment

Miután az olvasói túl nagy számban lájkolták általuk nem kedvelt közéleti szereplők halálát, a Mandiner most már nem teszi lehetővé, hogy "tetszik" vagy "nem tetszik" gombot lehessen nyomni a halálhírekre. Emlékezetem szerint ez akkor indult el, amikor túl sokan lájkolták Jancsó Miklós halálát, amire a polkorrektség legádázabb ellenségei szó nélkül eltüntették a "tetszik" és "nem tetszik" gombokat, ami azóta szerkesztőségi policy is lett.

Van aki szerint ez polkorrekt cenzúra - és a Mandiner szerkesztőinek is voltak olyan megnyilvánulásai, amelyek szerint ez a szerkesztői döntés annak minősíthető lenne, mármint ha egy baloldali portál csinálná. Szerintem nem az, hanem az embertársaink iránti minimális tisztelet hatalmi eszközökkel történő biztosítása egy olyan közegben, amelynek nem elhanyagolható része a legminimálisabb kulturális szabályok betartására nem képes. Emellett szerintem egy szerkesztett hírportál részéről tisztességes dolog lett volna elmagyarázni, hogy mi történt és miért változott a policy, de az már nem fért bele.

Most viszont bővült azon cikkek köre, ahol a Mandiner indokoltnak látja a saját olvasói vélemények kifejezésének korlátozását.

Amikor megjelent a hír, hogy több tucat menekült holttestét találták meg egy, az osztrák autópályán hagyott teherautóban, akkor a Mandiner olvasói igyekeztek kifejezni, hogy ezt alapvetően jó dolognak tartják. mandinder_menekultek2.jpg

A Mandiner szerkesztősége azonban később sunyi módon eltávolította a tetszik/nem tetszik gombokat. Mit mond a kommentár nélküli eltávolítás módja róluk, és mit mond ennek szükségessége az olvasóikról?

mandinder_menekultek_kesobb.jpg

 

Egyébként a cikk alatt található 200+ kommentben kettőt (2) találtam, amely az áldozatok minősítése nélkül sajnálatát fejezi azzal kapcsolatban, hogy meghalt több tucat ember.

 

 

A legkedvesebb magyar íróm...

2015.08.28. 09:31 | zsazsu4 | 4 komment

...halt meg kedden.

Nyugodj békében Fejes Endre!

"Nyári estéken fönt ültünk a pad támláján, szorosan, mint dróton a madarak, lábunkkal harangozva a levegőben, és szájharmonikáztunk. Ahogy megzörrent orrunk előtt a bokor, ledobtuk magunkat a földre, készen arra, hogy elfussunk. De nem a csősz, hanem ő jelent meg, a hazudós. Soha nem használta az utakat. Szabadon járt, mint a halak a tenger vizében, keresztül a tér gondozott füvén-bokrán, és ezért is hallatlanul csodáltuk valamennyien. Előfordult, hogy a csősz megkergette, ilyenkor fürge, tornacipős lábát megszaporázta, és vissza-visszanevetett, ahogy a távolság nőtt közöttük. Később valamelyik bokorból megint előbukkant, és komoly ábrázattal mesélni kezdte valószínűtlen történeteit. Előfordult az is, hogy a csősz megfogta. Ilyenkor pufogott hátán a bot, úgy vitték be a Kenyérmező utca sarkán levő rendőrőrsre. Olykor idézést kapott a Szerb utcai gyermekbíróságra, és mi áhítattal és tisztelettel bámultuk őt. Később elmesélte, hogy a rendőrbíró magázta, majd megkérte, négy órát maradjon a fogdában. Megesett, hogy napokra eltűnt. Mikor újra megjelent, elkért egy cigarettavéget, és nagyokat szipákolva közölte, hogy a Margitszigeten, a Palatinus szállóban lakik pillanatnyilag, mert otthon ciánoznak.

– A szálló mennyezete színüveg, besüt a hold, és ha végigdőlök a selyemágyon, a csillagokat számolom. Reggel csöngetek, és csodálatos ezüsttálon egy egész libamájat hoznak be. A portás meg szalutál – és hegyeset köpött a kavicsok közé, mert a nyelvét csípte a nikotin.

Később lejött az apja, félszemű, goromba bádogos, és nadrágszíjjal keményen elpüfölte, majd nyakánál fogva cipelte haza. Sokáig, még a Berzsenyi utca végéről is visszahallatszott keserves jajgatása."

A hazudós

Béndek pártelnök esete Maryam Mirzakhanival (megjegyzésposzt)

2015.08.26. 12:11 | jotunder | 163 komment

 

          Béndek pártelnök ma elmagyarázta, hogy a liberálisok hülyék, mert olyan embereket fogadnának be, akiknek nincs liberális és keresztény hagyományuk, hahaha.  

          Most tekintsünk el attól, hogy német konzervatívok támogatják több tízezer szíriai nem liberális és nem keresztény hagyományú ember befogadását, koncentráljunk arra, hogy mit is akarnak a liberálisok. 

           Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy mit akarnak a liberálisok, gondolom a legtöbben most éppen a második kávét, kivéve persze az ausztrál liberálisokat, és persze Béndek  pártelnök sem tudja, de úgy gondolja, hogy ezzel a dumcsikával, akár húsz százalékkal, tehát száznegyvennégyre is bővítheti szavazói létszámát. 

          A helyzet az, hogy nem egészen mindegy, hogy valaki három vagy hárommillió ember bevándorlásáról beszél, a mértékekkel a valódi konzervatívok elég jól el tudtak bíbelődni. Igen, elvileg be lehetne fogadni akár egymilliárd muszlimot is Európába, és annak egészen biztosan döbbenetes következményei lennének, és el tudom képzelni, hogy van olyan liberális, aki ötmilliárdot is befogadna (tudom, hogy nincs annyi, mégis el tudom képzelni), meg olyan liberálist is, aki egyet sem. A kérdés talán az lenne, hogy a valóságnak, a felfogható, elképzelhető valóságnak milyen jellegű következményei lennének Európa kultúrájára, és azt gondolom, hogy aránylag csekély. Félmilliárd ember kultúráját, whatever culture means, nem nagyon tudja százezer menekült megváltoztatni.

         Ez egy megjegyzésposzt, amelynek oka az, hogy Béndek doktor az iráni (nem sok lehet) menekülteket is az ő aranyszájára vette, olyan jellegű arckifejezéssel, mint amikor egy Mayfloweres ősökkel rendelkező bostoni milliárdosfeleség először lát hajléktalant szemetesben csikkre vadászni.  Amiről eszembe jutottak ezek a szavak, azok az iráni származású matematikusok, akik gazdagították a szakmám és különösen egy bizonyos iráni, Myriam Mirzakhani, az első női Fields-érmes. Béndek-Mirzakhani-Béndek-Mirzakhani mérlegelek itten magamban, és azt hiszem megtaláltam azt, akit szívesebben tekintenék polgártársamnak. A pártelnök úr az előkelő második helyezést érte el a versenyben.

          Az iráni fiatal városi értelmiség, az egyetemisták, egészen megdöbbentő arányban pontosan olyanok, mint a magyarok. Ugyanúgy gondolkoznak, ugyanúgy éreznek, kb. annyira vallásosak is,  csak egy kicsit jobban utálják azt a rezsimet, amelyik a nyakukon ül. Irán matematikai kultúrája kiemelkedő, az egészen szűk területemen is vannak iráni származásúak, rúgtam is már be iránival (aminek egészen biztosan drámai következményei lettek volna Teheránban).

           Köze nincs ennek az egésznek a bevándorláshoz, egyszerűen röhejesnek tartom, hogy Béndek doktor pont Irán irányába tartotta el ennyire hülyén a kisujját. Egyszerűen elképzeltem, amikor valamelyik iráni ismerősöm ezt elolvassa.  Igen, van nekünk egyfajta kultúránk, európai kultúránk, vagy inkább európai kultúráink, és én szeretném, ha megmaradna ez a kultúra, sőt még azt is elismerem, hogy megijednék, ha mindenki aki szembejön velem az utcán szoknyát venne az öltönynadrághoz, de attól is megijednék, ha egyszer csak mindenki vörösre festené a haját. Valahogy nem hiszem, hogy az európai kultúránkat a muszlimok veszélyeztetik a legjobban, az az érzésem, hogy a dobogóra sem nagyon férnek fel. Az európai kultúránkat leginkább mi, őshonos, kiváló frizurájú, tökéletes reggeliző képességű, civilizáltan oldalsó középtartást felvevő európai európaiak veszélyeztettük mindig, és veszélyeztetjük ma is, mert ugyanúgy hajlamosak vagyunk a balfaszságra, mint a többi ember. 

Szélhámosok Mocsai egyetemén (megjegyzésposzt)

2015.08.23. 20:38 | jotunder | 125 komment

 

 Egy kommentelőnk hívta fel a figyelmet arra, hogy a Testnevelési Egyetemen igen komoly vezetői funkcióba került Krizbay-Hangel Katalin illetve Németh István. 

 Ők egy International University Fundamental Studies nevű nemzetközi szélhámos banda doktorátusával villogtak. Ezt a 444.hu akkor vette észre, amikor Krizbay-Hangel Katalin még a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolának becézett szörnyintézmény rektor-helyettese volt. 

Mocsait még próbáltam valahogy védeni, de ezt nem lehet. Ilyen alakok a közelébe nem kerülhetnek egy állami egyetemnek. Aki bármikor feltüntetett egy ilyen bűnszervezet által kiállított "doktorit" a CV-jén, az  egyszerűen morálisan alkalmatlan vezetői posztra a magyar állami felsőoktatásban. Ez sajnos adott most egy vajszínű árnyalatot a történetnek, ez így már tényleg közbotrány. Nem tudnak ezek hibázni, komolyan mondom. 

 

WTF baloldal (Válasz a Kettős Mércének) 3. rész

2015.08.23. 20:09 | jotunder | 151 komment

 

        8.    Az 1945-ös választások győztese Clement Attlee teremtette meg a brit jóléti állam alapjait, a nemzeti egészségügyi szolgálatot, az általános biztosítási rendszert. Miután 1951-ben a Munkáspárt elveszítette a választásokat a párton belül két jelentős irányzat alakult ki, a klasszikus baloldali, amelyet Aneurin "Nye" Bevan vezetett és a centrista, "revizionista" Hugh Gaitskill frakciója, ennek a felállásnak a mai napig láthatjuk a leképeződéseit. A Munkáspárt pártalkotmányának híres negyedik záradéka

   "To secure for the workers by hand or by brain the full fruits of their industry and the most equitable distribution thereof that may be possible upon the basis of the common ownership of the means of production, distribution and exchange, and the best obtainable system of popular administration and control of each industry or service."

  egy sajátos brit szocializmus elérését tűzte ki célul, egyfajta fontolva haladó marxista ideológia szerint, bár ezen a marxizmus jelzőn elég sokat vitatkoznak, Sidney Webb (egészen konkrétan ő), George Bernard Shaw, H.G. Wells, azaz a Fabiánus Társaság volt a klazula mögött. Ezzel állt szembe a demokratikus szocialista Gaitskill. A demokratikus szocialista irányzat csak 1995-ben tudott győzni, ekkor írták át a pártalkotmányt Tony Blairék. Ők nemcsak taktikai okokból ragaszkodtak a modern piacgazdasághoz, hanem azt a jövőképük részévé is tették. Azt gondolom, hogy a Kettősmércés Udvarhelyi Tessza, Szalai Erzsébet vagy TGM ma is a negyedik záradék szerint képzelik el a baloldaliságot. Gyurcsány Ferenc ezzel szemben Tony Blairt tekintette mintának, még a maga saját Anthony Giddensét is megtalálni vélte Dessewffy Tibor személyében (értem én a felhördülést, kedves Olvasó, értem). 

        9.     Marx a proletariátus sajnálatos eltévelyedésének tekintette annak esetleges vallásosságát, a nép ópiumának fogyasztását, Gaitskill viszont szövetségest keresett a Blue Labour-ben, kereste a kapcsolatot a munkásosztály szociálisan konzervatív, gazdasági értelemben viszont elég mereven szocialista rétegeivel. A klasszikus baloldal célcsoportja a munkásosztály volt, egy egyneműnek, egyértékűnek, vagy legalábbis egyértékűsíthetőnek tűnő osztály. A nagyipari munkásság számának drasztikus csökkenése, a lower-middleclass eltorysodása kihívást jelentett a brit baloldal számára. Blair egyértelműen a középosztály (esetünkben ez Anglia déli választókörzeteinek megszerzésére irányuló lépést is jelentett, Angliában a "northern"-nek van egyfajta proli jelentése van délen, a "southern"-nek pedig valamiféle sznob balfék jelentése északon) irányába nyitott. Jeremy Corbyn az underclass, a fiatalok, a nem-fehérek hangja is (amelyekkel általában érzelmi szövetséget ápol a brit értelmiségi elit egy része). Jól látszik, hogy a Kettősmérce inkább a " corbynista" alapálláshoz van közel, a magyar baloldalon azonban jelen van a Blue Labour ideológiája is, a ma a szélsőjobb felé orientálódó, a társadalom alsó részéhez tartozó rétegek felé nyitás igénye.

       10.    Tony Blairt nagyon sok minden miatt támadják, de az elég nehezen tagadható, hogy nagyon komoly eredményei is voltak. Nyilván szerencséje is volt, de a gazdaság, a reálbérek szinte folyamatosan nőttek a miniszterelnöksége alatt, megszilárdította a brit jóléti rendszert (miközben tett bizonyos piacpárti lépéseket is), ő vezette be minimálbért, és a ő nevéhez fűződik az észak-ír polgárháború lezárása.  Ő a munkáspárti Thatcher volt, és ehhez persze az is kellett, hogy legyen egy eredeti Thatcher, aki szintén nagyon komoly eredményeket ért el, és akit azért milliók gyűlölték sokkal mélyebben, mint ahogy egy átlagos gyurcsányista facebookoló az Orbán Viktort. Szegény Gyurcsány Ferencnek nem sikerült Tony Blairré válnia, de azért az Orbán sincs Thatcher közelében. Magyarország sajnos nem egy igazán sikeres ország, aki a magyar baloldalról gondolkozik, az egy széles, dühös és frusztrált alsó-középosztállyal, egy lecsúszástól joggal rettegő középosztállyal, egy aránylag szűk nyugatias felső-középosztállyal számoljon, és persze azzal, hogy részben talán a Sors (részben meg talán nem) kegyetlensége folytán egy baloldali kormány csúszott meg úgy a nóziján a válság idején, ami után elég sokáig fekszik az ember a padlón. 

                Jeremy Corbynnak nagyon komoly esélye van arra (száz százaléknak gondolják), hogy a Munkáspárt vezetője, és meglehetősen kicsi esélye (nulla százaléknak gondolják), hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke legyen. Nyomott hagyhat, az Ellenzék vezéreként ütközhet David Cameronnal a Parlamentben, hatással lehet a brit közgondolkodásra. Az is lehet persze, hogy egy rossz mozdulattal úgy veri le a Munkáspártot, mint Nottinghamban a kampánygyűlésén azt a pohár vizet. Sok minden lehetséges. Magyarországon nagyjából egy dolog lehetséges, hogy egy a brit baloldali értelmiség intellektuális minőségét meg sem közelítő magyar baloldali/liberális élcsapat megint kitalál valakit, akivel majd felmossák a padlót, vagy rosszabb esetben az illető leönti magát jeges vízzel, kitalál valami senkit sem érdeklő nünükét, esetleg elmegy Rejkjavikba heringgyárosnak. 

                 Én ehhez ennyit tudtam most hozzátenni. 

WTF baloldal (válasz a Kettős Mércének) 2. rész

2015.08.22. 23:54 | jotunder | 23 komment

 

       5.  Mielőtt a lényegre térnék - már ha egyáltalán a lényegre fogok térni, mert minden kitelik tőlem - szükség van pár további magyarázó jellegű mondatra.

     (a)  Nyilván van véleményem a konkrét magyar történetről, a konkrét magyar baloldalról, konkrét magyar baloldali gondolatokról, de ettől kénytelen leszek elvonatkoztatni. 

     (b)  Az angol nyelvben  "loaded words"-nek nevezik azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek már puszta megfogalmazásukkal is megpróbálnak érzelmeket kelteni. Sajnos a magyar nyelvben szinte minden politikával kapcsolatos kifejezés képes "loaded words"-ként viselkedni, a "baloldaliság" különösen.

     (c)  Az én kontextusom, amiből ki lehet majd ragadni a szövegeim, Nagy-Britannia. Megengedhetem magamnak azt, hogy elvonatkoztatok valamitől, nekem semmivel sem lenne jobb vagy rosszabb, ha a magyar baloldal hatalomra kerülne, ami lényegében a brit baloldalról is elmondható. Vághatnék arcokat, vehetném harciasabban a levegőt, de az igazság az, hogy nekem Orbánék egyáltalán nem ártottak, engem nem bántottak, nem fenyegettek, nem próbáltak tönkretenni, de ez sajnos nem mindenkiről mondható el azok közül, akik meg fognak szólalni ebben a vitában.

     (d)  Érdemes lenne összehasonlítani a Jeremy Corbynt (róla nagyon sokat lesz még szó) támogató keménybaloldali (a szélsőbaloldali "loaded word", ezért a hard left kifejezést magyarítom) Owen Jones, vagy a brit Papp Réka Kinga, Penny "PennyRed" Laurie jövedelmét a magyar hard left publicisták, és a konkrét magyar Papp Réka Kinga jövedelmével. Tamás Gáspár Miklós és Szalai Erzsébet a Kettősmérce felkért hozzászólói. Mindkettőjüket nyugdíjazni próbálták az állásukból, (azt hiszem csak az utóbbit sikerült), és azt gondolom, hogy vannak anyagi problémáik, a brit Tamás Gáspár Miklósnak és a brit Szalai Erzsébetnek meg egymillió font értékű ingatlana van valamelyik kellemes egyetemi városban. Ettől sem lehet eltekinteni. A magyar baloldali értelmiség vagy marginalizálódott, a szónak esetleg igen durva értelmében, vagy mindig is a margón volt. A brit baloldalnak a választási vereségtől függetlenül komoly politikai és intézményi pozíciói vannak. A magyarnak meg semmilyen.

      (e)  A brit baloldalnak azért van egy tradicionális pártja, amelyen belül a különböző irányzatok mindig jól elkülöníthetők voltak, a magyar baloldalon belül pedig pártharcok vannak, időnként nagyon elkeseredett és durva pártharcok, ráadásul a fiatal baloldaliak általában nem nagyon szimpatizálnak a politikai baloldal pártjaival. Itt minden mondat felhasználható valamilyen politikai célra, és általában ritka gusztustalan politikai célokra szokták felhasználni a mondatokat.

  6.    A Corbyn-jelenségből fogok kiindulni, és talán oda is fogok visszaérkezni. Jeremy Corbyn 32 éve hard-left képviselő, igazi backbencher (tehát soha semmilyen funkciója nem volt), a teljes esélytelenségből lett abszolút esélyese a brit Munkáspárt vezetőválasztásának. Állami kézbe venné a közműveket (mint pl. egy bizonyos magyar politikus), akár az EU-val is ölre menne az unortodox gazdaságpolitikája védelmében (mint pl. egy bizonyos magyar politikus), élesen ellenzi a megszorítások politikáját (mint pl. egy bizonyos magyar politikus), gazdaságélénkítésre akarja használni a bankrendszert (mint pl. egy bizonyos magyar politikus), megemelné a társasági adót és a legmagasabb jövedelműek adóját (itt a vége a kis viccelődésemnek). Corbyn külpolitikai nézetei eggyel unortodoxabbak a gazdaságfilozófiájánál, teljesen nyíltan Amerika-ellenes, bocsánatot akar kérni Nagy-Britannia iraki beavatkozása miatt, le akarja építeni a brit nukleáris ütőerőt és nem lenne ellenére, ha az ország elhagyná a NATO-t. Ellenfelei is elismerik általában, hogy velejéig tisztességes ember, aki kiskertben termeli meg a karalábéját, rettenetes zakókat hord, ha nem éppen valami borzasztóbbat, és mindig azt mondja, amit gondol. Úgy gondolják, hogy a Labour örök ellenzéki szerepre lesz ítélve Corbynnal, politikája megvalósíthatatlan, képviselhetetlen és bár ő személy szerint nem idióta, a politikája az. 

       Egy olyan emberről van szó, akit a jobboldali lapok azzal támadtak (ez komoly), hogy fiatalabb korában kanállal ette a paradicsomos konzervbabot a hűtőszekrény előtt. Ez az ember tizenkét év házasság után elvált a gyönyörű chilei feleségétől, mert az nem volt hajlandó a fiúkat egy rendes, pocsék brit állami középiskolába járatni (hanem helyette egy elitebb, de még mindig állami és ingyenes középiskolába adta). Csavar a történetben, hogy ezzel párhuzamosan minden támogatást megadott a feleségének, és példamutatóan viselkedett vele. Utólag azt mondta, hogy képtelen lett volna elviselni, hogy politikusként az angol comprehensive iskolák javításáért küzd, magánemberként meg grammar schoolba adja a gyerekét. Képzeljük el egy pillanatra, amikor Orbán Viktort megvádolja a Népszava, hogy ahelyett, hogy tisztességes politikusként közpénzből vásárolt volna magának stadiont, stikában a saját pénzéből vett afgán migránsgyerekeknek tejet, zsemlét és kifestőkönyvet. 

   7.    Arról van szó, hogy Corbyn nem a győzelem reményét adja vissza fiatal aktivistáknak, régi munkáspárti kádereknek, nyugdíjas bányászoknak, oxfordi egyetemi professzoroknak .....   hanem a lelküket.  A technokratább gondolkodásúak előbb Tony Blairként kellene megnyerni egy választást és utána esetleg nemcsak álmodozni lehet a változásokról, hanem bizonyosakat, persze nem egészen azokat, amelyeket szeretnénk, de azokat, amelyek választástechnikailag megvalósíthatók, meg is lehetne csinálni. Azok az emberek, akik most Corbynnak tapsolnak, azt mondják, nem tudják vállalni Tony Blair örökségét, a választástechnikai megvalósíthatóságokat, a kegyetlen és kiszámított harmadik utat. Ők az első utat keresik, a Yellow Brick Road-ot, amelyik talán nem létezik, de ha létezne, olyan irányba vezetne, amely irányért érdemes élni. 

  (folyt. köv)

WTF baloldal (válasz a Kettős Mércének) 1.rész

2015.08.21. 22:35 | jotunder | 64 komment

 

          A Kettős Mérce blog elindított egy vitát a baloldaliságról "WTF baloldal" címmel. Ezt a posztsorozatot hozzászólásnak szánom.

  1.   1989. augusztus 11.-én érkeztem meg az Indiana állam-béli West Lafayette-be, és azt az őszt a Purdue Egyetem kollégiumában töltöttem. Nem emlékszem pontosan, mikor kezdtem arra vágyni, hogy elhagyjam az országot, évekkel voltam fiatalabb, mint ma Jámbor András vagy Papp Réka Kinga. Akkor hallottam először a liberalizmusról és a konzervativizmusról (a baloldaliság nem érdekelt), honnan a francból tudhattam volna, hogy miről van szó. Sokat jártam úszás után a könyvtárba, és mindenféléket összeolvastam. Számomra ezek a meghatározó olvasmányélmények, a padlón fekve olvasott könyvek a konzervativizmusról.

Gyerekkoromban Deutsch Tamás szülei összejártak az én szüleimmel, a mamáink gimnáziumi barátnők voltak, és bizony én még az Orbán Viktorral is erősen szimpatizáltam, ha nem megyek ki Amerikába, lehet, hogy beléptem volna a FIDESZ-be. Ehelyett ott voltam a Pat Buchanan és a Dan Quayle választási gyűlésén.  

Számomra Antall József halála nem a Kacsameséket jelentette, hanem azt hogy másnap a könyvtárban Erdős Pálba ütköztem, aki azt kérdezte tőlem, hogy igaz-e, hogy rendkívüli állapotot hirdettek Magyarországon. Írogattam a HIX-re, már akkor is elég sok mindenkinél kihúztam a gyufát, de az igazság az, hogy kimaradtam a rendszerváltás utáni évekből, azoknak az éveknek a mondataiból, hangjaiból, érzelmeiből. 

 A keretes történethez tartozik, hogy ezeket a sorokat egy angliai egyetemi városból írom, és bár aránylag gyakran járok haza, valójában kívülálló lettem. Nem tudom, hogy mikor lettem az, azon a délelőtt, amikor először láttam meg a lausanne-i Bel Air trolimegálló ATM-masinájának képernyőjén életem első, bayerzsolt-i értelemben vett, komoly fizetésének megérkezését, vagy amikor az a bizonyos telefon csengett állásügyben. Nem érzem a bőrömön Magyarországot, néha nagyon komolyan szeretném érezni, de valójában nem érzem. Ahogy az ember a bőrén érez valamit, úgy,  bizony nem érzem. 

........................

2.   Mostanában Jeremy Corbyn (ő a brit Munkáspárt erősen baloldali elnökjelöltje) nevét rakom be először reggel a Google News keresőjébe. Laurie Penny-t, Owen Jones-t, Labour-Uncut-ot olvasok, és persze gyakran kell utána néznem bizonyos neveknek, amelyekről soha az életemben nem hallottam. Nem nagyon tudhattam én eddig arról, hogy mi történt a hetvenes-nyolcvanas évek Angliájában, ki volt az a Michael Foot, mi az az "entrysm", nem hallottam azokról a személyiségekről, botrányokról, történetekről, amelyek ehhez a szigethez tartoznak, amelyeket úgy kellene ismernem, mint Semjén diplomaügyét, a Vajna Tímea bizsujait vagy a Schmidt Máriát. Nekem évekre visszamenőleg kell(ene) felfedeznem a brit politika finomságait, azokat a címoldalakat, amelyeket nem láttam, azokat a vitákat, amelyeket nem hallottam, és nem is biztos, hogy valaha sikerül megértenem ezt az országot, olyan mélységben, ahogy azt szeretném. 

Mindazonáltal, ez a történet, a brit baloldal furcsa válsága az, amibe bele tudok kapaszkodni, ami viszonyítási alapul szolgálhat ehhez az íráshoz.

............................

3.  Az 1989-es új magyar Alkotmány 2. paragrafusa szerint  "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek."

Igen, az új Magyar Köztársaságban még úgy definiálták a jogállamiságot, hogy abban a demokratikus szocializmus értékei is érvényesülnek.  Például a 70/(4) paragrafus szerint: "Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."  

Valószínűleg a magukat jobboldalinak tartó magyar állampolgárok jelentős része is tökéletesen azonosulni tud ezekkel a sorokkal, a szavak megválasztásával, a mondat sajátos lüktetésével. Noha, ez  az 1949-es népköztársasági alkotmányban majdnem pontosan ugyanígy szerepelt: 

46. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát.

(2) E jogot a Magyar Népköztársaság a törvényes munkaidő, a fizetéses szabadság és a dolgozók üdülésének megszervezése útján valósítja meg.

Ez itt pedig a sztálini szovjet alkotmány egy részlete, ahonnan ezek a szavak átszivárogtak a magyar alkotmányokba. 

ARTICLE 119. Citizens of the U.S.S.R. have the right to rest and leisure. The right to rest and leisure is ensured by the reduction of the working day to seven hours for the overwhelming majority of the workers, the institution of annual vacations with full pay for workers and employees and the provision of a wide network of sanatoria, rest homes and clubs for the accommodation of the working people.

Ugyan mitől lesz egy 53 éves magyar melós jobboldali, amikor a zsigereiben vannak ezek a szavak, a dolgozókról meg a pihenésről, padlóra köp a kapitalizmus említésétől is, és tisztesség ne essék, de még egy kisebb zsidózásféle  is előtör belőle, ha a piac szót a szatyor és a másfél kiló pacal kifejezésektől lényegesen eltérő kontextusban hallja.   Az 53 éves brit melós, akinek rezonál a szíve a pihenéshez való jogra, akinek van valamiféle kisebb (sokkal kisebb) issue-ja a capitalism-mel, az a brit Munkáspártra fog szavazni, és ha tagja is a pártnak, már el is küldte szavazatát Jeremy Corbyn-ra. Itt egy megjegyzés kívánkozik. Vannak, akiknek feltűntek Lengyel László szürke kardigánjai. Azok bizony Dolce e Gabbana öltönyök azokhoz a fess kis kötött mellénykékhez képest, amelyeket Jeremy Corbyn a fénykorában a lehető legnagyobb természetességgel viselt. Autója ma sincs, minek az, ha van vonat meg busz. Vannak bizonyos szavak és formák, amelyeknek meg kell értenünk a jelentését, és azok a jelentéstartalmak a Kőbányai Világos illetve a Newcastle Brown Ale ("the Dog") környezetében valahogy máshogy alakulnak.

......................................

4.  Azzal a kurva kommunista rendszerrel nem tudunk mit kezdeni. A legegyszerűbb megoldás, Herr Obersturmbannführer Boross Péternek is bejött, rezzenéstelen arccal azt mondani, hogy mi ott sem voltunk. Ötvenhat volt meg nyolcvankilenc, ami közte van az valahogy kimaradt. A legdurvább kommer televíziós rendvédelmi propagandaműsor a hírhedett Kékfény vezető munkatársa Stefka István elvtárs ma jobber rezsimszolga. Nem kell róla beszélni (de, valójában de). Persze van ennek a kellemetlen kommunista ügynek egy másik oldala is, a reformkommunisták azért nemcsak reformok voltak, hanem kicsit kommunisták is, és egyesek közülük kicsit korábban kevésbé voltak reformok, inkább csak kommunisták voltak, és az a kis piros a szájuk szélén sem feltétlenül ribizlilekvár volt. Voltak vallásos emberek, akiknek felmentésük volt  (a felmentésnek esetleg csak olyan apró ára volt, hogy nem mehettek egyetemre, meg mondjuk a gyerekük sem mehetett egyetemre, főleg vidéken) a kamumarxista mosolygás alól, és volt kb. annyi ellenzéki, hogy tíz rabomobilban kényelmesen elfértek volna. Zúgott azért itt az ének az április négyről, érctorkok harsogták a felszabadítók hősi nevét, álltunk a vártán Madrid határán, drága volt a bunkócska, meg ilyesmi. Igen, továris ucsityelnyica nyikto nye atszusztvujet volt leginkább, még ha elég sokan úgy is emlékeznek, hogy ők azon ucsenyikek közé tartoztak, akik pedig mégis. Hát nem. Itt még az Orbán Viktor is KISZ-titkár volt, a papája meg akkora bolsi, hogy a Commandante Che Guevara is elhajlónak tűnt volna hozzá képest, de mondjuk nem volt ezzel egyedül, nagyon nem.  Valahogy túl kellett élni azt a két-háromszáz évet, amennyire az ideiglenes hazánkban állomásozás időtartamát a hetvenes években becsülték. És közben volt LGT, Omega, meg Piramis, Sodrásban, Ötödik pecsét, István a király és a Ki lesz a bálanya, Kellér Dezső, Komlós János meg a Hofi Géza. Ez egyáltalán nem logikus. 

..................................

(folyt. köv.)